Banánköztársaság
Magyar György: ha nem jut közfeladat-ellátásra, szigorítsuk a Btk.-t, mert az ingyen van?
Nem a büntetés mértéke, hanem annak elkerülhetetlensége jelenti az igazi visszatartó hatást. Ám mit tett a bűnüldöző hatóság 24 év alatt, hogy Till Tamás gyilkosát felderítse? Mellesleg máig nem tudjuk, hogy egy 16 esztendős fiatalt mi motivált abban, hogy egy 11 éves ártatlan gyereket meggyilkoljon. Vajon mekkora a kormány, a társadalom – és a családok – felelőssége abban, hogy a kamaszokat visszatartsák a bűnelkövetéstől? A gyermekvédelmi rendszer, a közoktatás, és minden ide kapcsolódó állami közfeladat ellátása odafigyelést és igen sok pénzt igényelne. Ha minderre nincs energia, szigorítsuk a Btk.-t, mert az ingyen van…
Megértem a szülőket és a teljes közvéleményt,
hogy úgy érzik, következmények nélkül maradhat egy súlyos bűncselekmény, de
a büntető törvénykönyvet nem lehet „hirtelen felindulásból” megváltoztatni, hogy egy 24 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosság 16 éves tettesét, F. Jánost most találták meg, ám elévülésre hivatkozva futni hagyták.
Azóta tudjuk, hogy a 11 éves Till Tamás sérelmére 2000. május 28-án elkövetett minősített emberölés bűntette miatt folyamatban lévő büntetőeljárásban az illetékes főügyészség – az elkövetéskor és a jelenleg hatályos jogszabályok sajátos értelmezése alapján – arra a következtetésre jutott, hogy a cselekmény el nem évülő bűncselekmény, tehát a minősített emberölés esetében az elévülési idő fogalmilag kizárt.
Nézzük azonban a jogi részleteket
Az elévülés intézményének indoka egyrészt az, hogy idővel a bűncselekményre vonatkozó bizonyítékok elenyésznek. Másrészt az időmúlás a bírósági gyakorlatban nyomatékos enyhítő körülménynek számít. Így milyen méltányos büntetésre számíthat 24 év után a mára 40 éves egykori kamasz, akit azóta a hírek szerint semmilyen köztörvényes bűncselekmény miatt nem ítéltek el? Miközben tényleg megbocsáthatatlan, hogy ez a felnőtté vált ember csaknem negyedszázada ismeretlen okból halálra vert egy 11 éves gyereket. Ebben a helyzetben nehéz – vagy inkább szinte lehetetlen – igazságot szolgáltatni.
Így nincs más választásunk, mint a büntetőjog talaján maradni
A cselekmény idején hatályos 1978-as Btk. szerint a minősített – például különös kegyetlenséggel elkövetett – emberölés el nem évülő, s akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtható bűncselekménynek számított. Ugyanakkor a fiatalkorúakra kiszabható büntetési tétel legfeljebb 15 év volt, és az elévülésre vonatkozó határidőt is ennek megfelelően kellett kiszámítani. A tettet pedig az elkövetés idején hatályos szabályok szerint lehetne minősíteni. Ehhez képest a jelenleg hatályos 2012-es Btk. már nem a minősített emberöléshez, hanem az életfogytig tartó szabadságvesztéshez köti az elévülést. Az átmeneti rendelkezés pedig úgy szól, hogy az új, későbbi szabályozás akkor terjed ki az elkövetőre, ha az számára kedvezőbb.
Itt érhető tetten a régi és a hatályos Btk. ügyünk szempontjából lényeges eltérő rendelkezése. A büntethetőség elévülési határidejének számításánál – bármilyen súlyos bűncselekményt is követtek el – a 16. életévét betöltött, de 18 évnél fiatalabb tettes esetén változatlanul legfeljebb 15 év az irányadó maximális elzárás.
Okoskodhat az ügyészség,
hiszen a Btk. 26. §-a szerint az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető cselekmények soha nem évülnek el. Ám ott a fiatalkorúakra vonatkozó speciális 109. §, amely esetünkben legfeljebb 15 évnyi büntetést helyez kilátásba. Ugyanakkor a ma hatályos jogszabály is kifejezetten nevesíti: a büntethetőség elévülése határidejének számításánál a 18. életévüket be nem töltött elkövetők esetében azt, hogy ebből kell kiindulni, és nem az általános szabályokból. A fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabály áttöri az általánost!
Az ügyészség nézetem szerint szakmaiatlan módon próbálja elkenni a saját és a rendőrség felelősségét a 24 évnyi súlyos mulasztás miatt.
Bizonyára mindenki együtt érez a szőlőkkel, akiknek a gyászában valamennyien osztozunk.
A jog azonban nem képes mindenre megoldást találni. Akkor sem, ha most a Fidesz kitalálta: a büntethetőség elévülési határidejének számításánál a fiatalkorúakra is az általános szabályok legyenek érvényesek.
Aki 18 évesnél fiatalabb, és életfogytiglannal sújtható bűncselekményt követ el, annak a tette soha ne évüljön el – ez derül ki a fiszeszes Hende Csaba elnök vezette törvényalkotási bizottság javaslatából.
Nekünk más jutott eszünkbe
„A bűnözésnek legerősebb fékje nem a büntetések kegyetlensége, hanem azok elmaradhatatlansága… Egy mérsékeltebb, de biztos büntetés mindig nagyobb hatást fog kelteni, mint egy másik, félelmetesebb büntetéstől való rettegés, amelyhez a büntetlenség reménye járul…” .
Cesare Beccaria olasz jogtudós, a modern büntetőjog megteremtésének jelentős alakja már az 1700-as évek derekán kimondta ezt a máig érvényes igazságot. Mellesleg ő volt az, aki talán a világon elsőként utasította el az elítéltekkel szembeni embertelen bánásmódot és a halálbüntetést.
Végső konklúzióként induljunk ki ebből
Nem a büntetés mértéke, hanem annak elkerülhetetlensége jelenti az igazi visszatartó hatást. Ám mit tett a bűnüldöző hatóság 24 év alatt, hogy ezt a kétségkívül gyalázatos tettet felderítse? Mellesleg máig nem tudjuk, hogy egy 16 éves fiatalt mi motivált arra, hogy egy 11 éves ártatlan gyereket meggyilkoljon. Vajon mekkora a kormány, a társadalom – és a családok – felelőssége abban, hogy a kamaszokat visszatartsák a bűnelkövetéstől? A gyermekvédelmi rendszer, a közoktatás, és minden ide kapcsolódó állami közfeladat ellátása odafigyelést és igen sok pénzt igényelne. Ha minderre nincs energia, szigorítsuk a Btk.-t, mert az ingyen van…
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Szerző
