Magyar politikai gyilkosságok 1900-tól Jeszenszky Géza és felesége megtámadásáig

Az egész ország döbbenten értesült arról, hogy egy merénylő majdnem agyonverte Jeszenszky Gézát, az első szabadon választott magyar kormány külügyminisztert és feleségét. Az elkövető egy kalapáccsal támadt az idős párra, akik ha nem lép közbe valaki, már talán nem is élnének. A hír hallatán utánanéztünk, milyen politikai indíttatású merényletek történtek hazánkban az 1900-as évek elejétől.

Politika és erőszak

A modern magyar történelem számos sorsfordító eseményt őrzött meg, köztük olyan politikai indíttatású merényleteket is, amelyek mély nyomot hagytak a társadalomban. Bár hazánk története kevésbé bővelkedik nagy volumenű nyílt politikai gyilkosságokban, mint más országoké, az elmúlt több mint száz évben így is több jelentős merénylet, merényletkísérlet, illetve politikai erőszak-cselekmény történt, amelyek célja politikai változások kikényszerítése, bosszúállás, vagy egy adott rendszer szimbolikus megingatása volt.

Nyitány a Sisi elleni merénylet

A 20. század elején, a Monarchia végnapjaiban a politikai feszültség növekedése már előrevetítette a radikalizálódás lehetőségét. Bár az Osztrák–Magyar monarchia összefüggésében az Erzsébet királyné elleni 1898-as genfi merénylet a legismertebb, Magyarországon belül kevésbé voltak jelen hasonló cselekmények a század első éveiben. Azonban a Tanácsköztársaság (1919) alatt a politikai erőszak nyílt formát öltött, nem klasszikus merényletek, hanem rendszeres kivégzések és fehér-, illetve vörösterror formájában. Ezek célpontjai gyakran politikai ellenfelek, földbirtokosok vagy rendszerkritikus értelmiségiek voltak.

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

A két világháború között

A Horthy-korszak első éveiben a fehérterror részeként több politikai indíttatású kivégzés történt, de ezek közül sok nem tekinthető klasszikus értelemben vett „merényletnek”, mivel nem egyéni elkövetők, hanem szervezett fegyveres alakulatok hajtották végre azokat. Ugyanakkor 1931-ben a biatorbágyi merényletként ismert esemény (amikor Matuska Szilveszter felrobbantotta a Bécs felé tartó gyorsvonatot) újra felkeltette a társadalom figyelmét a radikalizálódás veszélyeire. Matuska indítékai máig vitatottak: vallási, pszichológiai és politikai motivációk egyaránt szóba kerültek.

A második világháború és a kommunista diktatúra időszaka

A második világháború során politikai indíttatású merényletek helyett inkább rendszerszintű erőszak volt jellemző: a nyilasok uralma alatt politikai tisztogatások zajlottak, míg a megszálló német és szovjet erők különféle megtorlásokat hajtottak végre, bár ez utóbbiak nem hasonlíthatók össze például a zsidók Dunába lövésének rémtettével. 1945 után a kommunista hatalom konszolidálódásával a politikai indíttatású erőszak átstrukturálódott: az állam vette át a főszerepet. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) a rendszer ellenségeinek vélt vagy valós személyeket üldözte, gyakran koncepciós perek és titkos kivégzések formájában. Ezek közül talán a legismertebb Rajk László esete, akit a párton belüli leszámolás keretében végeztek ki 1949-ben.

Hullák a lámpavasakon és fákon

1956-ban a forradalom idején több politikai célpontú erőszakcselekmény is történt, köztük pártházak megtámadása, a helyi hatalmi szervek elleni fellépés. Ezek többsége a rendszer elleni felkelés keretében zajlott, de előfordultak célzott kivégzések is, mint például ÁVH-tisztek vagy pártfunkcionáriusok meglincselése.

A rendszerváltás utáni időszak

A rendszerváltás után a magyar belpolitikai élet jellemzően békés maradt, de előfordult néhány olyan eset, amely mögött politikai vagy szélsőséges ideológiai indítékok sejthetők.

2006 őszén, az úgynevezett „őszödi beszéd” nyilvánosságra kerülése után, utcai zavargások törtek ki Budapesten, amelyek során rendőröket támadtak meg, székházakat ostromoltak. Bár ezek nem minősülnek klasszikus értelemben vett merényleteknek, mégis politikai töltetű, célzott erőszakcselekmények voltak.

2016-ban egy szélsőjobboldali radikalizálódott férfi – Győrkös István – egy házkutatás során tűzharcban megölt egy rendőrt. Bár az eset inkább a paramilitáris szélsőségek veszélyeire hívta fel a figyelmet, a férfi ideológiája erősen áthatott volt politikai gyűlölettel.

Ezt a sort bővítette most a Jeszenszky Géza és felesége ellen elkövetett harmadik merénylet.

Életveszélyes támadás érte Budapest belvárosában Jeszenszky Géza volt külügyminiszter ellen

Napjaink és a jövő kihívásai

A 2020-as évek Magyarországán – noha nem történt klasszikus értelemben vett politikai merénylet – a közbeszéd kormányoldali radikalizálódása, a társadalmi polarizáció és az online térben terjedő szélsőségek fokozzák a politikai erőszak potenciális veszélyét. Egyre nagyobb figyelmet kapnak azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos szélsőséges csoportok képesek lehetnek fizikai akciók végrehajtására is, ha céljaikat máshogyan nem érik el. Erre figyelmeztet mindenkit a Jeszenszky Géza és felesége ellen elkövetet merénylet, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a merényló, bár azt vallja, nem tudta kikre támad, már két éve is elkövetett egy hasonló merényletet a politikus ellen.

Előzmény

Jeszenszky Zsolt teóriája szerint a Sátán okolható az édesapja elleni merényletért és van ötlete, hogy ki(k) azok