Kultúra
Egy magyar gyökér diadala
Az Európai Unió jóváhagyta, a makói petrezselyemgyökér is oltalom alatt álló földrajzi jelzését (ofj) – tájékoztatott az Európai Bizottság.
A földrajzi jelzés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve, vagy egyéb jellemzője lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható.
A tájékoztatás szerint a makói petrezselyemgyökér egyedisége a földrajzi környezetnek, a makói tájkörzetnek, a természeti – talaj és éghajlati -, és részben emberi tényezőknek köszönhető.
Termelésének és értékesítésének története
A petrezselyem termelése Makón minden bizonnyal egyidős a hagymáéval, de az első adatok csak a 19. század elejéről maradtak fönn. Kőszeghy Ferenc, a püspöki uradalom tiszttartója, 1818-ban összeírta azokat az ószentlőrinci gazdákat, akik szőleiket veteményes földekké alakították át. A 39 kertész közül 32 hagymát, 12 petrezselymet, 5 sárgarépát termelt. Szirbik Miklós 1836-ban megállapította: „De kivált gyökeres termékeiről híres Makó. Az itt termő petrezselyem, zeller, peszternák, sárgarépa mind bővségével, mind szépségével s jóságával elsőséget érdemel.”
Krónikásunk a kelendőségről is szólt, és a makói petrezselymet a hagymával egyenértékű terményként emlegette: „Az egész Alföldet és Bánátot elönti Makó gyökereivel, hagymáival és paprikájával.”
A makói petrezselyem termelésének és keresletének első virágkora a 19. század közepére, második felére esett. Ez az a korszak volt, amikor a jó minőségű makói zöldséget ponyvás szekerekkel hordták a Bánságba és az Erdély felé eső megyékbe. A vasútvonal kiépítésével a vöröshagymaexport gyorsan növekedett, hagymából ugyanis Ausztriában és Németországban kereslet mutatkozott, petrezselyemből viszont csak fokozatosan sikerült betörni a nyugati piacra, inkább csak a közeli területekre.
Az elálló makói petrezselyem nagy részét tavasszal bocsátották áruba, ilyenkor alig volt vetélytársa. A kamrás és a rónás gyökér mellett a kora tavasszal fölszedett friss petrezselyem különösen kapós.
A makói hosszú petrezselyem
A makói petrezselyem hosszúra és vastagra növekszik, fokozatosan keskenyedő; hossza 30 cm feletti, vállszélessége 3–5 cm. Egyenes és sima fölületű, tömött szövetű, fehér húsú, külső színe krémfehér, édeskés ízű. Koronája – a hagymához hasonlóan – összezárult. Kellemes illata és zamata, nagy termőképessége és elállósága miatt hazánk legjobb minőségű petrezselyme.
A szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet mezőhegyesi üzemegysége 1949–50-ben Bruder János tudományos kutató irányításával folytatott petrezselyemkísérleteket.
A makói termelőktől begyűjtött törzsanyag a kereskedelemben beszerzett fajtáknál sokkal jobbnak bizonyult. A legjobb terméseredményt a Kelemen-féle adta.
Makói hagyma +
A Délaföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet makói állomásán Szalay Ferenc 1958-tól a makói hosszú petrezselyem nemesítésével, szuperelit vetőmag előállításával és agrotechnikájával foglalkozott. A beállított 48 törzsből – a fajtára jellemző habitus, valamint a tárolhatóság figyelembe vételével – 25 legjobb törzset vitte tovább.
Makó a hosszú petrezselyem nemesítésével és a szuperelit vetőmag megteremtésével ismét visszanyerte régi jó hírnevét.
Gyökérszedés
A petrezselymet erre a célra készült gyökérásóval szedték föl, még az 1950-es években is ezzel a rendkívül fáradságos munkával takarították be.
A Makói hosszú petrezselyemgyökér termelését valósággal forradalmasította a gépi szedés, a kihúzatás. Az 1950-es években lóval próbálkoztak. A 8-as eke elé két-három lovat fogtak, és elhúzták a gyökérsor mellől a földet. Mivel ez nagyon igénybe vette a jószágot, később levették az ekefejről a kormánylemezt, hogy ne fordítsa le a földet.
A gépi kihúzatás az 1960-as években terjedt el. Kellett hozzá olyan univerzális gép, mint az MTZ-28-as vagy 45-ös vagy a K-25-ös traktor, amelynek olyan hidraulikája volt, amellyel ezt meg lehetett oldani. A traktorra gyökérkiemelő rámát, göröndőt szereltek, ebbe fogták be a kiemelőkést. Egyszerre egy sort húzattak ki. A szövetkezetek háztáji tábláin is hosszúk voltak a sorok, ezért a géppel kihúzott petrezselyem kiszedéséhez sok kézre volt szükség.
Előző nap a petrezselyem lombozatát lekaszálták, a gazda lelépte a föld hosszát, és cövekeket készített. Amikor a reggeli gyülekezőhelyről a 25–30 főnyi segítség kiért a gyökérföldhöz, pálinkával, likőrrel, feketekávéval kínálták őket.
Háztáji földben az volt a szerencsés körülmény, ha a szomszédok már a termést betakarították, mert akkor a traktor kereke a gyökérföldet nem taposta. Ilyenkor a traktor a tábla jobb oldalán az első sort húzta ki.
A petrezselyemgyökér -szedők lecsavarták a gyökér megmaradt zöldjét, a hibásakat (rágott, ágas-bogas, rozsdás stb. egyedeket) félredobták, egy mozdulattal letörték a kisebb gyökérágakat, és csomókba, ládába vagy közvetlenül raschel zsákba rakták. Közben a traktor a tábla bal oldalán jött visszafelé, és a szedés ott folytatódott. Ha a bal oldali parcellát nem lehetett taposni, a traktor visszakerült a jobb szélre, és a második sort húzta ki.
Lábon értékesítették
Mikor a szedésnek fele megvolt, a traktort leállították, és a gazda megint végig kínálta a szedőket itallal és kávéval. Apátfalván, ha egész napig elhúzódott a szedés, még ebédet is kaptak: sült húst, fasírtot, hurka-kolbászt, sőt olykor desszertet is.
Gyökérkötöző szék
Amikor a szedés befejeződött, már ott volt a teherautó, és a férfiak föladogatták a zsákokat. Ha a termelőszövetkezet üzletkötője előre eladta a termést, a háztáji földről máris vitték mázsálni és átadni. A nagyobb magántermelők hazavitték a fölszedett gyökeret. Ilyenkor nem kellett zsákba vagy ládába rakni, kézzel hányták föl a teherautóra, otthon dolgozták föl.
A termelő a petrezselymet eredetileg kévébe kötve adta el a kereskedőnek. Régen a kévébe kötést négy földbe vert cövek között, majd gyökérkötöző székben végezték. Ezt vastag keményfából, leginkább kőrisből bognár készítette. Az U alakú eszköz deszkalapból és két lábból állt.
A kötözésre szolgáló fűzvesszőnek alul vájatot, a lábak közepén hézagot alakítottak ki. Ha rendelésre készült, kikötötték, hogy húsz kiló gyökér beleférjen. Szélessége egy sukk, vagyis 12 col volt, mivel a makói petrezselyem igen hosszú. A gyökérkötöző szék a petrezselyem hosszánál valamivel szélesebb volt. A gyökér fejét váltakozva jobbról, balról rakták.
Forrás: Tóth Ferenc – A makói hagyma
