Marika néni: kedves Kálmikám, vagy filipsz, vagy mi a rossebb vagy…..

A facebook Marika nénije nyitott szemmel követi a hazai közélet és „hála” a regnálónak, nap, mint nap gerjeszt a tollára való fonákságot, amit a csak rá jellemző iróniával oszt meg olvasóival. Szerdai írásában a „Rákay-jelenséget” vesézi ki.

Látom, téged is előhúztak, mint szaros gatyát a szennyes kosárból

Na de kell is a reklám, hiszen egy hónap múlva már ámulva nézi a világ azt a filmet, amit kis híján a Ben-Hur folytatásaként aposztrofáltok. Elnézve az Aranybullát, amit Fábri Zoltán, az Ötödik pecsét forgatásán, az ebédszünetben összedobott volna.. háát.. azért vannak fenntartásaim. Na persze tudom én hogy az Isten adta nép, jobban ki van éhezve a pátoszra meg a hazaszeretetre, mint egy jó tányér pacalra, egy kevés kovászos uborkával. És ha már Latinovits és Őze Lajos, a túlvilágon pihenik ki a zsenialitásukat, be kell érni, azzal.. ami van. Az igazság az, hogy csupán elvétve látok maradandó színészt mostanság. Ha mégis kitűnik egy-egy, az vagy elmegy merő kényszerűségből, üres, állami pátoszt forgatni, vagy beáll egy általatok, csak ” balos lipsi ” -nek nevezett színház kötelékébe. Végre ezt is megéltük.

Jobbos színház, balos színház. Hát igen, szép dolog ez a kultúra

Én, a magam részéről, az Ötödik pecsét című filmet, egyetemes alkotásnak tekintem. Ha minden díjat megkapna földön, az is kevés lenne. Ám Fábri Zoltánt, mégsem láthatta a nagyérdemű mellet csapkodni. Persze tudom, kulturált, emberre, ez nem is jellemző. Igaz.. itt felénk magyarban, el kell teljen vagy húsz év, mire befogadja a szerver, egy-egy alkotás nagyságát. Abban is biztos vagyok, hogy Cserhalmi György diótörése a Sztálin menyasszonyában, vagy Major Tamás egyetlen dorgáló tekintete a kissé szemtelen, és nem épp makulátlan viselkedésű tizedesre.. nos, már maga a filmművészet. És hogy csak a hitelességet is ideráncigáljam, Darvas Iván révedező tekintete a Szerelem című örökzöldben, maga az élet.

De hogy levelemben száraz tények is legyenek, ne csupán egy agg szempár párás emlékezete, a fent említett remekművek összköltsége, valószínűleg a környékén sincsen az egyetlen Petőfi film kiadásainak, ami végül, elérte a hatmilliárd, jó magyar forintot. Szegény.. Borsodi ovisok.

Aztán, ma délután, ahogy kapcsolgatom a színes tévét, bevallom elcsodálkoztam. Hát csak nem a nyugdíjas éveit élvező, derék Mekk mester ül ott, összefont karokkal? Hát nem. Te ömlengtél, leginkább saját magadról. Ízléses egy párbeszéd volt.

Na de itt Nerniában, ilyen az élet. A zsenik után, a megélhetési nímandoké a terep

Meg ha már a hazug szajkózásotokkal, tönkretettétek a vallás méltóságát, miért is bújna ki ez alól, az egyik legnagyobb költőnk: Petőfi Sándor. Igaz, a tavalyi évfordulót úgy megünnepeltétek, hogy jó ha kétszázan voltak jelen a Múzeumkertben, a kétszázadik szülinapon. Tagadhatatlan, hogy a mi jó trittyentrotty tábornokunkat egész Kiskőrösig űzte a a választóktól való félelem meg a hazaszeretet.

Idén, vajon mi lesz? Segesvár mezején emlékezik majd, néhány székely góbé társaságában?

Mert ahogy a mi ungarise nindzsánk menekül az övéi elől, már felér az örök veszélyben élő Jerry egér rohangálásával. Azért ez is milyen szép.. angardozik a magyarokért, miközben, előlük menekül.

Az, hogy te minden érdem nélkül játszod itt a magyar Fellinit, egy dolog

Mint ahogy az is, hogy tíz számmal nagyobbra fújod magad. De azt sem tudom igazán, hogy ki a rossebb vagy? Mert csak arra emlékszem belőled, hogy Pataki Ferencet kenterbe verő gyorsasággal számoltál el úgy húsz éve, a kétmillióig, Na persze érdekelne, hogy ezen a mutatványon kívül, mi az a tudás, amiért két tucat telivér, néhány luxusautó, és egy csillogó kúria társaságában élvezheted a mindennapokat..

Vagy te lennél az újrateremtett feudalizmus, egyik első befutója?

Némi könnyel a szememben hallgattam, ahogy elcsukló hangon meséltél arról, miként mész megemlékezni minden évben a különböző parcellákhoz, a gyermekeid kíséretében. Mert hát elmondásod szerint, ott tanulják meg, a hazaszeretetet. Igazad van. Hát mire is termett az a jó, szittya magyar gyerek, ha nem arra, hogy egy vadidegen ember sírja felett révedezzen.

Na de ha már feltettem ezt a költői kérdést, zárjuk is le e levelet, némi irodalmi élvezettel

Ha már Petőfi film, hát regélje el ő, a magyar kultúra és a magyar közhangulat hanyatlását:

„Pihen a komp, kikötötték.. benne hallgat a sötétség..”

Zárszóként csak annyi: Kálmikám.. a te fajtád, minden rendszerben egy dörgölőző senkiházi marad.. mert bár a szar lehet friss, de a légy.. mindig ugyanaz..

Mari nénéd..

Forrás

Kapcsolódó

Rákay, a fregoli-ember: ha kell számol, máskor blogol, vagy slepptagként fotóz!

A apropó….

Március 13-án tartják a Most vagy soha! díszbemutatóját, ennek kapcsán adott interjút a nlc.hu-nak Rákay Philip produceri minőségében. Csak néhány a remények-állítások kategóriából:

• „a Most vagy soha! olyan film lesz, amit majd húsz, harminc vagy negyven év múlva is lead majd a tévé a nemzeti ünnepen, és bármikor megnézhető lesz az akkor éppen aktuális streamingszolgáltatónál.”
• Arra a kérdésre, hogy tud-e mondani három olyan filmet a Vajna-korszakból, amely nézőként elnyerte a tetszését, Rákay úgy válaszolt: „Nehezet kérsz. Megmondom őszintén, a magyar filmesek jelentős részének motivációit nem értem. Bizonyára az én hibám, de nehezen viselem, amikor a filmkészítés a rendező vagy a forgatókönyvíró számára pusztán egy öngyógyító, pszichológiai csoportterápia, többnyire állami pénzen előadva. A bántóan öncélú, üres művészkedések egy centivel sem viszik előbbre a világot.”
• Megőrül „a magyar alkotásoktól, amelyekben öncélú, szocióba oltott nyomorpornóként azt kell néznem, hogy a magyar nép alávaló alkoholistákból és kiröhögni való vidéki bunkókból álló banda”, és mint mondta, az ilyen filmektől eret vág, és ha rajta múlna, egy forintot sem költene rájuk.
• „Megkockáztatom, hogy az elmúlt harmincnégy évben a magyar mozifilmek 70 százalékát csöndesen a kukába lehetne dobni, észre sem venné senki”
• „Ha választhatnék, egész hátralévő életemben – reggeltől estig – filmeken gondolkodnék, kutatnám az ezzel kapcsolatos történeteket, és aztán meg is valósítanám őket” Hogy miért nem teszi mégis ezt? Mert úgy gondolja, hogy „a közélet ütközeteiben” még szükség van rá.