Elhunyt Kálmán C. György – Kalogány is elment, legyen könnyű neki a föld!

Vasárnap hajnalban meghalt Kálmán C. György egyetemi tanár, irodalomtörténész, kritikus, publicista, a HVG volt szerzője. 67 éves volt. A család közlése szerint szívprobléma okozta halálát. Kálmán C. György egy nappal ezelőtt még a kórházból közölt egy fotót magáról a Facebookon, de féltestvére, Galicza János ma reggel a jókívánságokra válaszolva közölte a halálhírt.

Tragikus módon Kálmán C. György közösségi médiás oldalán mindössze egy héttel ezelőtt arról posztolt, hogy meghalt testvére, Kálmán László nyelvész; Kálmán C. György tudatta, hogy testvérének tüdőrákja volt, amely az agyában képzett áttéteket, és hogy testvére álmában, nyugalomban halt meg.

Kálmán C. György Budapesten született 1954. április 22-én.ó

Magyar-esztétika szakos diplomájával pályája kezdetén magyar irodalom- és nyelvtanárként dolgozott, majd könyvtáros lett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Irodalomtudományi Intézetében. Az MTA-nál később a modern irodalmi osztály munkatársa, majd az irodalomelméleti osztály tudományos munkatársa, végül főmunkatársa lett. Dolgozott szerkesztőként vagy szerkesztőbizottsági tagként a Literatura, a Cafe Babel és a 2000 folyóiratoknál, és a BUKSZ (Budapesti Könyvszemle) szerkesztőjeként is dolgozott. Docens, egyetemi tanár majd tanszékvezető volt a Janus Pannonius Tudományegyetem irodalomelméleti tanszékén; volt az MTA Irodalomtudományi Bizottságának titkára. Munkásságát már 1989-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjjal ismerték el, később megkapta a Széchenyi professzor ösztöndíjat, 2003-ban pedig a Szépírók Társaságának díját is. 2004-ben őt választották meg a PTE BTK-n a legjobb tanárnak.

Legyen könnyű neki a föld….

„Nem a fejemben jár, folyik le a torkomon a fájdalom, ilyen nem történhet, egyszerűen nincs ilyen! Kalogány meghalt. Mindennap vele indult a napon, megnéztem mit ír. Beszélgettünk is, egyszerű, emberi, köznapi dolgokról. Mindent tudott, nagyvonalú, bölcs, megfontolt, őszinte ember, kisembert játszó nagyember. Múlt héten a csodálatos öccse, most meg ő. Tegnap még írt is valamit,… hogy majd meglátjuk. Őszinte részvétem a családjának, vigyázzanak magukra! Gyuri, légy ott boldog, ahol vagy!” (Bánhalmi Anna)

„Tegnap még hülyéskedtünk: kitettél egy fotót magadról, drótokkal, mifenével. Én meg hülyültem, ahogy mindig is hülyültünk, nagyjából ötven éven át. Olykor még sírás közben is röhögtünk, legfeljebb a zene hallgattatott el bennünket. Aztán megvitattuk, hogy milyen volt, s a nagy és lendületes érvek újra röhögésbe fulladtak. Ám közben folyamatosan tanultunk egymástól. Én tőled rengeteget. Gyuri, hallom, hogy most is nevetsz! Tiszteletlenség, hogy még most is ezt hallom? S talán épp rajtam röhögsz? Baruch Dayan HaEmet!” (Gábor György)

„Uramisten, Kalogány (Gyorgy C. Kalman)is elment, csak néhány nappal öccse, László Kálmán) után. Felfoghatatlanul mély az űr. Maga a rettenet.” (Eörsi Mátyás)

„Gyorgy C. Kalman tanítványa vagyok. Egyetemistaként szerettem vele vitatkozni. Szerette, ha vitatkoznak vele. Mikor szigorlatoztatott, arra kért, ne az ő véleményét mondjam vissza, hanem érveljek a magamé mellett. Később együtt szigorlatoztattunk, a kollégája lettem. Továbbra is szerettünk beszélgetni egymással, olykor vitatkoztunk is. Sok év múlva a facebookon is vitatkoztunk. Az is jó volt. Meg lehetett győzni, meg tudott győzni. Ő írta első könyvemhez az ajánló szöveget. Büszke volt a tanítványaira, akkor is ha szakmabeliek lettek, és akkor is, ha szakácsok, újságírók vagy kereskedők. Remélem, mindannyiunkban marad valami belőle. Nyugodj békében, Gyuri!” (Nyáry Krisztián)

Elhunyt Kálmán László - Legyen könnyű neki a föld!