Kerítésen innen
Menczer és az ő freudi elszólása – amikor a tudatalatti lebuktatja a ‘tudatfelettit’
Menczer Tamás minden bizonnyal szakembere a kommunikációnak, -sportriporter lévén nem is kétséges- hiszen különben biztosan nem választották volna a Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatójának. Persze, amennyiben a vak lojalitás és irányíthatóság nem fontosabb elvárás a szakmai ismeretnél. Döntse el ki-ki maga, hogy megnyilvánulásai alapján esetében melyik érv lehetett a döntő!
Nézzük, január 1-én mihez adta a nevét!
Az eddig sem volt titok, hogy munkaköri leírásában célkeresztjébe Magyar Pétert nevezhették meg, mely megbízásának szívvel-lélekkel -ésszel kevésbé- eleget is tesz. 2025 első menczeri bejegyzése is Magyar-központú volt:
„Brüsszel Péter egy évének értékelése. A Kicsi legnagyobb hazugságai!”
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Upsz!
Ne szégyellje, ha kihagyta Menczer munkásságának fenti darabját, jottányival sem különb a megszokottaknál, ám amire érdemes figyelni, az Bódis Kriszta pszichológus, író, dokumentumfilmes, a Van Helyed Alapítvány vezetőjének észrevétele.
„A kommunikációs igazgató elszólása az újévi beszédben egy ún. freudi elszólás, más néven parapraxis, amikor valaki véletlenül kimond valamit, ami nem egyezik azzal, amit mondani akart, de tudat alatt mégis kifejez egy rejtett gondolatot. Ez a pszichoanalízis szerint azért történik, mert a tudatalatti tartalmak kiszivárognak, és ezek az “elszólások” felfedik a személy valódi szándékait. A kommunikációs igazgató úgy zárja új évi beszédét, hogy
„a teljesség igénye nélkül 12 hazugságot hallhattak Pszichopetiről, Brüsszel Péterről…”
– ezzel azt állítja, hogy ő hazudott róla. Valószínüleg azt akarta mondani, hogy
„Pszichopetitől, Brüsszel Pétertől…”, mert az azt jelentené, hogy Magyar Péter hazudik.
Az elszólás (a rossz ragozás) viszont azt sugallja, hogy a kommunikációs igazgató tudat alatt nem másokat tart a hazugságok forrásának, hanem saját magát vagy a saját oldalát. Ez az elszólás rejtett igazságokat tár fel a beszélőről.
És milyen célokat szolgálnak a csúfnevek általában a politikai kommunikációban:
1. Ellenségkép megalkotása: A csúfnevek leegyszerűsítik és személyessé teszik az ellenségképet. A politikai riválisok nevetségessé vagy negatív színben való feltüntetése érzelmi reakciót vált ki a hallgatóságból, és megkönnyíti az azonosulást a támadó fél üzenetével.
2. Érzelmi manipuláció: A csúfnevek érzelmi hatást gyakorolnak, különösen akkor, ha sértőek vagy humorosak. Ezek gyakran alkalmasak arra, hogy a figyelmet elvonják a tartalmi vitákról, és helyette az érzelmeket mozgósítsák, például dühöt vagy megvetést váltsanak ki.
3. Kommunikáció leegyszerűsítése: A politikai diskurzusban a csúfnevek rövidítik a mondanivalót és könnyen megjegyezhetővé teszik az üzenetet. Egy egyszerű jelző vagy becenév hatásosabban rögzül az emberek fejében, mint egy hosszú, komplex elemzés.
4. Dehumanizálás: A csúfnevek használata távolságot teremt a hallgatóság és az érintett személy között. A politikai ellenfél ily módon nem egy komplex, emberi szereplőként jelenik meg, hanem egy karikatúraszerű figuraként.
5. Megosztottság elmélyítése: Az ilyen nyelvezet polarizáló hatású lehet, mivel fokozza az “ők” és “mi” közötti különbségeket. Ez hatékony lehet a saját tábor mozgósításában, de akadályozza az értelmes párbeszédet vagy kompromisszumokat.
Negatív következmények:
1. Az ilyen csúfnevek a politikai közbeszéd színvonalát csökkenthetik, és az érdemi viták helyett a személyeskedést helyezik előtérbe.
2. A polarizáció erősödhet, és a társadalmi kohézió tovább gyengülhet.
3. A politikai ellenfél emberi méltóságát sértő csúfnevek hosszú távon károsíthatják a demokratikus vita alapelveit.
Hatásosak, ha gyorsan és érzelmileg akarnak manipulálni.
Ezek a csúfnevek eszközként szolgálnak a politikai kommunikációban, de a populizmus, polarizáció és a közbeszéd leegyszerűsítésének jelenségeihez kapcsolódnak.
Ezek a stratégiák deformálják a politikai kultúrát és a társadalmi párbeszédet.”
Szerző
