Banánköztársaság
Mi lesz veled Magyarország?
Még 22 nap és eldől. Voltak itt baloldali túlsúlyos évtizedek, összes bűnnel, meg jócselekedetekkel, és több mint két évtizede egy politikai váltó „gazdálkodás”, a maga látványos fogyatékosságaival és szerény eredményeivel.
A jobboldali is hosszú évtizedeket szeretne, kívánna hatalomban, hogy megmutathassa, mennyivel jobb, mint a bal. Egyik oldal sem tervez egy új történelmi kiegyezést a nemzet érdekében, ami elég nagy baj, sőt mi több, sorscsapás a nemzetre nézve. Kicsinyes, önző pártérdekek vezérelnek mindkét oldalon, ha kell tudományosan is indokolva, hogy miért éppen az övék a mérvadó.
Ismertek és ismeretlenek
Egy bloggernek titulált egyszerű állampolgár hogy is vehetné fel a versenyt azokkal, kiket a média a közismertség színpadjára emelt, közéleti celebbé téve azokat. Mert hiába is mondana százszor okosabbat, értelmesebbet Horváth XXIV János itt a neten, mint bármely, már „nevesített” osztály képviselő, ki figyel oda? Ki lájkol, tetszikél olyanokra, bármit is mondjanak, kiknek neve nem ismert? Bezzeg az elhíresültek! Azok aztán döfi, még akkor is nagyobb népszerűségnek örvendenek, ha mondanivalójuk tartalma, értéke meg sem közelíti az ismeretlen közlőkét.
Megosztottság
Ez egy ilyen világ. Még 22 nap és eldől, hogy mi lesz velünk. Annak, hogy kiegyezés lesz bal és jobboldal között, most semmi esélye. Mai történelmi helyzetünk már lekéste ezt. A nagy történelmi egyházak, élen a katolikusokkal, mint annyiszor hazai történelmünkben, inkább saját fennmaradásuk útjának egyengetésével vannak elfoglalva semmint az ország bajaival. A kisebbekről nem is beszélve. A politikai osztály megosztott, olyan mély gyökerekkel, mely kibékíthetetlen ellentéteket szült mára, a harmadik évezred elején olyan tragikus társadalmi megosztottságot eredményezve, amely példátlan Európában. És Orbán, ennek ellenére, egységről beszélt.
Még 22 nap és elválik az a bizonyos a májtól. Ha a jobboldal győz bármilyen arányban, akkor vérszemet kapnak a Bayer Zsoltok, a Bencsik Andrások és a Kerényi Imrék, meg a hozzájuk hasonló észkombájn „mélymagyarok”. Akkor a minden irányú jogtiprás napi gyakorlattá válik, jogászi értelmezések törvényességre hivatkozó hálójával beterítve. Akkor a kiváltságos csókosok minden szentnek maga felé hajlik a kezének szemlélete fog uralkodóvá válni a közérdekkel szemben és lesajnálva az európai értékeket, a keresztény erkölcsre való álságos hivatkozással, a pogány erőszak szerzési mániája fog nyerni erőteret.
A fenyegetettség
Orbán megmondta a nemzeti ünnepen, hogy a választások után erkölcsi, politikai és jogi elégtételt fognak venni az ellenzékieken, mert erre most nincs idő. Csúnya világ jön.
A ma még csak verbálisan erőszakoskodóké, de holnap már ki tudja, hogy milyen fizikai erőszakot is tenni képes csoportosulásoké. 2006 őszén az akkori ellenzéki vezér Orbán Viktor az MTV elnökét, Rudi Zoltánt tette felelőssé az eszeveszettek randalírozásáért. Mert nem vette át a petíciót a gyülevészektől és nem olvastatta be. Az oxfordi pávatáncos kimutatta foga fehérjét ezzel. Neki balhé kell, amikor nincs hatalmon, és békéért ácsingózik rögtön, meg nemzeti egységért, ha megkaparintotta azt. Micsoda jellemfejlődés! Már zsigerből fenyeget!
Még 22 nap és eldől. Maradunk e jobboldali populizátorok által hipnotizált, félázsiai, pirospont popsis koppány-nemzet, vagy kísérletet teszünk arra, hogy európai értékeket hordozó, az emberi méltóságot mindenekfelett hirdető Szent István országa legyünk. Isten minket úgy segéljen!
