Mikor és hol is van demokrácia?

Egy „Magyar Nemzet”-es sajtómunkás szerint: „Demokrácia az, amikor a balliberálisok alakítanak kormányt. Ezt majd ifjabb Soros és apukája eldönti.”

A duma persze nem saját találmány:

ezt handabandázzák, hazudják a Fidesz politikusai és propagandistái, papagájai, „újságírói”, régóta.

Hazugság, mondom: hiszen sok rossz mondata és cselekedete volt a „balliberálisoknak”, de olyan, amelyből okszerűen, komolyan következnének az idézett mondatok, soha. Vagy ha mégis („nincs alternatívánk”), azért meg is fizettek. A Fidesz 1994 óta sorozatosan mond hasonlókat – egyelőre büntetlenül.

Megjegyzem, a szokásos „balliberálisozásban” érzek némi antiszemita ízt, de azt mondanám, bizonyára túlérzékenység mondatja velem. Mondanám, de a szerző  egyértelművé teszi, „ifjabb Sorosra és apukájára” hivatkozva:

ez a banda zsidózás nélkül egy tapadtat sem megy sehová…

A demokrácia az alkotmánytól függ – ami nálunk 2011 óta nincs

Nos, nem hiszem, hogy az illető ne hallott volna valamit harangozni a témáról, de azért megpróbálok kicsit segíteni neki…

A demokrácia meglehetősen összetett dolog: semmiképpen sem azonosítható egyszerűen a jogállam fogalmával; az alkotmányos jogállaméval sem, mert minden az alkotmánytól függ. Attól, ami nálunk 2011 óta nincs.

Legáltalánosabban fogalmazva, a demokrácia – legalábbis a modern korban – az emberek egyenlő méltóságából indul ki. Ebből sok minden következik – például az indokolhatatlan anyagi egyenlőtlenség elleni kormányzati fellépés is.

A demokratikus társadalom az ilyen-olyan módon létrejövő többségek és kisebbségek dialektikus egységéből (…) áll: az alkotmányos kereteken belül nem vitatja egyetlen kisebbség létezéshez való jogát sem, sőt: olykor a kisebbségeknek akár többletjogokat is ad. Erre példa lehet a Horn-Kuncze kormány néhány törvénye, rendelkezése. Nem válik programmá a politikai váltógazdaság tagadása.

De hagyjuk ezeket, nézzünk konkrét dolgokat!

Demokrácia ott van, ahol érvényesül a fékek és ellensúlyok rendje, rendszere. Ahol tehát az ÁSZ vagy a Legfőbb Ügyészség vezetője nem pártkatona, pártszolga, illetve Orbán szolgája, hanem tisztességéről, megvesztegethetetlenségéről ismert független személyiség: olyan valaki, aki bírja az ellenzék bizalmát is.

Demokrácia ott van, ahol közösen elfogadott alkotmány is van, amelyre közösen alkotott szabályok szerint megválasztott független alkotmánybíróság ügyel.

Innen már könnyen megfogalmazható, hol nincs demokrácia: nincs ott, ahol nincs közösen megvitatott és elfogadott alkotmány, és arra vigyázó tisztességes alkotmánybíróság sincs. Nincs ott, ahol nem független sem az ÁSZ, sem a Legfőbb Ügyészség. Nincs ott, ahol gyakorlatilag minden a bűnöző államot szolgálja.

Demokráciában nem kerülik meg az egyeztetés kötelezettségét

Hogy mindennapos aprósággal folytassam: ott sincs demokrácia, ahol a parlamentben rendszeresen leordítják és megbüntetik az ellenzéki képviselőket, miközben a kormánypártiak kezdettől fogva ordenáré hangon beszélhetnek, bármit mondhatnak. De hiányzik a demokrácia onnan is, ahol például a „miniszterelnök” sorozatosan kitérhet a kérdésekre való válaszadás elől, akár meg is tagadhatja azt. Demokráciában nem kerülik meg az egyeztetés kötelezettségét azzal a primitívséggel, hogy a „kormány” előterjesztéseit egyéni indítványok formájában nyújtják be, mégpedig sokszor egészen alapvető kérdésekben! Demokráciában nem nyomorítják meg az Akadémiát, röhejes 54 percet adva „egyeztetésre”.

Demokráciában nem hoznak sem személyre, sem intézményre szabott „törvényeket”; közröhej fogadna egy „Stop Soros” indítványt, de talán az sem: az évek óta gátlástalanul sorosozó-zsidózó „kormányt” és bandáját már régen elsöpörte volna a népharag.

Azt mondja a szerző, hogy a „balliberálisok” szerint a Fidesz sorozatos „választási” győzelme semmis. Ám ebben is „téved”: ilyet senki sem mond, dacára a nyilvánvaló csalásoknak. Viszont óvatosan a választási győzelmek emlegetésével: ebben az országban demokratikus kormányok ritkán és rövid ideig voltak hatalmon – antidemokratikus uralom annál hosszabb ideig triumfálhatott, ilyen-olyan „választási” győzelmekre, „fölhatalmazásokra”,  a „nemzeti egységre”, a „népakaratra” hivatkozva. Úgyhogy abba lehetne hagyni az ellenzék, illetve a „balliberálisok” gyalázását, a hazudozást, az állandó „ajvékolást” (hogy tetszik..?).

Remélem, segítettem!

The Guardian: Európának véget kell vetni a szégyennek, hogy Orbán Viktor lebontja a demokráciát…!