Mini, micro vagy nano SIM? Így válaszd ki a neked megfelelőt!

Néha bizony igenis a méret a lényeg: amikor új SIM-kártyát vásárolunk, nem mindegy, hogy mekkorát kérünk, hiszen a telefonok és egyéb eszközök különböző méretűeket igényelnek. Elmagyarázzuk a különbségeket és adunk néhány hasznos tippet, hogy könnyen tudjunk választani az elérhető típusok közül és ne akkor érjen meglepetés, amikor nem tudjuk bepattintani a kis lapkát a készülékbe.

A SIM-kártya az angol Subscriber Identity Module rövidítése, amely egyben fő célját is meghatározza: ez a kis lapka azonosít minket, mint felhasználót a szolgáltató felé, amikor hívást fogadunk és indítunk, valamint mobilnetet használunk. Érdekesség, hogy alapvetően ugyanazon szabványra épül, mint az IC-alapú hitelkártyák, a legelső SIM-ek még méretükben is ekkorák voltak. Igaz, akkor még a készülékek sem voltak épp kicsik, így bőven elfért bennük egy ekkora extra. Azóta viszont egyre kisebbek a SIM-kártyák, viszont napjainkban többféle szabványt használó mobilokat és egyéb eszközöket is találunk a boltokban, ezért nem árt tisztában lenni azzal, milyen SIM-ek léteznek.

Miért készülnek mindig újabb méretben a SIM-kártyák?

A válasz egyszerű: a készülékgyártók igyekeznek egyre kisebb eszközöket megjelentetni, illetve egy adott méretű eszközbe egyre több mindent belezsúfolni, ennek köszönhető, hogy egy mai mobil már fényképezőgép, videókamera, navigációs eszköz, miniszámítógép és megannyi egyéb egybegyúrva. Ha a SIM kevesebb helyet foglal, kerülhet a helyére valami más anélkül, hogy a mobilok újra hatalmasra nőnének.

Jelenleg három méretezésű SIM-kártya érhető el, de ebből is már csak kétfélét használnak igazán, valamint létezik egy kártya nélküli alternatíva is. Nézzük először felsorolásként, aztán részletesen is az egyes típusokat:

• Normál SIM (2FF)
• Micro SIM (3FF)
• Nano SIM (4FF)
• eSIM

Normál SIM

A 25 x 15 x 0,76 mm méretű kártya 1996-ban jelent meg, és többféle néven is ismerik, a normál mellett standard vagy mini SIM formában is használják. Ilyet kezelt például az iPhone 3GS, a HTC Desire vagy az első Samsung Galaxy S – legendás okostelefonok, de ma már muzeálisnak számítanak. Újonnan nem is kapunk már olyan mobilt, ami ezt a kártyaméretet használná, de néha még találkozhatunk olyanokkal, akik szó szerint évtizedek óta nem cserélik le a készüléküket, az ő telefonjukban még esélyesen működhet normál SIM.

Micro SIM

Ugyan ezt a méretszabványt 2003-ban vezették be, de 2010-ig kellett várni az első mobilra, amely már ezt használta – ez az iPhone 4 volt, de hamarosan megjelent a micro SIM-re épülő Samsung Galaxy S5, az LG G4 és sorban a többi újdonság. A 15 x 12 x 0,76 mm lapkán jelentősen csak a műanyag hordozólap mérete csökkent, műszaki tekintetben megegyezik a nagyobb testvérével.

Nano SIM

A micro változat után a következő méretezésre nem kellett sokat várni: 2012-ben az iPhone 5 volt az első, amely a 12,3 x 8,8 x 0,67 mm-es változatot használta, de a mai új készülékek legtöbbje is már nano SIM-es. Itt már szinte egyáltalán nem maradt műanyag „karima” az áramkör körül, ráadásul alig észrevehetően, de vékonyabb is lett ez a változat, pontosan 0,09 milliméterrel.

Óvatosan az ollóval – vágod?

Mielőtt továbbmegyünk a kártya nélküli SIM-ekre, beszélni kell még egy fontos dologról. Annak idején ugyanis, amikor a micro SIM-ek megjelentek, a műszaki egyezés miatt elvileg meg lehetett tenni, hogy a normál méretű SIM-kártyát óvatosan, pontosan kimérve micro méretűre lehetett vágni. Elméletben ez még a nano SIM-ekre is igaz, de itt már egyes készülékek arra a minimális vékonyodásra is háklisak lehetnek, ráadásul itt már annyira vékony az áramkört körülvevő műanyag, hogy könnyű belevágni és ezzel működésképtelenné tenni a kártyát.

Új készülék vásárlása esetén egyébként a szolgáltatók ingyenesen biztosítják a megfelelő méretű SIM-et. A fentiek miatt ráadásul ma már általában úgy forgalmazzák a SIM-eket, hogy az eredeti, hitelkártya méretű műanyag lapokon találjuk az áramkört, és az egyes méretezéseket előre perforált sablon mentén egyszerűen csak kipattintjuk a helyéről. Ezt a nagy lapot érdemes megtartani azután is, hogy használatba vettük a nekünk megfelelő méretű kártyát: ha esetleg kisebb SIM-et szeretnénk egy nagyobbat használó készülékbe áthelyezni, könnyen visszapattinthatjuk a nekünk megfelelő méretű keretbe. Ha esetleg nincs már meg az eredeti műanyag lap, fillérekért beszerezhetünk olyan adaptert, amely a kívánt méretűre növeli a SIM-kártyánkat.

eSIM – az élet kártya nélkül

Az eSIM esetében az e betű az angol embedded, avagy beépített szót takarja. Ebből egyértelmű is, miben új a technológia: az eSIM-es készülékekben a felhasználót igazoló adatokat már nem kell külön kis műanyaglappal együtt behelyezni, az áramkör ugyanis már a telefon hardverének része. Ez még több helyet spórol, ideális például okosórák és egyéb viselhető eszközök esetén, de így az sem fordulhat elő, hogy elveszítjük a SIM-kártyánkat vagy a ki-be csúsztatás közben véletlenül megsérül. A használata viszont teljesen megegyezik az eddig ismertekkel, van biztonságos PIN és PUK kódja, használhatjuk telefonálásra és az adathálózat elérésére, de kapcsolódhat hozzá többek között hangposta és hívásátirányítás is. Elvesztett készülék esetén le tudjuk tiltani, így hiába van a készülékbe építve, nem használhatják fel erre jogosulatlanok. Az egyetlen dolog, amire külön érdemes odafigyelni, hogy a mobil cseréjekor vagy eladásakor törölni kell a letöltött eSIM profilt: ez egyenértékű azzal, mint amikor a műanyag kártyát kivesszük a készülékből.