Connect with us

Kerítésen innen

Mit ér a mi boldogságunk amíg van kisgyerek, aki nem kap rendesen enni?! – Gyermeknap Debrecenben „kéretlenül”

Megosztás

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete vendégül látta a nehéz sorsú debrecenieket, szokásos ingyenes ételosztásán, Pünkösd vasárnapján, Gyermeknapon. A szüleikkel érkező gyerkőcöket meglepetéssel vártuk – számolt be lapunknak Tukoráné Kádár Ibolya, az egyesület vezetője.

Megosztás

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete vendégül látta a nehéz sorsú debrecenieket, szokásos ingyenes ételosztásán, Pünkösd vasárnapján, Gyermeknapon. A szüleikkel érkező gyerkőcöket meglepetéssel vártuk – számolt be lapunknak Tukoráné Kádár Ibolya, az egyesület vezetője.

Gyereknap minden lurkónak!

Ahogyan már sajnos megszoktuk, most is rengetegen vártak arra, hogy meleg ételhez jussanak a hosszú hétvégén. A pünkösdi hétvégén a Népkonyhák többsége nem üzemel, a hajléktalanoktól pedig a napi egy tál ételt is megvonta -nincs pénz!!!- a magát kereszténynek mondó kormányunk. Ilyenkor sok debreceni családban is örülnek, ha kevéske ennivaló kerül a kopottas asztalkájukra. Megmondhatatlan, hogy hány gyermek fekszik le korgó gyomorral még a gyermeknapon is, mert nem futja a szülőknek vacsorára. Egy olyan országban élünk, ahol a milliárdokért kirakott kék plakátokról tudhatják az emberek milliói, „jobban élnek”. Mi azt látjuk, hogy mind többen kerülnek kilátástalan élethelyzetbe, számukra a civilek ételosztásai az életet jelenthetik. Hazánkban már régóta nincs szociális háló, egy embertelen, érzéketlen hatalom fogságában élünk. A szegényeknek nincs becsületük, jövőjük saját szülőhazájukban. A társadalom peremén, szánkivetetten tengődnek.

Egy órával az osztás kezdete előtt már közel százan várták türelmesen, hogy ételhez jussanak. Többségük kisnyugdíjas volt, akik számára ilyenkor hó végén komoly gondot okoz a megélhetés. Mind több házaspár érkezik kézen fogva, mert bizony kettőjük nyugdíja is kevés a tisztes, szerény megélhetéshez. A nap végére közel 180 főt tudtunk megvendégelni

-mondta az egyesületvezető.

A menü töltött káposzta volt, pizzával, friss kenyérrel, péksüteménnyel

Mindenki tisztességesen fel tudott pakolni, a családok hétvégén nem fognak éhezni. Sajnos repetát nem tudtunk adni, mivel olyan sok vendégünk volt.

A gyermekek számára is igyekeztük emlékezetessé tenni a vasárnapot. A magunk szerény lehetőségei szerint igyekeztünk kis vendégeink arcára mosolyt csalni. Mindenki kapott csokit, nyalókát, édességet. A tombolán sok-sok ajándékot lehetett nyerni, valami véletlen folytán egyetlen gyermek sem ment el „nyeremény” nélkül. Fülig érő szájjal majszolták a pizzát, számolták a megnyert–életkoruknak megfelelő–ajándékokat.

Volt zsivaj, kacagás, mosoly, jókedv. Mint a „rendes”, közpénzből finanszírozott gyermeknapi eseményeken.

Összeszorul a szívünk,

amikor szomorú szemű kisgyermeket látunk, aki fogja szülei kezét, s várja, hogy meleg ételt ehessen. Sajnos egyre többen vannak. A korábbi ételosztásaink is felértek egy családi nappal. Csak ott nem a játékról, a zenekarokról, a bohócokról szólt a történet, hanem az ételről, a való világról. Mert aki éhes, az nem ingyen cirkuszra vágyik. Ma erről sokan elfeledkeznek, és úgy gondolják, hogy jó pénzért –közpénzből – megszervezett eseményekkel, palástolni tudják a városban, az országban a nyomort, a szegénységet.

Ami nem látható, az nincs is – gondolják. Pedig itt van a kilátástalanság a maga teljes valóságában, a mindennapjainkban.

-folytatta Ibolya.

A mi kis vendégeinket szüleik még a Gyermeknapon sem tudják elvinni kirándulni, az állatkertbe, a moziba, strandra. Egy közös éttermi ebédre pedig még talán álmukban sem gondolnak. A legnagyobb ajándék számukra, ha este nem kell éhesen lefeküdni. Vágynak ők is a jóra, a szépre, de hamar megtanulják milyen kegyetlen is a való világ.

Egyetlen gyermek sem tehet arról, hogy milyen családba születik

A társadalmunk egyik nagy igazságtalansága, hogy a szegénységből szinte lehetetlen manapság kitörni. Legtöbb nehéz sorsú gyermeknek esélye sincs arra, hogy jobb élete legyen, mint a szüleinek.

Tudjuk, nem sok, amit adni tudunk, de mindezt jó szívvel tesszük. A mi „fizetségünk” ma is a csillogó gyermekszemek voltak.

Köszönjük a támogatását a Fornetti KFT-nek, nagy örömet szereztek felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Hálásak vagyunk azoknak a debreceni polgároknak, akik adományaikat elhozták ma a Petőfi térre. Jó látni, vannak még jó emberek, akik önzetlenül segítenek a gyengébbeknek.

Az egyesület legközelebb 2022. június 25.-én várja vendégeit meleg ebéddel, szeretettel.

Itt a mi térségünkben is sok ezren várják a segítő kezet, az emberi szót, szeretnének emberhez méltó életet élni. Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással. Várjuk a debreceni lakosok adományait is, elsősorban TARTÓS ÉLELMISZERT gyümölcsöt, burgonyát. Örömmel várunk gyermekjátékokat, könyveket is.

Aki szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti:

  • Mobil (a hét minden napján): +36 30 9841 963

Átutalással:

Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma: Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802. A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2023

Mi, a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesületének a tagjai tudjuk, csak egy csepp a tengerben a hozzájárulásunk, de a sok-sok kis „csepp”, akár csodákra is képes lehet. Mert adni jobb, mint kapni. Hiszünk az emberi jóságban, a szeretet erejében. Megfontolandónak tartjuk Beer Miklós püspök úr által mondottakat:

” Érzékenyíteni kell a jóléti társadalmat! Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e fogni végre a leszakadó rétegeket, képesek leszünk-e integrálni a nehéz sorsú embereket? Tudunk-e nekik perspektívát, jövőképet, reményt adni?”

-zárta beszámolóját a vasárnapi ételosztásról Tukoráné Kádár Ibolya.

Szerző