Banánköztársaság
Mitől fél a makói polgármesterasszony?
Tisztelt szerkesztők, tudom későn reagálok, de higgyék el, annyira felháborított, ami a holokauszt 80. évfordulóján Makón történt, pontosabban, ahogy a város vezetése negligálta az eseményt, hogy csak most tudom leírni az érzéseimet. Ha úgy gondolják már túl futott rajta az élet, akkor bocsássák meg, hogy soraimmal jelentkeztem.
Rokonaink élnek ott!
Évente egyszer-kétszer leruccan a család Makóra, hogy találkozzunk az ottani rokonokkal. Így volt ez a napokban is. Ez a látogatás véletlenül egybeesett a holokauszt 80. évfordulójának makói megemlékezésével. Gondoltuk, bár nem vagyunk zsidók, de a családnak sok elhurcolt és a táborokban megsemmisített barátja volt, mi is lerójuk a tiszteletünket az emlékük előtt. A téren meglepően kevesen voltak, de ha ez nem lett volna elég a megrökönyödésre, megkérdeztem az egyik rokont, hogy az ott lévők közül melyik a polgármester, mire az a válasz jött, hogy egyik, sem mert attól tart, hogy:
„ha ide jön, elveszti azokat, akik a szélsőjobbról rá szavaznának.”
Hihetetlen ez a cinizmus, de miután nem volt ott sem a hölgy, sem pedig senki az ő képviseletében, kénytelen voltam elfogadni, amit a makói rokon mondott. A megható emlékező beszédet a polgármesteri hivatal távollétében Gajda Simon Hajnalka, egy fiatal tanítónő mondta.
Azóta utána néztem
Kép: Mako honlap
Farkas Éva Erzsébet harmadik polgármesteri ciklusát célozta meg a mostani választáson. Mint jó párt-apparatcsikhoz illik, a város honlapjának első oldalát testvériesen megosztja a környék legfőbb urával, Lázár Jánossal.
Ezek után mit mondhatnék mást: Hajrá Makó!
Ez is Makó!
Szerző
