Nem tudjuk Suhajda végső egyenletét, csak az eredményét: halál

Tisztelet Suhajda Szilárdnak. A Föld nevű bolygó nem egészen gömbölyű, ám átlagos átmérője 12.742 km. Legnagyobb tengerszint feletti magassága 8.849, legnagyobb mélysége pedig 11.035 méter. Ha e kettőt összeadjuk, akkor 19.884 métert kapunk. Úgy is mondhatjuk, hogy a felületi különbség nem éri el az átmérő két ezrelékét. Ha tehát a glóbuszt egy labda méretére lekicsinyítenénk, akkor a felülete olyan sima hatású lenne, mint egy biliárdgolyóé.

A tengerek kb. 5 kilométeres mélységénél már alig találjuk az élet nyomait, s ugyanez igaz 5 kilométer felett. Az emberiség lényegében ennek a szűk, összeadva durván 10 kilométeres életzónának a közepétől mérten felfelé, kábé egy kilométeren belül él.

Olyasmi ez az élettér, mint egy alma héja. Innentől kezdve nem is kell ecsetelni, mennyire sérülékeny mindenünk

A légkör felfelé haladva egyre ritkább, maximális vastagságát kb. 100 kilométerre teszik, azaz innentől számítjuk az űrt. A légkör egyik legnehezebb eleme az oxigén, amely a tengerszinten a legsűrűbb, ám 5 kilométer felett már komoly légzési nehézségeink vannak. A legmagasabb ponton, azaz 9 kilométer közelében nagyon kevesen és legfeljebb pár órát bírnak ki. Ott élni bizonyosan lehetetlen, már csak a többnyire mínusz 30-40 fokos hideg és a rendszerint 100-200 km/h sebességet mutató szelek miatt is.

Az, hogy az ember feljusson a Mount Everest elnevezésű csúcsra azonban koránt sem lehetetlen. Több ezren megcsinálták már, ám sok százan belehaltak a kísérletbe. Az idén eddig 12-en, köztük – sajnos elég nagy bizonyossággal – Suhajda Szilárd.

Hősünk azonban nem hős

Ha valaki, akkor ő vérbeli profiként egészen pontosan tisztában lehetett a matematikai egyenletekkel. Hajnal, alkony, hőfok, szél, csapadék, méterek, másodpercek, grammok, továbbá a saját testének minden adata egy-egy ismert tényező volt számára. Még arra is felkészülhetett, hogy miként módosul majd a tudata. Megszerezhetett minden információt, sporttársaktól, serpáktól, továbbá évszázadnyi leírásokból, hogy a saját tapasztalatait ne is említsük!

Kiszámíthatott mindent, és alkothatott többféle forgatókönyvet. Majd elindult a biztos halálba, s talán csak egyetlen icipici esélyt látott maga előtt, a közel nulla valószínűségű vak véletlent.

Nagy megértéssel vagyunk az extrém sportolók iránt, azonban azt is tegyük a tiszteletünk körei mellé, hogy ebben a műfajban keményen léteznek a szponzori elvárások, illetve az ezeknek való megfelelési kényszer, ami éppenséggel lehet akár a mérleg gonosz nyelve is.

Nem tudjuk Suhajda végső egyenletét, csak az eredményét: halál

Ha ezt az egészet tágabb összefüggésekben nézzük, akkor milliárdnyi ember teszi naponta kockára az életét. Nem csupán sportolók, hanem bányászok, buszvezetők, építőmunkások és a végtelenségig sorolhatnánk. Ők is alkotnak, akár minden áldott nap és órában konkrét egyenleteket, amelyek megoldása – igyekezetük szerint – a biztos túlélés. Mert valaki másért is felelősséggel tartoznak.

Ők a hősök. Nincsnek a lapok címoldalán, csak mindent megtesznek az életért.

Ha valaki kitesz valaki mást mínusz rengeteg foknak, őrületes szélnek és nem adja hozzá a kellő védőfelszereléseket, akkor azt a jog gondatlanságból elkövetett veszélyeztetésnek, rosszabb esetben halált okozó bűncselekménynek tekinti. Ha valaki mindezt saját maga ellen követi el, azt öngyilkosságnak.

Legyünk teljes részvéttel, tisztelettel a család iránt, gyújtsunk gyertyát, csak könyörgöm, ne ünnepeljük nagy képmutatással az öngyilkosokat!