Nigella Lawson: Nigella asztalánál

Ne számoljunk utána, hány évvel ezelőtt tűnt fel Nigella Lawson a főzőcsatornákon. Annyi azonban biztos, hogy egycsapásra reformálta meg a műfajt, az ételek iránti rajongásával, keresetlen stílusával.

Biztos sikerre volt ítélve a recept:

egy búgó hangú, telt, barna nő, akit imád a kamera, biztos sikerre számíthat, ha szenvedéllyel esik neki egy tál szaftos tésztának. Bombaként robbant annak idején a (butácska) kifejezés: gasztropornó. Erről természetesen a legtöbbeknek Nigella jutott eszébe, és ez azóta sem változott.

Első sikerkönyve megjelenésével egycsapásra ledöntötte a főzést övező mítoszokat, milliók fordultak el a kicsit merev, szaktudásukat fitogtató vagy tanáros hangvételű, a főzést időrabló vagy nehézkes foglalatosságnak tekintő szakácskönyvíróktól, főzőműsoroktól. Hiszen ezt a nőt a közönség emelte fel, és már akkor sokszázezeres pédányszámban keltek el a könyvei, amikor még nem volt ennyire divatban a tévében főzni.

Ez a karrier kilencvenes évek második felében kezdődött, és a siker azóta is töretlen.

Olyannyira, hogy egyre-másra jelentek meg a főzést laza, könnyed kikapcsolódásnak, az evést pedig élvezetnek beállító, barna, mély hangú nők nevével fémjelzett műsorok, szerte Európában. Kisebb-nagyobb sikerrel, hiszen állócsillag ebben a műfajban sem születik minden nap, ráadásul legtöbbször az hiányzott fájóan, ami Nigellát Nigellává teszi: a laza őszinteség és az önironikus stílus.

A ‘Nigella asztalánál-az otthoni főzés öröme’ pontosan olyan szakácskönyv, mire számít az ember, hacsak nem élt az elmúlt tíz évben elzártan a világtól. Az élet és az étel igenlése, szeretete süt a lapokról. A tizenkettedik Nigella-szakácskönyv mindarról szól, ami a mindennapokban jó, és örömöt ad: a jó ételről, a kreatív főzés öröméről, a finom ízekről, a szeretteinkkel és barátainkkal közösen elköltött vacsorákról. A közös étkezés közösségmegtartó erejének ünnepe ez a kötet is.

Rá jellemző, mesteri keresetlenséggel mutatja be,

hogyan lehet okos trükkökkel, könnyedén és egyszerűen, a lehető legkevesebb befektetett munkával finomabbnál-finomabb fogásokat varázsolni az asztalra, ünneppé változtatva ezzel egy átlagos hétköznapot is. Hitvallása szerint az élet éppen elég bonyolult, legalább a főzés legyen egyszerű.

Vegytiszta kényeztetés ez a gyönyörű kiállítású kötet. Nincs ember, aki ne akarná azonnal végigenni az ízlésesen fotózott fogásokat, a ‘Gesztenyés csirkebecsinált marsalával és kakukkfűvel’ című recepthez eljutva pedig ember legyen a talpán, aki nem nyitja ki azonnal a hűtőjét.

Szerencsénkre, Nigella Lawson éppen úgy ír, ahogy műsort vezet:

egyszerűen, közérthetően, nem mellesleg kedves humorral. Az olvasó biztos lehet abban, hogy sikert arat a recepteket követve, és idősebbek is elkezdhetik. Akár átlagosan felszerelt konyhával is, hiszen ahogyan mondani szoktam: aki tud olvasni, az főzni is tud. Egy átlagos keddi napon is kijár az embernek egy jó vacsora, éppen elég nehéz harcunk volt már aznap is. Salamon könyve szerint mindennek rendelt ideje van, az örömnek is. Ebben a tiszta örömben osztoztam a könyv lapozgatása közben sokakkal, és fogok még sokszor, amikor megfőzök majd belőle egy-egy vacsorát. Úgyis mindig, minden jó buli a konyhában van.

Első mondat:

„Amikor beköltöztem az első otthonomba, mielőtt bármit csináltam volna, vettem egy asztalt; egy asztalt, amiről nem csak enni lehet, hanem ami körül az életünket élhetjük.”

Szerző: Bodó Viktória

(Forrás: vikiolvas.blogspot.com)