Nőket a Marsra – Száguldás a mélyűrön át

 Kik menjenek a Marsra? Anélkül, hogy szexizmussal vádolnánk a különböző űrügynökségeket, végig nézve az asztronauták névsorát azt látjuk, hogy az űrutazók között nagyon alul reprezentált a nőinem pedig…

Uraim!

Eddig minden Hold-misszió során férfiak voltak a legénység tagjai, de amikor végre embereket viszünk a Marsra, bölcs dolog lenne, ha csak nőket küldenénk… legalábbis kezdetben. Vannak ugyanis olyan szempontok, amelyek szerint a gyengébb nem az erősebb a hosszútávú űrhajózásban.

A nőkből álló legénységet nem valamiféle társadalmi megfelelési kényszer indokolja, hanem gyakorlatias döntés, amely olyan hideg számításokon alapul, mint a mélyűr, amelyen át kell repülniük. A rendelkezésre álló bizonyítékok egyértelműen arra utalnak ugyanis, hogy a nők hatékonyabb és alkalmasabb legénységet alkotnának a Földtől távoli, hosszú távú küldetéseken – veti fel a Big Thing.

Hölgyeim!

Dr. W. Randolph Lovelace II és Don D. Flickinger dandártábornok, a NASA Élettudományi Különbizottságának korábbi elnöke és alelnöke eredetileg az 1950-es évek végén hozta fel a női űrhajósok mellett szóló pragmatikus érveket. A páros megjegyezte, hogy a nők könnyebbek, így kevesebb oxigénre van szükségük, kevésbé veszélyezteti őket szívinfarktus, a reproduktív rendszerüket pedig kevésbé veszélyezteti a sugárzás. Természetesen Lovelace-t és Flickingert a korszakban uralkodó szexizmus közepette felülbírálták. (Jegyezzük meg, hogy egy NASA-bejegyzésben Frank Cucinotta, az űrsugárzás egészségügyi projektjének szakértője arról beszélt, hogy a nők kétszeres rákveszélynek vannak kitéve, mint a férfiak.)

Száguldás a mélyűrön át

Geoffrey Landis, a NASA tudósa 2000-ben megismételte ezeket az érveket, szigorúbban alkalmazva azt a mélyűrrepülésre, ahol csak azok az erőforrások állnak rendelkezésre, amelyeket magunkkal viszünk.

„A nők átlagosan kisebbek, mint a férfiak: a nők kevesebb oxigént használnak, kevesebb fogyóanyagot fogyasztanak, kevesebb szén-dioxidot termelnek. Kisebb a tömegük és kisebb a térfogatuk. A kizárólag nőkből álló legénység mellett szóló érv egyszerű: egy ilyen legénységnek lényegesen kevesebb támogatásra lenne szüksége… és kisebb űrhajót tenne lehetővé. Ez jelentős költségmegtakarítást eredményezne”

– írta a Space Policyben megjelent tanulmányában.

Égen-földön: előnyök

Egy 1080 napos űrmissziónak négy nővel a legénységében 1695 kilogrammal kevesebb élelmiszerre lenne szüksége, mint egy kizárólag férfiakból álló küldetésnek. Ez a SpaceX Falcon Heavy rakéta Marsra tartó hasznos teherének körülbelül 10 százaléka. Azaz a felszabaduló értékes helyet további tudományos projektekkel és berendezésekkel lehetne megtölteni a biztonságos és sikeres küldetés érdekében.

A fizikai praktikusságon túl pszichológiai okok is vannak, amelyek miatt a nők jobban megfelelnek a Földtől távol eső, hosszabb küldetésekre. „A statisztikák azt mutatják, hogy a kizárólag nőkből álló csoportok sokkal nagyobb valószínűséggel választják a nem konfrontatív megközelítést az interperszonális problémák megoldására, és minden bizonnyal nagyobb valószínűséggel kezelnek egy helyzetet anélkül, hogy erőszakhoz folyamodnának, ami nagy problémát jelenthet egy Mars-utazás során, ahol a legénységnek 2-3 évig szűk lakókörzetben kell élnie. Számos szociológiai tanulmány kimutatta, hogy a nők általában együttműködőbbek, és kevésbé hajlanak a hierarchikus társadalmi struktúrákra” – írta Landis.

Alig több mint 60 évvel ezelőtt a Nők az űrben program keretében 19 pilótanő esett át űrhajósképzésen, amelynek során sokkal nehezebb teszteket végeztek, mint amilyeneket a NASA az eredeti Mercury 7 űrhajósoknak adott. A 13 nő, aki megfelelt, vitathatatlanul felülmúlta a férfiakat mind fizikailag, mind pszichológiailag.

A legénységgel végrehajtott első marsi küldetés, amelyre valószínűleg legkorábban 2029-ben kerül sor, minden lehetséges előnyt megkövetel, így logikus, hogy egy kizárólag nőkből álló csapat legyen az első, amelyik a vörös bolygóra lép

– írja a Blikk is.

Kapcsolódó