Connect with us

Kerítésen túl

Orbán Viktor a biztonsági kockázat

Megosztás

Nem a magyarok, vagy Magyarország, hanem Orbán Viktor és az ő korrupt, oroszbarát politikája a kockázat. Orbán Viktor mindenekelőtt a korrupt, autokratikus és oligarchikus hatalomgyakorlási módszerét akarja megtartani.

Megosztás

Rastislav Káčer öt éven keresztül volt Szlovákia budapesti nagykövete, majd tavaly szeptembertől idén májusig a külügyminisztériumot vezette. Rövid ideig a Demokraták párt tagja volt, ahonnan azonban közvetlenül a Heger-kabinet távozása előtt kilépett.

Diplomatától szokatlan módon, élesen bírálta a magyar kormányt, amiért többen hungarofóbnak nevezték

A leköszönő szlovák külügyminiszterrel az Új Szó készített interjút.

„Samuel Vlčan miniszter úr és az én lemondásom után négy tárcavezető hiányzott volna a kabinetből, és tényleg nem gondolom, hogy ez egy jó állapot lett volna. Úgy vélem, a köztársasági elnökasszonynak már januárban nyomást kellett volna helyeznie a kormányra, hogy az alkotmányos szempontból nem teljesen korrekt állapot ne álljon fenn ilyen sokáig. Nálam pedig mindez elért egy belső korlátot, hiszen az embernek meg kell tartania a saját önbecsülését és meg kell szabnia a határait, amelyek mellett a tisztségét betölti. Heger miniszterelnöknek a közmédiában tartott beszéde is rossz benyomást tett rám (ebben a beszédben Eduard Heger kijelentette, folytatni szeretné a kormányzást az előre hozott parlamenti választásig, szerk. megj.) Én ugyanis nem vagyok az az ember, aki bárkitől is azt fogja kérni, hogy maradhasson a tisztségében. Büszke ember vagyok, ezt a magyar elődeimtől örököltem, ezt magyarul úgy is mondják, «szarul, de büszkén».”

Szlovákia történetében először vezeti az országot hivatalnok-kabinet. A szakértői kormány élén Ódor Lajos áll. Ön tudta róla, hogy magyar? 

Igen, tudtam. Személyesen nem, csak közvetve ismerem őt. Több interjút olvastam vele. Szimpatikus és rátermett embernek tartom. Valószínű, jó választás, hogy ő lett a miniszterelnök. Erről azonban nincs elegendő információm, nem szeretném ezt mélyebben értékelni. Mint közgazdásznak, nagyon jó szakmai reputációja van.

Milyen külpolitikát kellene ön szerint Ódor Lajosnak és a kormányának folytatnia? Például részt kellene-e vennie, vagy akár indítványoznia kellene-e a V4-es vezetők tárgyalását az Európai Tanács ülései előtt? 

Nem akarok tanácsokat osztogatni, hogy miként kellene a külpolitikáját alakítania. De már maga Ódor Lajos is kijelentette, olyan külpolitikát fog folytatni, mint Eduard Heger kormánya. A teljes kontinuitásba pedig beletartozik, hogy a V4-es vezetők nem tartanak koordinációs találkozókat. Hiszen ez már hosszabb ideje nem történik. Egyébként azt gondolom, ha erre próbát is tenne, amin nagyon csodálkoznék, akkor sem a cseh, sem a lengyel vezető nem venne ezen részt. Ma itt senki nem próbálkozik azzal, hogy a politikai lépéseit Orbán Viktorral egyeztesse.

Egyes magyar politikusok magyarfalónak tartják önt, hugarofóbnak nevezték

Mindezt főleg az után, hogy még februárban egy televíziós műsorban arról beszélt, ha Oroszország elfoglalta volna Ukrajnát, Magyarország területi követelésekkel lépne fel Szlovákiával szemben. Egész pontosan a következőket mondta: „Ha Vlagyimir Putyin sikeresebb lett volna és most a keleti határainknál lenne, azt gondolom, sajnos már ma közvetlenül ilyen követelésekkel kellene szembenéznünk.” Ez nagyon komoly állítás. Konkrétan miben látja, hogy Magyarországnak területi követelései lehetnek Szlovákiával szemben? 

Mindenekelőtt tegyünk különbséget. A magyar kormányról van szó, nem Magyarországról. A „hungarofób” jelző pedig, amit rám akasztottak, azt a képet látszik festeni, mintha általánosságban nem szeretném a magyarokat. Ez nem igaz, hiszen nekem is magyar gyökereim vannak. Ha hungarofób lennék, akkor a saját felmenőimet is gyűlölném, ami nem lenne normális. Az apám öt éves koráig például egyáltalán nem tudott szlovákul. A nagymamám pedig egész életében nem beszélt szlovákul. A hungarofóbia bélyegét könnyen rásütik az emberre, ha az illető egy konkrét kormány, egy konkrét vezető politikáját bírálja.

Öt évet töltöttem Budapesten, azóta, de az előtt is aktívan követtem a magyar kormány politikáját, amely nagyon nyugtalanító

Orbán Viktor fokozatosan eljutott a liberális pozícióból, a nemzeti radikális álláspontra. Fokozatosan átvette a radikálisabb nézeteket. Akkor arról beszélt, ne bíráljuk őt emiatt, hiszen ezt azért csinálja, hogy a Jobbiktól választókat vonjon el, visszaszorítsa ezt a szélsőséges pártot. Mi, diplomaták azonban mondtuk neki, ha magába olvasztja ezeket a nézeteket, a nacionalista, irredenta, revizionista ideákat, akkor ő maga fog Jobbikká változni. Ez aztán meg is történt. Amikor a Fidesz közgyűlésén utoljára, mint vendég, részt vettem, akkor ott szörnyű beszédeket hallottam. Úgy éreztem magam, mintha a 30-as években az NSDAP kongresszusán lennék.

Isten által kiválasztott nemzetről és arról hallottam beszédeket, hogy mindenki a magyarokat bántja, történelmi igazságtalanság érte őket. Ha pedig az ember Magyarországon él, akkor mást sem hall, mint azt, hogy Trianon milyen igazságtalan volt. Folyamatosak az emlékműállítások, folyton a történelmet tematizálják. Mindez nagyon hasonlít az Oroszországi fejleményekre.

Ha megnézzük azt, hogy milyen átalakuláson ment keresztül Orbán és milyenen Putyin, akkor azt látjuk, mindketten nagyot változtak. Az orosz vezető sem úgy indult, hogy a Szovjetunió szétesésén, vagy az orosz imperialista dominancia elvesztésén kesergett. Folyamatosan jutott el oda. Hiszen, ha meg akarta tartani a korrupcióval átszőtt, autokratikus és oligarchikus hatalmát, akkor az egyetlen lehetősége az volt, hogy feszültséget keltsen és ellenségképet alkosson. Pontosan erre az útra lépett Orbán Viktor is. Ő is fokozatosan építette az ellenségképét. Arról beszélt, senki sem akar jót a magyaroknak, illetve, hogy a germán és szláv tengerben lévő magyaroknak harcolniuk kell a megmaradásukért. Ehhez tartozik még az egykori nagyság képének éltetése. Ez a képlet nagyon hasonlít az oroszországihoz, pontosan olyan motívumokig jutott el, mint Putyin. Egyre autokratikusabb kormányzási formára váltott, az országot pedig olyannyira átszőte a korrupció, amely már a civilizált világban elfogadhatatlan. Ezek nem az én megállapításaim, ezeket nyugati politikusoktól nagyon sokszor hallottuk, gyakran élesebb megfogalmazásban.

Rastislav Kacer
Rastislav Kacer. Fotó: Somogyi Tibor

Magyarország és Oroszország esetében tehát két hasonló államot látunk, és Orbán Viktort, aki leszakad az európai egységtől és olyanokról beszél, amiket senki nem ért Európában. Mindeközben egyre erősíti a trianoni retorikáját. Így aztán minden ún. konkludens, vagyis meggyőző következtetésekre lehetőséget adó viselkedési minta jelen van, ami a külpolitikával foglalkozók számára vörös jelzést kell jelentsen. Ha nincsenek területi követelései, akkor miért kollaborál ilyen intenzíven Putyinnal, miért van az, hogy a nemzetpolitika keretében súlyos milliókat fektet a környező országokban élő magyarok integrációjába? Nagyon sok tehát itt a figyelmeztető jel. Amikor az ön kollégája, Szalay Zoltán arról írt, hogy a területi követelésekre semmilyen bizonyítékom nincs, akkor én azt mondom, elég csak péntek reggelente bekapcsolni a Kossuth Rádiót és meghallgatni Orbán Viktor egyórás prédikációját.

Aki ebben nem látja a bizonyítékot, az vak vagy elfogult. Így aztán kitartok amellett, amit mondtam, a területi követelések fenyegetése aktuális. Magyarország egy beteg politikai elemmé válik az Európai Unióban, amivel a többiek nem tudnak mit kezdeni. Amikor reggel a hazai magyar sajtóban rákerestem Orbán Viktor nevére, az elmúlt két hónapból annyi szörnyű hírt találtam a viselkedéséről, amelynek minden normális szomszédos államot nyugtalanítania kell. Ezek nem csak a mi aggodalmaink, az osztrákoké is. Csehország és Lengyelország teljes csodálkozással tekint erre. Talán Szerbia nem nyugtalankodik. Egy olyan helyzetbe jutottunk tehát, amelyre a Lengyelek és a Csehek legyinthetnek, de Szlovákia nem legyinthet Orbán Viktor viselkedésére. Illetve azon kell gondolkodnunk, mik a motivációi.

Abból, amit ön a magyar kormányról, az esetleges magyar területi követelésekről mondott, arra lehet következtetni, hogy a szlovákiai magyarokat a revizionista törekvések egyfajta ötödik hadoszlopaként értelmezi. 

Nem, ez nincs így. Talán Orbán Viktor így tekint a szlovákiai magyarokra, de én nem. Nagyon becsülöm a közös történelmünket. Már nagyon sokszor elmondtam, a szlovákok azért váltak szlovákokká, mert a magyarokkal közösen éltek. Ha a csehekkel, vagy a lengyelekkel éltünk volna együtt, nem lennénk szlovákok. A magyarok és a szlovákok ezer évig éltek együtt, amelyből talán ötven év volt komplikációkkal terhelt. Az, hogy Budapest a 19. század második felében, francia mintára, egységes nyelvű politikai nemzetet akart kialakítani, jó elképzelés volt, csak éppen kétszáz évet megkésett. Emiatt a megkésettség miatt és amiatt, hogy milyen módon valósították ezt meg esett szét az Osztrák–Magyar Monarchia. Ezért, így például Apponyi Albert iskolatörvényei miatt nem kell kidobnunk a szemétbe ezer év sikeres együttélést. A szlovákok és a magyarok kulturálisan társadalmilag nagyon összeforrt nemzet, ebben a tekintetben még a csehek is távolabb vannak tőlünk, mint a magyarok. A csehek politikailag vannak hozzánk közelebb.

Mi az ön álláspontja, a kettős állampolgárságot illetően? 

Azt gondolom, hogy a kettős állampolgárság osztogatása, abban a formában, ahogy azt Magyarország és Oroszország teszi, hibás, káros és rossz. Az állampolgárság a polgár fogalmából ered, nem a nemzetből. Az állampolgárság az adott ország és a polgára közti viszonyt szabályozza, nincs köze a nyelvhez vagy a nemzetiséghez. Nem látok semmiféle okot arra, hogy valakinek azért, mert magyarul beszél, magyar állampolgársága is legyen. A többes állampolgárság számomra akkor fogadható el, ha az adott embernek ez valamilyen praktikus módon megkönnyíti a mindennapi életét. Ha ön például Budapesten élne, ott alapítana vállalatot, akkor látok okot arra, hogy kettős állampolgársága legyen, hiszen megkönnyíti az életét. De a Szlovákiában élő magyarok esetében nem látok erre okot, mert nincs a magyar állammal valamiféle viszonyuk, amit szabályozni kellene. Ráadásul a magyar útlevelek osztogatása Ukrajnában például kontraproduktív volt, hiszen nagyon sokan elhagyták az országot, így az ottani magyarok száma lecsökkent. A szerbiai magyarok esetében ugyanez történt. Azonkívül üzleteltek is ezzel, gyakorlatilag lehetett magyar állampolgárságot venni. Ugyanakkor fel kell tenni azt a kérdést is, hogy miért teszi mindezt Magyarország. Ez is egyike azoknak a jeleknek, amelyekről korábban beszéltem.

Magyarország kormánya nem támogatja Ukrajnát úgy, ahogy az EU államainak többsége. Ön egy interjúban azt is mondta, a magyar kormánynak az Oroszországgal szembeni szankciók elleni érvei olyanok, mintha a Kreml propaganda-kézikönyvéből származnának.

Igen, ezt így gondolom. De ez nem csak az én álláspontom, ezt mindenki így látja, aki a Kreml propagandájával foglalkozik. Egyébként Orbán Viktoron kívül Robert Fico is így jár el.

Ön mit gondol, miért teszi Magyarország mindezt? 

Ez egy jó kérdés. Ön is apránként összerakja azt a ábrát, amiről korábban beszéltem, de még nem látja az összképet. Ha Orbán Viktor folyamatosan támadja a közös európai intézményeinket, ha megkérdőjelezi a NATO megbízhatóságát, ha olyan érveket használ, mint Putyin, akkor biztonsági kockázatot jelent, bármilyen okai is vannak arra, hogy ezt tegye. Nem a magyarok, vagy Magyarország, hanem Orbán Viktor és az ő korrupt, oroszbarát politikája a kockázat. A szlovákiai magyarok pedig az ország történelmében mindig egy progresszív európabarát erőt képviseltek. Ma azonban oda jutottunk, hogy Orbánnak az itteni befektetései, például a magyarnyelvű dezinformációs portálok finanszírozása, azt okozták, a szlovákiai magyarok annyira megosztottak, mint soha korábban. Itt fel kell tenni a kérdést, kinek az érdekét szolgálja ez. Biztosan nem Szlovákia polgárainak érdekét. Ha a célokról beszélünk, akkor úgy látom, Orbán Viktor mindenekelőtt a korrupt, autokratikus és oligarchikus hatalomgyakorlási módszerét akarja megtartani. És mivel az ilyenfajta hatalomgyakorlás Európa kontextusában hosszútávon nem lehetséges, új szövetségeseket keres, akik ebben a törekvésében kiállnak mellette. A kormányzási módszere pedig nagyon hasonlít Putyinéra éa Aljakszandr Lukasenkáéra, így aztán a magyar tisztségviselők minszki és moszkvai látogatásainak is szemtanúi lehetünk.

Szlovákiában egy 46 éves magyar közgazdász lesz a következő kormányfő

Szerző