Orosz művészek az EU-kapszli árnyékában

Szentesi Zöldi László, az egyébként kiváló tollú, ám a NER-be zuhant publicista ezúttal nagyon látványos bejegyzésben siratja el mindazt, amit az orosz művészek ennek a hálátlan Európának adtak. A „fészbukon” közzétett bejegyzésével az a gondom, hogy olyan, mintha a repülőgépen azt a kávét hibáztatná a légörvényért, amelyet a sztyuvik azért osztogatnak, hogy eltereljék az utasok figyelmét a rázkódásról. Bizony ez a bejegyzés bármilyen sziporkázónak tűnik is, a formális logika világába tartozik.  

Erős felütés

„Szeretném felhívni a figyelmet néhány remek barátomra, akik munkát keresnek, de kizárólag az Európai Unión kívül, ahonnan rendeleti úton, hallgatólagosan, sunyi csendben éppen most rekesztik ki őket. Barátaim mindent elvállalnak, mert sok mindenhez értenek. Békés figurák, származásuk régebben rendben találtatott, ma már szégyen. Bár nem bántanak senkit, most mégsem szabad beszélni róluk. Hatágú csillaggal még nem jelölik meg őket, de valami hasonló talán bekövetkezik. Barátaim bűne egyébként csak ennyi: oroszok.”

Már a látványos kezdésben is akad komoly csúsztatás, aminek kiszúrásához még csak komolyabb figyelem sem kell, hiszen az orosz művészet klasszikusainak alkotásait senki nem akarja ki-, vagy be-, de pláne letiltani és akkor a sárgacsillagra utaló méltatlan megjegyzést még szó nélkül is hagyom.

Ők a szerző „bajba került” barátai

„Gyionyiszij, Lermontov, Puskin, Gogol, Turgenyev, Lomonoszov, Mengyelejev, Tolsztoj, Goncsarov, Dosztojevszkij, Csehov, Merezskovszkij, Jeszenyin, Blok, Mandelstam, Bulgakov, Szolzsenyicin, Babel, Paszternak, Solohov, Gorkij, Ilf-Petrov, Repin, Rubljov, Siskin, Muszorgszkij, Balakirev, Borogyin, Rimszkij-Korszakov, Kjui, Csajkovszkij, Bergyajev, Rahmanyinov, Prokofjev, Sztravinszkij, Sosztakovics, Viszockij, Sarapova, Szpasszkij, Ovecskin, Kurnyikova, Malkin, Kramnyik, Arsavin, hadd ne írjak le még kétszáz nevet. „

A nagyon hatásos névsor után a blogoló felteszi az álkérdést, majd megadja rá a valódi választ:

„Érdemes nélkülük? Nem, nem érdemes!”

A poszt végül némi szenvelgéssel zárul, melyben szerzőnk bevallja, hogy szereti az oroszokat, majd végül néhány prófétai mondat és véget ér a  kapszli (játékpisztolynak töltény nélküli gyutacsa, amely elsütve pattanó hangot ad.) puffogtatás, amelynek más oka alighanem nem volt, mint annak a bizonyos játékpisztolynak: a riogatás.

Epilógus

Akár megható is lehetne Szentesi Zöldi László NER-kompatibilis írása, ha a szemem előtt nem vonulnának el azok a magyar művészek, akiket éppen a NER szorított ki, kényszerített kivonulásra, nemcsak társadalmunkból, de az országból is:

Kertész, Ákos, Kertész Imre, Tarr Béla, Szász János, Schillig Árpád, Sárosdi Lilla, legutóbb pedig, Buda Flóra Anna, a fiatal képzőművész-filmes, aki Franciaországnak nyerte Cannesban az Aranypálmát.

Hogy is írja Szentesi Zöld:

„Érdemes nélkülük? Nem, nem érdemes!”

Annak, aki lefitymálná a névsort csak annyit, igen valóban nem olyan combos mint az előző, de ne feledjék, az néhány évszázad alkotóiból válogatott össze egy csokorra valót, én pedig csak az elmúlt 12 év elüldözöttjei közül szemezgettem és az enyém sajnos nagyon gyorsan bővül.

Legyen könnyű neki a föld!