Banánköztársaság
Perintfalvi Rita: szög-erdő a rendszer koporsójában
Hát ez az augusztus 20 is elmúlt és az államalapító szent király örökségét, vagyis a kereszténységet politikai fegyverré aljasító utódjai a magyar állam vezetésében megint jól megünnepelték magukat. Azaz a saját hatalmi gőgjében úszó megalomániás Orbán és kormánya nem sajnálták a kenyeret és a cirkuszt a néptől és nagyvonalúan kiszórtak közel 15 milliárd forintot, – na jó tegyük hozzá, hogy a mi pénzünkből és nem az övékből! – azért, hogy legalább egy napra jót mulassunk, büszke magyarnak érezhessük magukat és Szent Istvánra emlékezzünk – kezdte bejegyzését Perintfalvi Rita teológus.
Mielőtt jön majd a fekete leves
Mert jönni fog. Ez talán abból is érződik, hogy egyre erősödnek az olyan hangok, amelyek eddig hallgattak. Még az egyházakon belüli nem-tetszés, sőt a hangosan kikiáltott kritika hangja is erősödik.
Olyasmik történnek egymás után sorjában, amire már nagyon régen volt példa. Vagyis a rendszer repedezik, és úgy tűnik, hogy a kormány eddigi leghűségesebb csatlósaiban, az egyházakban is kezd ébredezni a lelkiismeret. Halleluja!
- Mikor történt olyan, hogy egy jezsuita szerzetes, név szerint Hofher József nyílt levélben bírálta a kormány keresztállító mániáját, ami most már a Szabadság-szobrot is célba vette?
- Vagy olyan, hogy egy református lelkész, Thoma László kiprédikálja, hogy Balog Zoltán püspöknek a kegyelmi botrány miatt erkölcsi kötelessége lett volna lemondani püspöki pozíciójáról?
Persze jön majd az aljas bosszú és a hős megszólalókat minden áron megpróbálják majd elhallgattatni, csakhogy minden egyes ilyen megnyilatkozás egy-egy szeg a rendszer koporsójában.
Ezért kell írnom róla! Adjátok tovább!
Szóval büszke vagyok nagyon Hofher Józsefre, akit személyesen is ismerek, hogy ilyen bátran szembe mert szállni a kormány legújabb kereszténygyalázó és társadalmi feszültséget szító, s a nem keresztényeket nyíltan hergelő ötletével, vagyis azzal, hogy mindenféle egyeztetés nélkül keresztet akarnak állítani a Szabadság-szobornál. Hofher ezt írta nyílt levelében:
“A jelenlegi Kármelita Államegyházi Vezetés a keresztény felekezetek meghallgatása nélkül akar keresztet emelni egy olyan helyen, mely eddig, évtizedeken keresztül kereszt nélkül is a szabadság szimbóluma volt. Ez a megvalósuló terv rombolni fogja a keresztény felekezetek presztízsét, mivel a Kármelita Államegyházi Kormányzat a katolikus egyházhoz kapcsolódó szimbólumot állít a vita középpontjába – sok református, evangélikus és zsidó barátom is értetlenül nézi az eseményeket.”
Majd emlékeztetett arra, hogy nem is érti Orbán kereszt-megszállottságát, hiszen ő református, ahol pedig köztudottan nem is kereszt díszeleg még a templomok tornyán sem, hanem kakas vagy csillag, ennek okán akkor már érdemesebb lenne a szobor talapzatára egy „kiskakast gyémánt félkrajcárral” felbiggyeszteni – írta ironikusan.
Miután a bátor református lelkész Thoma László kiprédikálta az igazságot
arról, hogy Balog páter egy erkölcsi hulla – ő ennél szebben fogalmazott – , Balog nem volt rest azonnal visszavágni és megfosztani őt az egyetemi katedrájától a Károlin. Mert ott ugye csupán Balog és Orbán-hű figuráknak terem babér, de az ilyen lázítóknak nem. S még képes volt cinikusan azt is Thoma orra alá dörgölni, hogy
„azért ezt ne vegye büntetésnek”!
Jaja, egészen biztos, hogy elismerésnek szánta… Apró dolgok ezek, mégis igen jó érezni, hogy nem én vagyok már egyedül az a pusztába kiáltott szó, amely az egyházakon belül is elmondja azt, hogy akik eladják a Mestert harminc ezüstért, azok méltatlanok a hatalomra!
És attól, mert keresztet akarnak biggyeszteni a Szabadság szoborra vagy mert Szent István ünnepét is saját hatalmi céljaikra használják fel, még nem lesznek keresztények! Ahhoz a Mester követése lenne a minimum. Nem szavakban, hanem tettekben!
-fejeződik be a poszt.
Szerző
