Senki ne bántson – Párbeszéd az éjszakában

Nézem a fáradt szürkeséget, és a lassan pergő esőben egy fiúra gondolok. Egy fiúra, aki a fájdalommal teljes sötét éjszakákban elmesélte nekem a történetét.

Éjszakai történet

– Szeretném, ha megírnád! Ugye megírod?
– De hiszen, nincs hova…
– Azért, írd meg – kérlelt, és vágyakozó tekintettel nézett rám.
– Nem félsz, hogy bántanak majd téged, ha elmesélem? Komolyan ezt akarod?
– Hiszen szeretem őt, és még soha nem éreztem azt, amit vele. Nézd, megmutatom a képét!
A telefonján izmos, kigyúrt testű férfi fotóját nézi. Nézem vele én is.
– Olyan szép – mondja.
– Ezért szereted, mert szép? Te is szép vagy. És nincs itt nálad, aki kedvesebben foglalkozna a betegekkel. Ő is szeret Téged?
– Nem tudom, mert engem kitett a lakásából, pedig jobban szerettem mint az exe. Törődtem vele. Mindent ott hagytam érte. Volt nekem barátnőm is hat évig, és gyereket is szerettem volna. Most is szeretnék gyereket…Csak szerelmes lettem. Első látásra szerelem volt…

Mondhatjuk úgy is

– Akkor jöttél rá, hogy valójában a fiúkhoz vonzódsz?
– Mondhatjuk úgy is. Te is észrevetted biztos azonnal, hogy meleg vagyok.
– Engem nem foglalkoztatott, hogy meleg vagy-e vagy sem, csak az, hogy remek ápoló vagy.
– Pedig a szakápolóit abbahagytam. Nem azért mert nem ment, csak megviselt ami velem történt. Vidéki is vagyok, és nem könnyű az utazgatás, a munka meg a tanulás együtt.
– Főleg ezzel a szerelemmel…
– Igen. De be fogom fejezni a sulit. A baj, hogy nem tudom, felkeres-e, hogy most mi lesz. Szerinted fog keresni? Akar még engem? Tudod, karácsonyra meghívtam magunkhoz, de nem jött le, pedig vártuk.
– Ilyen toleráns a családod? Elfogadták, hogy egy férfiban találtad meg számodra az igazit?
– Öten vagyunk testvérek. Szerető család a miénk, és az édesapám nagyon toleráns ember. Ezzel semmi probléma nincs.
Inkább a páromnál van a gond. Neki mindene a szex, és nem érdekli a hűség, és az sem hány partnere volt. Nem is vállalja önmagát. Csak akkor féltékeny, ha én tetszem másoknak. Tetszem én is, de nem megyek el mással. Ha hiszed, ha nem, még New Yorkból is írt egy csávó, hogy jól nézek ki, és jön majd Budapestre, és meghív vacsorára. Dehogy megyek. Isten látja lelkemet, hogy csak ezt az egyet szeretem. Nem tudom, hogy miért.

Nem vagyok rossz és tisztességtelen

– Miért szeretnéd, hogy leírjam mindezt?
– Mert ez az egész fáj. Nem azért mert eldobtam mindent. Nem azért, mert meleg vagyok. De ember vagyok, és nem vagyok rossz vagy tisztességtelen. Imádkozom, hogy ne bántson, hogy ne bántsanak ezért.
Hogy senki ne bántson senkit a szerelemért.

(Indul a nap)