Székely János, a Szombathelyi Egyházmegye püspöke nagylélegzetű interjút adott a 777blog.hu -nak. A püspök egyike azon katolikus egyházi vezetőknek, aki gyakran emel szót a közéletben meglévő visszásságok ellen, megszólal szinte minden olyan kérdésben, amely az embereket érinti. Szemlénkben elsősorban a napjaink Magyarországa közérzetével összefüggő kérdésekre térünk ki.
A püspök neve szinte összeforrt a cigány közösségek célirányos lelki gondozásával.
Ezt püspökként is nagyon fontosnak tartja, annak ellenére, hogy az egyházmegyéjében egy százalék körüli a romák aránya:
„a beiktatási misémre eljöttek a vépi és a zalalövői cigányok, ez a két legnagyobb cigányközösség a környéken. A vépi vajda cigány nyelven köszöntött, az esztergomi cigányok pedig gyönyörűen elénekelték a cigány himnuszt. Többen azt mondták, hogy az egész beiktatás talán legszebb pillanata ez volt. /……/
„Az országos cigánypasztorációt továbbra is én koordinálom, de az igaz, hogy egy kicsivel kevesebb a konkrét kapcsolatom a roma közösségekkel. Esztergomban volt egy saját roma közösségem, cigány nyelvű szentmisékkel. Volt egy nagyon eleven kapocs, amely most hiányzik. „
A püspök társadalmi kérdésekben igen aktív,
különösen a szegény -, és nehéz sorsú emberek életkörülményeit viseli a szívén. Nagyon határozottan foglalt állást, a hajléktalan törvénnyel kapcsolatban. Még miniszteri szinten is kikérték a véleményét:
„Kásler miniszter úr összehívta az egyházak képviselőit és néhány civil szervezet – például a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – vezetőjét. A meghallgatás legfőbb eredménye az lett, hogy a kormány igen óvatosan fogott neki a meghozott új rendelkezések végrehajtásának. Hála Istennek nem történtek nagyobb atrocitások, igyekeznek egyenként megvizsgálni a hajléktalanok helyzetét, és kinek-kinek a maga lehetősége/képessége alapján felajánlani munkát, vagy egy adott intézménybe való elhelyezést.”
A „miért?”
Az egyházi vezető hangsúlyozta, a hajléktalan emberek kapcsán nagyon fontos megértenünk, hogy miért kerül ebbe a helyzetbe valaki. A leggyakoribb ok, hogy nincsen mögöttük semmilyen családi háttér, semmilyen védőháló:
„Sokan állami gondozásban nőttek fel. Ha meghalnak, senkinek sem hiányoznak. A temetésükre nem megy el senki, legfeljebb az őket segítő személyek közül néhányan. A kiemelkedés egy ilyen helyzetből egyáltalán nem könnyű. Sok hajléktalan lassanként pszichiátriai szempontból is problémás emberré válik. Számukra egy átlagos hajléktalanszálló nem megoldás, nem képesek a másokkal való együttélésre. Fontos volna a speciális gondozóházakba való elhelyezés az ő számunkra.”
A püspök emlékeztettet arra, hogy XVI. Benedek pápának volt egy nagyszerű mondata:
„Egy társadalom embersége nagyon nagy mértékben lemérhető azon, ahogyan a leggyengébbekkel bánik.” :
„A magyar társadalmunk embersége is ezen vizsgázik.
Többek közt azon, hogy mit teszünk a hajléktalan testvéreinkkel, vagy pedig a cigánysággal. Északkelet Magyarországon lassan egész nyomor-régiók alakulnak ki, nagyon gyenge színvonalú iskolákkal, ahonnan a tanárok nagy része menekül. Ezekben a leginkább leszakadó kistérségekben alig van munkalehetőség. Hiába mondják, hogy lassan munkaerőhiány van, ez sajnos Északkelet-Magyarországon nincs így. Ha nem tudunk – vagy nem akarunk – ezzel a régióval valamit kezdeni, akkor az egy igen rossz bizonyítvány az egész magyar nemzetnek és államnak.”
A folytatásban: „Sokfajta egyéniségből áll a püspöki konferencia?”
