Toronyugrás, lánccal

Gyerekkoromban többször emlegették az öregek, ha valami nagyra vágytunk, ha valami olyan dologról álmodoztunk, ami elérhetetlen volt, hogy mit szeretnénk még toronyórát, lánccal?

Háttérben a parlament

Az idei magyarországi vizes világbajnokság a hazai korrupció állatorvosi lova volt. Teljesen mindegy, hogy egy-egy létesítmény fel- megépítését, az eszközök beszerzését vagy a szállások vásárlását, kialakítását nézzük.  Minden egyes tétel költsége hétről-hétre nőtt, csak magyarázatban nem volt hiány.

Emlékezetes a toronyugró helyszín, ami csak azért került a Duna-partra, hogy a három napos verseny idején  a 20 méternél magasabbról ugráló maréknyi „kaszkadőr” háttere az Országgyűlés épülete legyen.

Barcelonában szerencséjük volt, hiszen a Port Vell városrészben felállított torony kulisszáját maga a Sagrada Familia adta. Két évvel később a tatárföldi Kazanyban már nem foglalkoztak ilyen aprósággal, pedig az orosz rendezők sem fukarkodtak a rubel milliókkal.

2017-ben Budapest überelt minden korábbi vizes világbajnokságot, a politikai rendszer kirakateseménye amolyan mini olimpia szeretett volna lenni. Nem sajnálták a pénzt a „csilliárdos” megnyitóra és a körítésre sem. Maga a Duna Aréna soha nem látott összeget emésztette fel, aztán kiderült, hogy a fűtést már kispórolták a létesítményből. Nem baj, a vébére épített „látvány lelátók” elbontása után majd évekig fagyoskodhatnak az uszodában készülő versenyzőink, no és persze az utánpótlást jelentő fiatalok is.

De vissza a méltán hírhedt toronyra. Nem elég, hogy kétmilliárd adófizetői forintot emésztett fel: az elbontás után kiderült, hogy az alap beton téglatest marad ott a Duna-parton. Jó lesz az még valamire. Néhány hónappal később mégis nekiálltak ledózerolni ezt alapot is.

A történet csattanóját egy mai hír adja, miszerint:

„A nyári vizes világbajnokság budapesti óriástoronyugró-központja lett az év sporthelyszíne a nemzetközi sportdíjakat odaítélő International Sports Awards (ISA) döntése alapján.”

Ennél abszurdabb már nem is lehetne a dolog. Most képzeljék el, egy olyan létesítmény az év sporthelyszíne, ami nem is létezik. Nagyjából olyan ez, mintha minden évben megválasztanánk a legszebb tiszavirágot, igaz kérészéletű lenne a dicsőség. Ez ám a toronyóra lánccal

Szóval mit nekünk egy teljesen átépített Wembley-stadion vagy egy pekingi Vizes Kocka, az angolok vagy a kínaiak a fasorban sincsenek a mi pünkösdi tornyunkhoz képest.

A miénk a dicsőség, az ellenzék csak fanyaloghat. Mi viszont tudjuk, hogy a labdarúgó-világbajnokságon kívül bármilyen sporteseményt meg tudunk rendezni a világon.

Rafting az Alföldön