Turista voltam Budapesten minisorozat 1. rész: A nagy illemhely-kereső

Négy részes minisorozatunkban kollégánk körülnézett otthonunkban, Budapesten egy turista szemével. Amit látott, figyelmébe ajánljuk valamennyi főpolgármester-aspiránsnak. Ezt tapasztalta például wc-fronton a Blahától indulva szépen, komótosan, gyalog a Nyugati tér felé.

Kávé, cola, wc

Párommal bármikor külföldi városban járunk, az egyik legfontosabb feladatom, hogy feltérképezem az adott napra tervezett útvonalon található-e nyilvános illemhely. Ez bizony sokszor nem járt sikerrel. Rómában például ritkán botlik a turista olyan helyre, ahol könnyíthet magán. Ilyenkor marad a kávé, a cola és közben ki, ki elintézi, amire a szükség kényszeríti.

Az első nyilvános vécé a Blahánál volt. Volt valamikor, most zárva, lelakatolva. Folytattam a sétát, a Wesselényi utcánál botlottam egy újabb kaland lehetőségébe. A hölgyeknek kijelölt lejáraton lakat. Rosszat sejtettem, kizártnak gondoltam, annyira multikulturális lett a fővárosunk, hogy a férfiak és a nők ugyanazon helyiségben szabadulhatnak meg attól, amitől muszáj. Nem is csalódtam – piros pont Tarlósnak–a férfiaknak készült lejáraton is egy bazi nagy lakat.

Nem adtam fel könnyen, mentem tovább, mert tudtam, feladatom van

Annyit azért megsúghatok, hogy indulás előtt egy műintézményben könnyítettem magamon, és utána már nem ettem, ittam. Csak a célt lebegett előttem.

Elértem az Oktogonig – idősebbek kedvéért november 7 -tér volt egykor-, és kerestem, amit a szükségét már nehezen magában tartó külföldi ilyenkor szokott. Aki bújt, aki nem, de minden hiába. A tér illemhelyei is zárva voltak. Látszott rajtuk, régen használhatták az eredeti funkciójuknak megfelelően, de erről a kis sorozatom egyik következő részében majd lerántom a leplet. Valami olyat találtam, ami még a NER világában is igencsak szokatlan. De ez még maradjon az én kis titkom, pár nap múlva a hiteles bizonyítékaimat a tisztelt olvasók elé tárom.

Galériánkban a szerző képei.

Után végállomása a Nyugati tér volt, ahol az aluljáróban megtaláltam, amit kerestem. Némi apró ellenében, sikeresen teljesítettem is. Egyébként erről a helyről számos pletyka is kering, fene sem tudja, mi az igazság. Igaz az ajtókon a zárak hagynak kívánnivalót maguk után, de ez jobb helyeken is előfordul.

Szegény turista, egy ilyen kálvária után nem gondolom, hogy vendégvárónak fogja barátainak mondania Budapestet. Egy kicsit kutakodtam, és igencsak megdöbbentő adatokra bukkantam. fogalmazzunk egyszerűen Budapest, nem wc-barát város.

A következő oldalon a számok „barna” tükre!