Új magyar népmese, avagy a retardált kisfiú esete európai kispajtásaival

Tőlünk szokatlan ódon egy mese formájába, a Facebookon talált már-már „irodalmi” parabolát közlünk az alábbiakban. Elgondolkodtató, jó szórakozását kívánunk hozzá.

Hol volt.. hol nem volt..

Az üveghegyen túl, a magyar határon innen.. vót egyszer egy pufók, retardált kisfiú… Egyik nap ment, mendegélt, és meglátta ahogy egy jókora diófa árnyékában, idegen gyerekek ülnek, és beszélgetnek..
Hát ti kik vagytok? – kérdezte a retardált kisfiú. Mink is gyerekek vagyunk, Európából ! – válaszolták a gyerekek, és tovább beszélgettek.
Ejj, de vakarta is a fejét a retardált kisfiú.. hát ő ugyan hallott már ezt-azt erről az Európáról, de elképzelni sem tudta, hogy hogy tudnak ezek meglenni ott, hajnali tyúklopások nélkül. Leült a körtefa tövibe, és nagy duzzogva, szotyolázni kezdett. Hanem mikor mán hólyagos lett a nyelve a sok szotyolától, odakiálltott. Én is odamennék közétek! Hát gyere! De itt nem szabad csak úgy elköpködni a szotyola héját.. tessék szépen a markodba tenni. – válaszoltak a gyerekek.

A retardált kisfiú közibük ült, és figyelte miről beszélgettek..

de egy kukkot nem értett az egészből.. Aztán eljött az ebéd ideje. Kiterítették a pokrócot, és meg is terítettek. Volt ott mindenféle finomság. Az egyik pohárban ropogós cseresznye, egy nagy kehelyben vadkörte.. a tálakban hókifli meg barátfüle sorakozott.
Miután jóllakott, gondolta, az útra is visz valami finomságot. Úgyhogy jól megtömte a zsebét barátfülével meg hókiflivel.. vigyázva, hogy a beszélgető gyerekek, észre ne vegyék.
Ejj.. de boldogan ment haza a retardált kisfiú, a zsákmányt mindjárt el is osztotta a barátai között, akik nyomban meg is választották bandafőnöknek.

Másnap újra elment

A gyerekek ugyanott ültek. Közéjük ült, és mivel megjött a bátorsága, és mert küzülük valónak gondolta magát, nagy ívben köpködte a szotyola héjat, egyenest a pokróc közepére. Na de cüccögtek is a gyerekek. Hát miféle dolog ez? Kérdezték rosszallóan. Aztán elővették a dobostortát, a madártejet, meg a többi finomságot. Végül megint jól bezabált, és irgalmatlanul megtömte a zsebeit. Na de aszt vót is öröm otthon. A bandája a vállán vitte egész hazáig.

Harmadnap már ő ült le először, és várta a gyerekeket

Azok mihelyt megérkeztek, megkérdezték tőle, hogy ő mit hozott a közös ebédre.. mert hát úgy illik. Vakarta is a fejét a retardált kisfiú.. mert hát ő ezt nem értette.. és mihelyt elkezdtek ebédelni, elf@ngotta magát. A gyerekek abbahagyták a beszélgetést, és komoran néztek a retardált kisfiúra. Az, hogy észrevette milyen szorult helyzetbe került és hogy nemigen ülhet többet közéjük, nagy hírtelen összefogta a pokróc négy sarkát, és úgy, ebédestül a vállára dobta az egészet..
Másnap, mikor a gyerekek a fa alá ültek, igen meglepődtek.. Mi ez? kérdezték undorodva..
Mert ők még nem tudták akkor, hogy a mesebeli retardált kisfiú még az este ott volt a bandájával, és kacarászva végigsz@rták a fa alját..
vége a mesének…

(Szerző: Marika néni)

Ezeket olvasta már?