Banánköztársaság
Ujhelyi István: hódolat után torzulat
„Jó döntés volt az ideológiai gerillákat távol tartani és pragmatikus életösztönű vezetőket választani (…) Volt két olyan jelölt, amelyek Magyarország számára egyértelműen több mint rosszak lettek volna, hiszen korábban már bizonyítékát adták annak, hogy nem tisztelik Magyarországot és nem tisztelik a magyarokat. Ezt sikerült megakadályoznunk (…) Egy hétgyerekes német családanyát választottunk meg a Bizottság élére. Ez már önmagában sokat elárul arról, hogy fordulat várható Európában” – így kommentálta Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnöke annak idején, hogy az uniós állam- és kormányfők sötétszobás alkuja után végül Ursula von der Leyent választották meg az Európai Bizottság elnökének – kezdte Ujhelyi István „politikai szemtanú” közösségi oldala heti rendszeres hírlevelét.
Orbán olyannyira lelkes és elégedett volt,
amiért sikerült a szociáldemokrata csúcsjelölt Frans Timmermanst és az európai néppárt csúcsjelöltjét, Manfred Webert kiütni a nyeregből, hogy szinte már saját – de legalábbis a politikai kavarás közepére tolakodott V4-ek közös – jelöltjének állította be a pajzsra emelt Ursula von der Leyent. Sőt, kevesen emlékeznek már, de annak idején az első, általa vezetett Bizottság is meglepetésre csak úgy kapta meg az Európai Parlament képviselőinek többségi támogatását, hogy a Fidesz képviselői mellette voksoltak. (A történelmi napló kedvéért: jómagam akkor a Bizottság felállítását végül ugyan támogattam, de von der Leyen személye ellen voksoltam EP-képviselőként, mert elutasítottam azt a módszert, hogy az eredetileg elfogadott folyamatot megerőszakolva, az európai választást végigcsináló csúcsjelölteket a végén félredobva, kormányfői alkuk eredményeként válasszunk elnököt az Európai Bizottság élére.)
Még arra is emlékszem politikai szemtanúként, ahogy az első Ursula-bizottság megszavazása után a fideszes Deutsch Tamás – amolyan „doájenként” – hogyan sündörgött és tülekedett oda az elsők között gratulálni annak a politikusnak, aki ellen most óriásplakátokon hergelnek és uszítanak közpénzből. Hjah, változnak az idők, ugye. Hódolat után jött a torzulat.
Mindez persze annak fénytörésében érdekes csak,
hogy mi az, ami változott;
mi az, ami ezt a gyökeres fordulatot meghozta.
Hát, kérem:
nem az európai értékek és elvek fordultak meg önmaguk körül az utóbbi hat évben, hanem a Fidesz.
Az Orbán-párt azóta kidobatta magát a keresztény-konzervatív néppártból, azóta tudatosan és célzottan szembe mennek az európai egységgel, ráadásul immár a polgári értékrend mentén korábban messziről elutasított, szélsőségesen nacionalista erőkkel szövetkeznek. Ennek egyik legutóbbi állomása Orbán tihanyi beszéde volt, amikor teljesen érthetetlen módon támogatóan kiállt a romániai elnökválasztáson versenyben lévő George Simion mellett, aki leegyszerűsítve egy vállaltan Európa- és magyarellenes, a székelyföldi autonómiát vörös vonalnak tartó, magyar katonasírokat megbecstelenítő focihuligán. Volt ugyan utána némi kríziskezelés, de a Fidesznél láthatóan már tényleg elvesztették a kontrollt a gépházban, mert pusztán a napi propaganda-céloknak (vagy esetleg medveszőrbe csomagolt utasításoknak) megfelelően most is sikerült a romániai ultranacionalisták mellé állni; az Ursula von der Leyen ellen nemrég beadott bizalmatlansági indítványt ugyanis a már említett Simion-féle AUR párt európai képviselője, Gheorghe Piperea jegyezte. Az eheti plenáris ülésen szavazásra bocsátott indítvány persze végül simán elbukott, mert a 720 fős Európai Parlamentből 553 képviselő vett részt a szavazáson: közülük 175-en támogatták von der Leyen elmozdítását, 360-an ellene szavaztak, 18-an pedig tartózkodtak. Az indítvány elfogadásához legalább 357 igen szavazatra lett volna szükség.
Halkan teszem hozzá, hogy az ultranacionalisták, az EU-ellenes hőzöngők (és erről sem írt a Magyar Nemzet: a rendszerellenes szélsőbalos kommunisták) mellett a Fidesz és a MiHazánk szavazta meg egyedül a Bizottság feloszlatását jelentő javaslatot, még az RMDSZ EP-képviselőinek is volt annyi tartása, hogy legalább tartózkodtak.
Őszintén kíváncsi leszek,
hogy a július végi tusványosi politikai összejövetelen vajon a Fidesz hogyan fog elszámolni azzal az erdélyi magyarok felé, hogy immár egyre-másra összeáll az őket konkrétan gyűlölő AUR-párt képviselőivel. Vajon a román fasiszták is kapnak majd szerepet valamelyik színpadon? Velük is lesz „pódium-beszélgetés” mondjuk a nemzeti szuverenitásról? Pedig biztos van róla véleményük. Orbánék folyamatos szélkakaskodása és a korrupciós lehetőségekhez hozzásegítő hatalmi pozíciók rettegő őrzése miatti opportunizmus egy dologra mindenképpen világosan rámutat a Fidesz értékrendjével kapcsolatban. Hogy valójában nincs neki.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
Szerző
