Banánköztársaság
Ujhelyi István: Musk-féle elefánt a washingtoni, az Orbán-féle a magyar porcelánboltban…
“Megdöbbenéssel figyeljük mind a Soros Alapítványt, mind pedig Soros György személyét az utóbbi időben ért nemtelen támadásokat. A fiatal nemzedék és a szakkollégiumi mozgalom támogatásával aktívan járult hozzá egy szabadabb és nyitottabb szellemi légkör kialakulásához Magyarországon. Látva a felsőoktatás szorult helyzetét, úgy gondoljuk, hogy az újabb nemzedékeknek is szükségük lesz arra az önzetlen támogatásra, amelyet a Soros Alapítvány remélhetőleg a jövőben is nyújtani fog. Tiltakozunk az Alapítvány politikai csatározásokba történő bevonása ellen!” – ezt a sokat hivatkozott, de láthatóan még nem elégszer idézett közleményt az Orbán-vezette Fidesz adta közre még 1992-ben, számos szakkollégium és többek között a Századvég egyetértő aláírásával.
Persze, tudjuk, hogy más idők voltak,
„fiatalok voltunk, kellett a pénz”,
az a Soros György még nem az a Soros György volt, ráadásul hagyjuk már a múltat, minek feszegetni, hogy ki volt liberális és ki nem. Azért hozom mégis ide mementóként ezt a közleményt, mert fontos lenyomata annak az abszurditásnak, amelybe – mint gyilkos futóhomokba – egyre végzetesebb módon süppedünk bele, míg a végén már levegőt sem fogunk tudni venni. Korábbi politikusi karrierem során is igyekeztem, de most, a civil életbe kilépett „politikai szemtanúként” pedig végképp arra törekszem, hogy a pártos dogmáktól elszakadva a lehető leghitelesebb objektivitással mondjak véleményt a közélet történéseiről – ez a mai ortodox populista világunkban azt hiszem különösen fontos. Így tekintek az amerikai fejlesztési ügynökség (USAID) körül kialakult helyzetre és az aköré fújt fideszes botránybuborékra is: vannak logikus és politikai értelemben jogos részletei az ügynek, viszont annál több életveszélyes és bicskanyitogató, drámai precedenst teremtő vonulatai is, amelyeket érdemes tudatosítani.
Röviden a lényeg:
az USAID nevű szervezetet még 1961-ben hozták létre, mostanra évi negyvenmilliárdos büdzséjével a világ legnagyobb egyedi adományozója; az ENSZ által követett humanitárius segélyek közel felét ez az állami szervezet nyújtja. Olyan fontos közegészségügyi projektek is részei voltak eddig a működésnek, mint gyermekélelmezési programok vagy épp méhnyakrák-szűrések finanszírozása a harmadik világban, AIDS-terápia programok, kórházi kezelések finanszírozása rászorulóknak geopolitikailag is fontos, elmaradt térségekben. A szervezet működésével egészen idáig – egészen pontosan Elon Musk hatalmi pozícióba kerüléséig – nem volt különösebben senkinek baja: az előző Trump-éra alatt is működött, sőt a Fidesz-kormány által létrehozott Hungary Helps ügynökség is az USAID-től kapott pénzt, hogy finanszírozni tudja például az üldözött keresztényeket segítő programjait a Közel-Keleten és a szub-szaharai térségben.
Elon Musk, aki a kormányzati pénzszórás visszaszorításáért felel elvben az új amerikai adminisztrációban,
konkrétan bűnszervezetnek nevezte az USAID-et, amelyet egyik napról a másikra le is állítottak, minden programot azonnal felfüggesztettek a teljes átvizsgálásig. Trump elnök a közösségi médiában már konkrétan az intézmény bezárásáról írt, míg külügyminiszterének egyik kiszivárgott belső levelezése szerint azért megpróbálják nem a legradikálisabb módszert választani majd. A meglepő és erőszakos elnöki döntésnek a nemzetközi nyilvánosságban
két politikai szereplő örült vállaltan és hangosan: Dmitrij Medvegyev és Orbán Viktor.
A Fidesz kormányfője ráerősített az Elon Musk által megkezdett magyarázatra, miszerint nemcsak, hogy pénzpazarlás az USAID működtetése, de ráadásul a liberális-globalista elit összeesküvésének titkos finanszírozója is, ezért kell levágni az ocsmány sárkányfejet. Orbán egészen odáig ment már a konteó-gyártásban, hogy az állami médiában azt fejtegette: az amerikai háttérhatalom ebből a pénzből finanszírozta a magyar kormány megbuktatásának tervét.
Trump radikális és szélesívű söprő mozdulatain fellelkesedve pedig maga is úgy érezte, hogy a szélárnyékban lehetőség nyílik hasonlóra és meghirdette a „Soros-hálózat” még megmaradt bástyáinak teljes eltakarítását a magyar közéletből, jelentsen ez bármit is.
Az biztos, hogy a következő hetekben és hónapokban, akiről kiderül, hogy bármilyen módon is kapcsolatban volt az amerikai jótékonysági szervezettel, az gondolom minimum hazaáruló lesz. Ennek a bayerzsoltok és az egyéb államhatalmi megmagyarázók már kezdenek is megágyazni és konkrét civilszervezetek, konkrét újságírók ellen hergelik a közvéleményt. Olyanok ellen, akik mondjuk az állami szinten szervezett korrupció ellen küzdenek, vagy épp feltárják a hatalom lévők családjainak és haverjainak köztörvényes gazdagodását. Azt írtam fentebb, hogy igyekszem a lehető legobjektívebben vizsgálni a történéseket, éppen ezért – bármilyen kézenfekvő és egyszerű is lenne – nem fogok a fekete-fehér mátrix keretein belül állást foglalni. Az a populisták leegyszerűsítő eszköze.
A helyzet pedig megint csak jóval bonyolultabb annál, mint amilyennek látszik
Amit olvasni lehetett eddig az USAID működéséről, abban kétségtelenül felbukkannak olyan tételek és programok, amelyek mögött az amerikai államérdeket szolgáló titkosszolgálat árnyéka körvonalazódik; abszolút kézenfekvőnek tűnik, hogy bizonyos jótékonysági programok mögött jóval több volt annál, mintsem egyszerű adakozás, sokkal inkább bizonyos társadalmi ügyek formálása, érzékenyítése, akár egyes erőcsoportok helyzetbe hozása is. Konkrétan nem látjuk, nem tudjuk, valószínűleg nem is fogjuk tudni, de ál-naív dolog lenne nem belelátni ezt a szándékot is. Hiszen minden államhatalom a maga eszközeivel ugyanezt teszi: ki jobban, ki rosszabbul, ki többől, ki kevesebből.
Ne gondolja senki, hogy a magyar szolgálatok, a magyar állam nem finanszíroz olyan ügyeket, programokat, csoportokat, akár személyeket külföldön (ilyenről is hallottunk már), akik feladata a helyi vagy nemzetközi ügyek magyar érdekek irányába történő elmozdítása.
Hogy Trump elnöktől mennyiben volt bölcs lépés mindezt egy mozdulattal kiönteni a nyilvánosság elé, Önökre és a szakértőkre bízom. Feltehetően – ha nem lenne egy Musk-féle elefánt a washingtoni porcelánboltban -, akkor jóval több értelme lett volna szép csendben tételesen átnézni az USAID költéseit és programjait, majd lehúzni a listákról azokat, amelyek a jelenlegi amerikai hatalom számára nem szükségesek. És akkor a fürdővízzel együtt a gyereket sem öntjük ki, vagyis a Trumpék szerint káros liberális propagandával együtt a valóban életmentő és geopolitikailag is fontos, stratégiai segélyezéseket.
Az ugyanakkor,
ahogyan a magyar kormányzat igyekszik erre a söprő hullámra ráfeküdni, több mint veszélyes. Alapállításom, hogy szerintem teljes agyrém és a Musk-féle káros őrület tobzódásának eredménye, ha a falra festett liberális-woke-gender-mittudoménmilyen szörnyeteg leküzdésére hivatkozva olyan nemzetközi támogatásokat is lenulláznak, amelyekkel a jogállamiságot védelmező, az emberi jogokért kiálló, a szólásszabadságot biztosító, a mindenkori államhatalmat oknyomozó újságíróként számonkérő és ellenőrző civilszervezeteket, médiumokat, csoportokat támogattak, akár a helyi hatalom ellenében is. Ezek felszámolása – még ha a populista, nárcisztikus dúvad politika logikájában értelmezhető is – a szabad és demokratikus világ fenntartásában és működtetésében súlyos veszteség és mint így (bocsánat, de) öntökönlövés.
A széljárás ugyanis mindig fordul. Előbb vagy utóbb, de mindig
Ha pedig lerombolunk valamit a mai kedvünk és gondolatunk mentén, akkor annak helyére vagy más épít valamit, betöltve az űrt, amit ezután nem tudunk kontrollálni, vagy fájóan hiányozni fog, amikor a kedvünk és a gondolatunk is éppen már más.
Orbánék logikáját is értem, hogy meglátták a lehetőséget arra: most végleg leszámolnak azokkal, akik még egy mondatban le merik írni a korrupció kifejezést és a Fidesz-elit bármely tagjának, vagy rokonának nevét. Most a „Trump-tornádó”, ahogy Orbán hivatkozott rá, szépen eltakarítja nekik az akadékoskodókat. Hiszen most nemigazán lesz, aki tiltakozni fog: amit szabad Jupiternek, miért ne szabadna a kisökörnek? A kontroll- és valóságvesztett hatalom (főleg, amelyik most először lúdbőrözik ténylegesen a lehetséges bukás érzetétől) atekintetben a legveszélyesebb, hogy minden visszatartó erőt félretolva, semmilyen eszközt nem tekint már tiltottnak.
Ha valóban „szankcionálni” fogják a számukra tüskét jelentő civileket és újságírókat,
ahogyan azt Orbán konkrétan belengette egy rádióinterjújában, és mindezt holmi külföldről finanszírozott kormánybuktató összeesküvés celofánjába csomagolva teszik, azzal újabb veszélyes precedenst teremt a hatalom. Régóta csodálkozom azon, hogy a Karmelita gondolkodói miért nem ismerik fel annak rendkívüli veszélyességét, hogy az egyszer kinyitott ajtókon mások is beléphetnek majd utánuk.
Ha arra trenírozzák a közvéleményt, hogy a kritikusok hazaárulók, a civilek összeesküvők, a kérdezők provokátorok, az éhezők annyitisérők, a másként szeretők mind pedofilok, a nekik nem tetszők kirekeszthetők, akkor mindez akkor is elfogadott lesz, ha már nem ők mondják meg, hogy ki a kritikus, ki a civil és ki a nekik nem tetsző.
Előbb vagy utóbb valaki kicsavarja a kezükből ennek a szelencének a fedelét, és miután éppen ők sorvasztottak el minden erkölcsi és jogi fékező erőt, nem csodálkozhatnak majd azon, ha ugyanebben a méltatlan, jogvesztett, üldözött helyzetben találják majd hirtelen magukat. Kívánom, hogy ne így legyen. Én olyan Magyarországot kívánok,
- amely éppen ezzel a gyakorlattal szakít és helyreállítja a mindenkori hatalom kontrollját.
- Ahol nem a rettegés vagy a rajongás, hanem a nevetség tárgya egy olyan kormány, amelyet állítása szerint mindig meg akar dönteni valami külföldi összeesküvés.
- És ahol valóban nincs semmilyen kettős mérce.
- Ahol, ha átláthatóságot és külföldi befolyásmentességet követelünk meg mindenkitől, akkor elsőként azok az állam által kitartott civil- és gazdasági szervezetek teszik teljességgel átláthatóvá a működésüket és finanszírozásokat, amelyek most kajánul örömködnek a hatalommal szembeni intézményeket és személyeket ért abszurd fenyegetés miatt.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Szerző
