Banánköztársaság
Vásárhelyi Mária: a mai kádergyerekek neve mellett újra van egy „F” betű, ami ma nem a fizikai munkást jelöli, hanem a Fidesz-közeliséget?
Azonnali hatállyal elbocsátotta a Corvinus egyetem Ádám Zoltánt, aki idén év elején etikai vizsgálatokat kezdeményezett azután, hogy egy befolyásos családból származó hallgatója annak ellenére vizsgázhatott le (a többiektől elkülönítve, egy kifejezetten neki készített vizsgasor alapján tehetett vizsgát) az egyik tantárgyból, hogy előzőleg a gyerek nem teljesítette a félév során előírt tantárgyi követelményeket.
Azonnali hatállyal elbocsátotta a Corvinus egyetem Ádám Zoltánt, aki idén év elején etikai vizsgálatokat kezdeményezett azután, hogy egy befolyásos családból származó hallgatója annak ellenére vizsgázhatott le (a többiektől elkülönítve, egy kifejezetten neki készített vizsgasor alapján tehetett vizsgát) az egyik tantárgyból, hogy előzőleg a gyerek nem teljesítette a félév során előírt tantárgyi követelményeket.
Nem lepődnék meg ha kiderülne…
Vásárhelyi Mária szociológus közösségi oldalán gondolta tovább a történteket:
„Mindig csodálkoztam azon, hogy gimnáziumban miért éppen az én osztályomnak jutott olyan fantasztikus tanári kar, amilyenhez hasonlítható az egész iskolában nem volt. Mintha egyenként válogatták volna össze az iskola legjobb pedagógusait, akik szakmailag és emberileg is kiemelkedőek voltak.
És csak néhány éve tudtam meg, hogy valóban így volt.
Az történt ugyanis, hogy már összeállították az induló osztályok tanári karát, amikor kiderült, hogy a kerületi pártbizottság elnökének fia is a mi osztályunkba fog járni. Ekkor azonnal összehívták az iskola vezetőségét és egy teljesen új tanárcsapatot verbuváltak, a legjobb pedagógusokból, hogy nehogy bármiből ne a legjobbat kapja az elvtárs fia. Hozzá kell tennem a négy év alatt soha nem éreztem, hogy bárki kivételezett volna vele. Voltak persze ellenkező előjelű esetek is.
Az általános iskolai számtan tanárom egy magasrangú katonatiszt felesége volt és gyűlölt engem, mert az ellenforradalmár gyermeke voltam.
Eldöntötte, hogy én soha nem lehetek olyan jó matematikából, hogy ő ezt elismerje. Pedig én nagyon szerettem volna elnyerni az elismerését. Amikor a teljesen hibátlan dolgozatomra is hármast adott és én sírva megkérdeztem, hogy miért, akkor azzal dorongolt le, hogy azért, mert olyan csúnya a külalakja, hogy ez nem érdemel jobb osztályzatot.
És az általános iskola befejezése után a volt osztályfőnököm azt is elmondta, hogy azért nem szavalhattam verset az iskolai ünnepélyeken, és nem képviselhettem az iskolát semmilyen nyilvános eseményen, mert az apám” ellenforradalmár” volt.
Mindez és sok minden más most Ádám Zoltán esete kapcsán jutott eszembe
Mert a rendszerváltáskor én úgy képzeltem a rendet, hogy az oktatásban ezentúl majd senki nem juthat előnyhöz és nem kerülhet hátrányos helyzetbe amiatt, hogy kinek a fia, lánya, borja, ahogyan amiatt sem, hogy mit gondol az éppen regnáló hatalomról. Amiatt meg végképp nem, ha nyilvánosan is kritizálja az oktatási intézmény tevékenységét, ahol dolgozik. Abban bíztam, hogy többé nem lesz olyan, hogy az, akinek valamelyik szülője pl. a forradalom leverésében való részvételért állami (párt)(pl. Szocialista Hazáért névre kereszteltet) kitüntetést kapott teljesítményétől függetlenül simán besétálhat az egyetemre.
Ma a Szocialista Hazáért helyébe a nagy részvénytulajdonosok és a magas állampárti pozíciók birtokosai léptek, hallottam olyan esetről is, hogy egy tanárt azért rúgtak ki a munkahelyéről, mert rátelefonált a fideszes apukára, hogy immár 1 órája lejárt a munkaideje és bezárna az iskola is, ha elvinné a gyerekét. Nem lepődnék meg ha kiderülne, hogy a mai kádergyerekek neve mellett újra egy nagy „F” betű szerepelne, csak nem azt jelentené, amit hajdan, hogy fizikai származású, és ezért más elbírálásban kell részesíteni, hanem azt, hogy a szülei fideszesek.”
Szerző
