Vétójog

Az mutasson fel erőt, akinek van muszklija, – szoktuk mondani. Nos, az EU bármelyik tagjának kormány- vagy államfője egyedül is képes megakadályozni pl. a 7-es cikkely vagy a közös költségvetés elfogadását.

Az alapító atyák felelőtlensége?

Az EU alapító atyái nem gondoltak arra, hogy a liberális demokráciák hagyományos pártstruktúrájának – balközép, liberális, jobbközép – dominanciája megváltozhat, az egykori perifériális helyzetben lévő etnicista, féldemokrata, félfasiszta, szélsőjobboldali, szélsőbaloldali pártok alkotmányos köntösbe bújnak, és a már ”csak” bevándorlóellenes, nemzeti szuverenista vezetőjük miniszterelnökké (Franciaország vagy Finnország esetében államfővé) válik, helyet követel magának a döntésekben, vétójogával zsarolva a közösséget.

Salvini az olasz Liga vezetője is rájön előbb-utóbb, hogy nem attól lesz igazán erős, ha európai pártszövetséget szervez, hanem ha személyesen ő maga válik miniszterelnökké. Egy igazi ellen-erőcsoport az EU-ban, amely még az ellen-pártok pártszövetségénél is erősebb, a liberális demokráciát elvető miniszterelnökök csoportja, hiszen közülük már egy is nagyon erős.

A legfontosabb lépcső: választást nyerni, otthon

A választási győzelemnek van egy „divatos” algoritmusa, mely szerint a liberális demokrácia hagyományos pártstruktúráját alkotó pártok mindegyikét (de legalább a liberálisokat) egy összeesküvés részének kell kikiáltani, a választók elegendő hányadát kell meggyőzni arról, hogy csak egy nemzeti szuverenista vezető képes megvédeni őket saját országukban a világösszesküvéstől, ami nyilvánvalóan létezik, hiszen mi másért lenne lemaradva egy-egy tehetséges nép más népektől, mi más magyarázná Soros működését, ki más küldené ide a migránsokat, mi másért szervezné „Brüsszel” az európai birodalmat, stb..
A magyar választók védelemre vágyó 2,8 millió fős csoportja, miniszterelnökén keresztül képes megakadályozni egy 500 milliós közösség költségvetésének megszavazását.

Hogyan válaszolhatnak a kihívásra a liberális demokráciák hagyományos pártjai?

Az első lépés – amikor a balközép, liberális, jobbközép pártok összefognak az esetleg egyharmadnál is többet elérő nemzeti szuverenista pártok ellen a parlamenti és bizottsági munkában – nem elegendő, hiszen attól még a nemzeti szuveretista kormány- vagy államfők, vagy közülük egynek a vétójoga megmarad az Európai Tanácsban.
Itt most nincs mód a nyomásgyakorlás lehetséges lépcsőit végigelemezni, de az egyik utolsó előtti lépés bizonyára az lehet, hogy megfenyegetik az egyes nemzeti szuverenista országokat a támogatások csökkentésével, megvonásával arra az esetre, ha nem engednek a 100 %-os egyetértésből, ha nem egyeznek bele a minősített többségi döntéshozatalba. Macron elnök mondta 2018. szeptemberében az uniós állam- és kormányfők salzburgi informális csúcstalálkozóját követően:

„Azok az országok, amelyek nem akarnak több Frontexet vagy szolidaritást, ki fognak lépni a schengeni övezetből. Azok az országok, amelyek nem akarnak több Európát, nem fognak többet a strukturális alapokból részesülni (…) Európa nem egy étlap, hanem egy politikai projekt”.

Egy igazi nemzeti szuverenista kormány- vagy államfő azonban nem ijed meg Macron elnök szavaitól, nem enged, megmosolyogja az „új fiút”, harcol tovább, vétót emel.

Hogyan válaszolhat erre az Európai Tanács miniszterelnökeinek a hagyományos pártokat képviselő laza csoportja?

Nos, erőfitogtató nyilatkozatok után belátják, hogy a megmaradó lehetőség az éves befizetési kötelezettség szándékos elmulasztása, hogy ne lehessen a kifizetéseket teljesíteni.

Egy igazi nemzeti szuverenista miniszterelnök azonban nem ijed meg, nem enged, harcol tovább, bírósához fordul, úgy négy év utáni nyerési esélye 100 %, – „jár az a pénz” a hatályos törvények szerint.

Hogyan válaszolhat erre az Európai Tanács miniszterelnökeinek a hagyományos pártokat képviselő csoportja?

Ekkor már rég túl leszünk a piros lapos kezdeményezés elutasításán, számos más erőfelmérő lépésen, a Brexit negatív következményein, nem marad más hátra, mint a legfejletteb országok kilépése az EU-ból, egy régi-új „Közös Piac”-ba.
A nemzeti szuverének pedig csináljanak amit akarnak, csapódjanak oda Oroszországhoz, Kínához, nyerjenek választást otthon, legyenek meg maguknak.

Szinte lehetetlen, hogy eddig fajuljanak a dolgok, mégis, arra az esetre, ha népszavazásokat kellene kiírni a kilépésről, máshol a bennmaradásról, a mai felmérések szerint Magyarországon a választók nagyobb hányada EU-párti, mint Németországban.

Feltéve, de meg nem engedve, hogy Németország a kilépés mellett szavazna, akkor Magyarország miben is maradna benne?

Vendég szerző: Végh Károly

Kapcsolódó

EP-választás – Már 5700-an jelezték, hogy külképviseleten szavaznak