Kerítésen innen
A molesztálási ügy kicsit másként
Miután Hollywoodban nyilvánosságra került Harvey Weinstein féle molesztálási ügy, lavinaként terjedt a felismerés, hogy nem egyedi esetről van szó, hanem világszerte bevett gyakorlatról. A bulvársajtó valamiért mégis úgy tálalja az egészet, mintha egy ezidáig sose hallott disznóság látott most napvilágot, ami joggal váltja ki a színházi és filmvilág morális tökélyében mindeddig vakon hívő köznép mélységes erkölcsi megvetését.
Világdívány
No, itt valami nem stimmel, és erre cáfolhatatlan bizonyítékkal szolgál a magyar nyelv, melyben közel száz éve, a múlt század húszas éveinek vége felé jelent meg a szereposztó dívány kifejezés, egyértelmű tartalommal. Mielőtt bárki feltételezné, hogy ez speciális magyar találmány, elmondom, hogy nagyjából ugyanebben az időben vált a köznyelv kincsévé azonos jelentéssel angol nyelvterületen a casting couch, Franciaországban a promotion canapé szópár – vagyis legfeljebb az elsőbbségen lehet vitatkozni.
Az egyirányi utca veszélyei, és a kapualjak
Őszinte tiszteletem és megbecsülésem mindazoknak, akik a kétes ítéletű nyilvánosságot vállalva feltárják az őket ért elfogadhatatlan és akár élethosszig nem gyógyuló lelki sérelmet okozómolesztálási ügy részleteit. Hiszek abban, hogy ezzel – látva az általános társadalmi elítélést és az egzisztenciális következményeket – hozzájárulnak a jövőbeli hasonló esetek elkerüléséhez. Van azonban egy furcsaság, amit nem értek.
Akik eddig megnyilatkoztak, kivétel nélkül állítják, hogy a molesztálás ellenében nem kaptak semmit (szerepet, egyebet), és ebben az állításban nincs okunk kételkedni. Ebből persze nem lehet arra következtetni, hogy ez mindig így történt, és az ember hajlik a feltételezésre, hogy a molesztálás és kényszer eltűrését az esetek egy részében hatalmával élve és visszaélve honorálta valamivel az elkövető. Bár az áldozat áldozat voltán ez nyilván semmit nem változtat, mégsem jelentkezett eddig senki ilyen történettel.
A szexuális forradalom retrográd bozótharcosai
Más idők, más erkölcsök. Bár ezt az igazságot már az ókorban felfedezték, az ember ma is hajlamos megfeledkezni róla, és mai szemmel ítéli meg egy másik kor magatartási, együttélési stb. szokásait. A középkor szentté avatott uralkodóinak többsége a 21. században tömeggyilkos diktátornak minősülne – és mindkét értékelés helyes. Ez a helyzet a molesztálási ügyekkel is. Ami ma közfelháborodást vált ki, lehet, hogy 20-30 évvel ezelőtt megengedett, vagy legalább következmények nélkül eltűrt volt. Szerintem az lenne méltányos, ha azokat a tetteket, viselkedéseket ítélnék el, amelyek már az elkövetés idején is túllépték az akkor elviselendőnek, megbocsáthatónak tartott határt. Az már további tisztázandó, hogy anno hol húzódott ez a határ. a nemi erőszak biztos nem fért bele. Az viszont hogy az adott eset milyen, akár máig ható tragikus hatást váltott ki az áldozatból, a sajnálat és együttérzés ellenére nem lehet az elkövető meghurcolásának alapja.
Szerző
Friss
- Rácz András: amikor a tézisfüzet készült, Orbán Balázs éppen könyvbemutatóra utazott a Felvidékre
- Szijjártó: hivatalosan is old boy lettem – Hidd el Péter, nem ez a gond veled…..
- Srácok ott Budapest vezetésében, nem kéne a helyezkedés helyett végre a városlakókkal foglalkozni?
- …és így: heti horoszkóp november utolsó és december első napjára
- Csere a Fidesz-sakktábla gyalogjainál: Leitner Attila üti Gábor Lászlót – Hogy kik ők, és mivégre a lépés, majd kiderül…
- Akik az út szélén maradtak – Ételosztás „kéretlenül” Debrecenben
- Csak beszél, vagy mond is valamit?
- Kórház a XXI. század Magyarországán: hatósági felszólítás kell ahhoz, hogy eltüntessék a dzsuvát a padlóról
- Beton Szandi újra támad – 3.14-ba a hajléktalanokkal
- Mi van itt, tavasziasra fordul az időjárás? – Kemény frontok nehezítik az arra érzékenyek életét