Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális

Milyen hatásai vannak a koronavírus-járvány okozta különleges helyzetnek a különleges fejlődésű gyerekekre, illetve az oktatásra – ezt vizsgálta az mta.hu számára írt összefoglalójában Gyarmathy Éva klinikai és nevelés-lélektani szakpszichológus, a Természettudományi Kutatóközpont Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos főmunkatársa, és érdekes következtetésekre jutott.

„Egyféle tananyag, egyféle haladás, egyféle számonkérés”

A különleges nevelési igényű, atipikus fejlődésű tanulók közös jellemzője, hogy a tipikushoz képest sokkal érzékenyebbek a környezeti hatásokra, éppen ezért problémáik felhívják a figyelmet azokra a gyenge pontokra, hiányosságokra, amelyek egyébként csak észrevétlenül vagy elviselhető szinten okoznak zavarokat.

Viszont a kiemelkedő és átütő tehetségfejlődést mutató tanulók alkalmazkodási nehézségei az oktatás és a tehetséggondozás terén meglévő hibákat nagyítják fel. A neurológiai alapú teljesítményzavarokkal küzdő tanulók sokféle szintű és irányú fejlődési eltéréseket mutatnak, és a jelenség egyre gyakoribbá válása felhívja a figyelmet arra, hogy

a 21. században az ismeretközlésre épülő egyentanítás, vagyis az egyféle tananyag, egyféle haladás, egyféle számonkérés nem tartható.

Az mta.hu oldalon közzétett összefoglalójában Gyarmathy Éva, és jelzi, a különleges helyzetek hasonló hatást fejtenek ki, mint a különleges fejlődésű gyerekek, mert felnagyítják és kiélesítik a korábban nem vagy alig észlelt és félresöpört hiányosságokat, anomáliákat.

A koronavírus-járvány okozta otthon tanulás és távtanítás most ezt tette az oktatással is

Ha sikerül a krízis által felvetett kihívásokra adaptív választ adni, akkor hatalmas lendületet kaphat a fejlődés. Ha nem sikerül új megoldásokat beépíteni, az – mint minden fel nem vállalt krízis esetén – stagnáláshoz, rosszabb esetben visszaeséshez vezet.

Tekinthetjük mindezt krízishelyzetnek

Adjuk össze a fenti két különlegességet, és azonnal hatalmas problématömeggel, egyben óriási fejlődési lehetőséggel szembesülünk. Tekinthetjük mindezt krízishelyzetnek, amelynek a lényege, hogy a régi megoldások már nem működnek, de az újak még nem forrottak ki. Ha sikerül a krízis által felvetett kihívásokra adaptív választ adni, akkor hatalmas lendületet kaphat a fejlődés. Ha nem sikerül új megoldásokat beépíteni, az – mint minden fel nem vállalt krízis esetén – stagnáláshoz, rosszabb esetben visszaeséshez vezet.

A kulcs tehát meghallani és reagálni azokra a felmerülő problémákra, amelyek már eddig is egyre növekvő mértékben jelentek meg, de eddig még nem született rájuk megoldás.

A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített. Ugyanez az elavult szemlélet akadályozza, hogy a négy éve elkészült kiváló Digitális Oktatási Stratégia megjelenhessen a gyakorlatban, pedig most nagy segítség lenne. Ehhez azonban 21. századi szemléletű oktatás is szükséges. A pedagógusok ezt meg tudják lépni, ha az oktatásirányítás nem akadályozza a folyamatot.

Újragondolandó újnak nevezett, de régi típusú Nemzeti alaptanterv, amely még egy másik korszak szellemében készült, és mostani bevezetése egyet jelentene a visszalépéssel, hiszen még ha a 21. század kihívásai nem ütötték is át a hazai oktatási rendszer ingerküszöbét, a koronavírus-járvány történelmi változást hozott az iskolákban is, és a pedagógusok képesek voltak a változtatásra.

Gyarmathy Éva. Fotó: Apor Vilmos Katolikus Főiskola

A hazai oktatás nem volt felkészülve a 21. századra,

amit az is jelez, hogy amikor egy 21. századi kihívás előtt áll, csak csökevényes válaszokra képes. Ez év márciusában hirtelen, egy hétvége alatt kellett volna az oktatásban a tananyagleadós, instrukciós, számon kérős pedagógusból innovatív, inkluzív, adaptív, játékosságra, a tanuló belső motivációjára építő tanulásszervezővé átalakulni.

Ahol már megvoltak a 21. századi tanítás alapjai, ott is kemény munka volt felépíteni a távtanulási környezetet, de jelentős fejlődés történt. Ahol viszont ez a szemlélet még álmodozás szintjén sem jelent meg, ott semmi mást nem sikerült elérni, mint hogy igyekeztek a pedagógusok a korábbi módszereket egy új helyzetben alkalmazni.

Ezzel terméketlen öszvért hoztak létre,

amely a jelen pillanatban látszólag megoldotta a helyzetet, de perspektívája nincsen, és még rosszabb körülményeket teremtett a tanulás számára, mint ami az osztálytermi drill volt.

A vízválasztó nem ott húzódik, mennyire ismerte/használta egy pedagógus a digitális eszközöket, hanem ott, hogy mennyire rugalmas a pedagógiai szemlélete.

Hiába informatikai zsonglőr egy tanár, ha az eszközöket arra használja, hogy a diákokat a régi módon információkkal árassza el, majd számonkérje rajtuk őket.

A könyvek, munkafüzetek, papírok pdf-re cserélése, a tanulnivaló és a feladatok kiadása x oldaltól y oldalig nem változtatja meg ezek funkcióját.

A mindenkinek ugyanabban az ütemben ugyanazt adó pedagógus csak áthelyezi a tanítás problémáját a családra

A dolgozat és házi feladat lefényképezve küldése a pedagógusnak is öngól, mert kifolyik a szeme, mire harminc ilyen-olyan fotón kiolvassa a gyerekek munkáját.

Attól, hogy a pedagógus videókon nézhető, nem fog a tanuló jobban figyelni, mint az osztálytermi frontális helyzetben, sőt, ha a szülő nem őrmesterkedik felette, átvéve a pedagógus szerepét, akkor ez az ismeretátadási mód garantáltan eredménytelen.

A szokásos ismeretátadás a távoktatásban nem oldható meg jól, és a szülőkre marad, hogy segítsenek a gyereknek megérteni, megtanulni a tananyagot. Emellett a feleltetés, visszamondás a Skype, Zoom stb. használatával nem igazán illik a predigitális pedagógia szemléletéhez, mert nem lehet eléggé ellenőrizni a tanulót.

Az elavult pedagógiai szemlélet számára a legnagyobb probléma a távoktatásban, hogy nem tudja kontrollálni a diákok tevékenységét

Erre a problémára a jelen helyzetben szintén nem sikerült választ adni, így az oktatás a családokra terhelte a pedagógus ellenőrző szerepének nagy részét is.

A most távoktatásnak és digitális oktatásnak nevezett szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális, hanem az eddigi hús-vér osztálytermi helyzet elektronikus változata.

Mindez az atipikus fejlődésű tanulók esetében különösen nagy problémákat okozott, de ahol a családi háttér és a pedagógus tudott változtatni a korábbi tanítási szemléleten, ott nagyon jól jártak a gyerekek. Ha végigvesszük, hogy akár egyetlenegy digitális eszköz nélkül hogyan teremthetnek az atipikus fejlődésű gyerekeknek hatékony környezetet egyes családok és pedagógusok, akkor kirajzolódik a 21. századi optimális tanulási környezet.

Forrás: MTA.hu

Zuhanó repülésben a felsőoktatásba jelentkezettek száma, 20 ezerrel kevesebben vannak!