Banánköztársaság
Az Orbán-kormány „kitüntetéseiről” – megalázó hatalom
Rendes ember számára régóta nem volt olyan megalázó a hatalom „kitüntetését” átvenni, mint 2010 óta. De a mostani talán a legszégyentelenebb…
Minden kormány szereti kitüntetni a maga embereit
Ám konszolidált korszakokban rendszerint ügyelnek arra, hogy olyanokat is kitüntessenek, akik rangot adnak a díjnak…
Manapság „kitüntetnek” olyanokat is, akikkel együtt szégyen dobogóra lépni. Vagy szinte csak olyanokat.
Semjén Zsolt :
„A magyar állam küldetése, hogy a nemzet fennmaradjon.”
Válogatott szenteskedő bornírtságok
A kitüntetések odaítélése és átadása mindig alkalom arra, hogy a hatalom a tükörbe nézzen, gyönyörködjön önmagában. Most éppen Semjén ábrázata látható benne.
Szerintem különös megalázás – már akinek, persze – éppen Semjéntől átvenni a „kitüntetést”… Már az is maga a gyötrelem – már akinek, persze -, hogy végig kell hallgatni a semjéniádákat, a válogatott szenteskedő bornírtságokat.
Az idei díjazásokról elmondható, hogy hűen tükrözik a kormány „értékrendjét”, azaz semmi közük nincs, véletlenül se, 1956 szellemiségéhez.
A parádés névsorból csak azokat emelem ki, akik leghűbb közvetítői a fideszes propagandának: az uszításnak.
Bogár László, az antiszemitizmus régi harcosa, igazán méltó a „kitüntetésre”, leginkább persze a „zéró tolerancia” jegyében. Nem hiába volt ő Orbán Viktor tanácsadója is…
Hasonlóképpen érdemes ember Csermely Péter is: mindenképpen azok közé tartozik, akik a legtöbb aljasságot írták le, a Fidesz-kormány szolgálatában.
Na és Halász Zsuzsa..! A „közmédia” szintén régi harcosa: bár van választék bőven, de azért keresni kell azokat, akik annyit gyalázkodtak, mint ő…
Mit mondjak.? Igazán méltó ez a névsor ehhez a kormányhoz. Semjén Zsolt öntetszelgő, bárgyú és undorító vigyora a ráadás.
De nem baj, sőt: a délutáni tüntetés majd képviseli a szabadság értékrendjét.
Szerző
