Emlékszik a Mexikói-öbölben pusztító környezeti katasztrófa okozta ijedelemre? Azt viszont talán nem tudja, hogy történt ott olyasmi is, ami nagyon biztató.
Időbe telt, mire a katasztrófa méretei kibontakoztak és az emberi intézmények megmozdultak. Csakhogy mire a tudósok a Mexikói-öbölbe ömlött olaj káros hatását kutatni kezdték volna, a mikrobák már lebontották a szennyet…
Ne becsüljük alá a természet öngyógyító képességét!
A természet sokszor még a mi borzasztó károkozásunkat is képes kiheverni. Nem kell messzire menni, ha példát keresünk a természet sebeire. A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja a magyarországi agrárterületeket vizsgálja, és arra figyelmeztetnek, hogy egyre kevesebb menedékhelyet találnak a nálunk honos állatfajok. Már az árokszegélyeket is beszántják, és az irtószerek használata is csapás a biológiai sokféleségre.
A legutóbbi időkig Magyarország még menedéket kínált kedves madarainknak, a pacsirtáknak. Nyugat-Európából már régen kiszorultak, de itt még megtalálhatták érintetlen otthonukat.
Csakhogy ez az idill már a múlté…
Hiába költhető el sokmilliárdos agrár-környezetgazdálkodási támogatás, az agrárterületek élővilága folyamatosan omlik össze – riasztják a közvéleméynt a tudósok.
Ha így megy tovább, rövidesen már mifelénk is csak a régi dalok emlékeztetnek a pacsirtákra,.Az ökológusoknak vannak javaslataik a megoldásra: például „a féltermészetes élőhelyek” meghagyását ajánlják, azokét a helyekét, ahol a természet önmagát „gyógyítja”. Nagyon fontos lenne az is, hogy a kultúrnövények károkozóit úgy irtsuk, hogy természetes ellenségeiket szaporítjuk.
Nincs már sok időnk, hogy megfogadjuk a tanácsokat.