85 éves korában elhunyt Tiboldi Mária – Legyen könnyű neki a föld….

Tiboldi Mária, magánénekes, Jászai-díjas, a Budapesti Operettszínház Örökös Tagja, a Halhatatlanok Társulatának tagja, Robert Stolz aranyérmes és Kálmán Imre emlékplakettel díjazott színművész, Velence város díszpolgára, Szolnok város arany érdemrenddel kitüntetett művésze életének 85. esztendejében a mai napon délután csendesen elhunyt. 

Gyermekkora óta Kálmán Imre zenéjének bűvöletében élt

A Színművészeti Főiskola elvégzése után a Szegedi Nemzeti Színházhoz került, ahol rögtön a Cirkuszhercegnő főszerepébe ugorhatott be, majd eljátszhatta a Csárdáskirálynőben Vereczki Szilvia szerepét. A Fővárosi Operettszínház következett, majd Kálmán Imre szerepeivel bejárta az egész világot, Moszkvától Izraelig, Bécstől Amsterdamig, Berlintől Tokióig.

Állandó repertoárján volt a Csárdáskirálynő, a Cirkuszhercegnő és persze a Marica grófnő is.

Ezeket az operetteket szerte a világban három nyelven énekelte egészen 2001-ig. Kálmán Imre születésének 100. évfordulója alkalmából a német, az osztrák és a magyar televízió koprodukciójában készült Kálmán Show énekes-műsorvezetőjeként is közreműködött.

Született primadonna, varázsa, megjelenése, személyisége fejlett ének- és játékkultúrával párosul. Sokat vendégszerepelt külföldi színpadokon, tévéjátékokban, gálaesteken, show-műsorokban, játszott és énekelt németül. Vendégművészként itthon, a Veszprémi Petőfi Színházban eljátszhatta Mária szerepét A régi nyár című zenés játékban, melyet Rátonyi Róbert rendezett, de fellépett a Ruttkai Éva Színházban is, ahol Arankát alakította a Hyppolit, a lakáj című darabban. Abonyi Beáta: Marica címmel könyvet írt róla. Műsorvezetőként többször láthatták a nézők, rendezőként és darabok átírójaként is olvashatjuk nevét stáblistákon. 1986-ban Jászai Mari-díjas lett, és 1996-tól a Budapesti Operettszínház örökös tagja volt.

Művészbejáró című életrajzi könyve 2018-ban jelent meg

„Van valami, ami Maricának sajátja, ez pedig a sugárzó, szeretetreméltó lénye. Jó vele együtt lenni, partnernek, és a közönségnek egyaránt. És ez nagyon nagy dolog, mert gyönyörű a hangja, de nagyon sok gyönyörű hanggal találkozunk. Remek színész, de a világ tele van remek színészekkel. Ám a szeretetre méltó, jó ember, egyre ritkább.

Eszembe jut József Attila: „de mi, férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők – szabadok, kedvesek / – s mind ember, mert az egyre kevesebb…”

Marica kedves, szabad és nagyon is ember. Átütő sikerének talán ez a legfontosabb magyarázata, hogy bármit játszik, bármit is ír, abból sugárzik az emberség, a szeretet.

Szinetár Miklós”