Kultúra
Siker! Alkotóház lesz Esterházy Péter otthon – Páros riport a két kurátorral Dragomán Györggyel és Vámos Miklóssal
A kampány-finis őrületében mi, ha csak néhány percre is, kikapcsolódást kínálunk. Pár hete jelentették be, hogy Esterházy Péter és családja egykori otthonából alkotóház és irodalmi központ lesz. A magyar irodalom barátainak alkotóháza (MIBA) néven erre a célra létrehozott alapítvány két ötletadó kurátorát, Dragomán Györgyöt és Vámos Miklóst kérdeztük a fejleményekről- kezdődik a Liter@ portálon Nagy Gabriella cikke melynek kivonatát ismertetjük.
EP-vel én afféle szinte-barátságban álltam
Első hallásra azonnal felmerül a kérdés: két magyar író, akiknek mind ez idáig nem tudunk közös tevékenységéről, hogyan találja meg egymást, és fog össze egy nemes ügy érdekében?
Vámos Miklós: Közös tevékenységünk talán nincs, de barátok vagyunk, immár hosszú ideje, rendszeresen beszélgetünk, összejárunk, Szabó T. Anna kolléga bevonásával, néha más családtagokéval. Én Gyurit nagyra tartom, nemzedéke éllovasának, és amennyire tudom, ők is becsülnek, munkásságomat és személyiségemet minimum kedvelik, maximum szeretik. Anna több verset is írt rólam, nekem, limerick-kötetemet szerkesztette, bevezette. Ilyen alapon természetesnek tűnt, hogy fogjunk össze. EP-vel én afféle szinte-barátságban álltam. Gyurit ő is becsülte. Tudtommal Gyuri csak egyszer járt ebben a bizonyos házban, én többször. Ráadásul ötpercnyire lakom, időnként elbiciklizem a háznál, amíg Péter élt, be-beköszöntem, de csak délután, tiszteletben tartottam a délelőtti munkaidejét, akkor nem is hívtam soha. Legtöbbet Szigligeten beszélgettünk, közös kéthetes nyaralásokon, ahol ő négy gyerekkel, én eleinte a lányommal és az anyjával, később a fiaimmal és az anyjukkal jelentem meg, végül csak gyerekeit nevelő atyaként. Amíg felnőttek nem lettek. Hát… felnőttek.
Dragomán György: Mi az utolsó pillanatban kerültünk a képbe, amikor már ez a ház sorsát illető sok éves küzdelemnek már csak egyféle kimenetele látszott: hogy a ház elvész az irodalom számára. Mindenkinek nagy megkönnyebbülés, hogy ez mégsem így lesz. Régóta jóban vagyunk Miklóssal, közös ügyeink ugyan nem voltak, de szoktunk néha találkozni, beszélgetni. A pályám elején egyszer nekem jutott Miklós folyóirat-honoráriuma, amiről úgy tudom, azóta is szokása pályakezdőknek felajánlani, egy fiatal írónak sokat jelent az efféle nagyvonalú figyelem. Az pedig mára már legendás, hogy Péter milyen nagyon odafigyelt a fiatalokra: sokat jelentett nekem, hogy annak idején már A pusztítás könyvét is elolvasta, és mondott is nekem róla pár biztató mondatot, aztán külföldön többször voltak közös felolvasásaink, egyszer elvitt magával Steinzba egy osztrák irodalmi nyárra, ahol még főztünk is együtt a nagyérdeműnek. Ebben az ügyben szépen összeértek ezek a szálak.
Kinek az ötlete volt az alapítvány, és mit lehet róla tudni, önmeghatározása szerint milyen misszióval jött létre, és hogyan képzelitek el a jövőjét?
VM: Mindketten gondoltunk rá, de Dragomán György vetette föl a Facebookon, német példákra hivatkozva, hogy alkotóházat kéne létrehozni belőle, csak nem látott rá komoly esélyt. Mert Esterházy Marcell akkor tett ki egy eladási hirdetést a Facebookra. Én rögtön odaírtam kommentben, hogy nekünk is ezt kéne csinálnunk. Utána fölhívtuk egymást. Aki ismer, tudja, hogy ha szeretnék valamit elérni, egyszerre válok T-34-es tankká és ravasz kígyóvá. Ajánlottam, hogy csináljunk egy alapítványt. Mint jogvégzett, tudtam, az nem egyszerű, de azért nem is annyira bonyolult. Kezdjük el, aztán majd meglátjuk. Gyuri jóban van Daniel Kehlmann-nal, aki szintén szerette Pétert, én futólag ismerem, fölvetettem, kérjük meg harmadiknak. Hadd legyen egy kis nemzetközi tekintély is az ügyben. Azonnal és habozás nélkül igent mondott. Az a szerencsés helyzet volt, hogy éppen akkor választottak a III. kerület díszpolgárának. Így reméltem, hogy Kiss László polgármester fogad minket. Ezt Kemény Vagyim egyengette, aki kulturális ügyekkel foglalkozik az önkormányzatban. Addigra kiderült, hogy az EP halála óta eltelt hat évben a család fordult a III. kerületi önkormányzathoz, nem is egyszer, sőt a fővárosihoz is, azzal az ötlettel, hogy segítsenek alkotó- és emlékházzá alakítani az üresen álló és pusztuló ingatlant. De nem jutottak dűlőre. Kiss László polgármester igen szívélyes volt, de elmagyarázta, hogy az önkormányzati törvény értelmében ők alkotóház fenntartásával és üzemeltetésével nem foglalkozhatnak, és a vételár különben sem elég, legalább a kétszerese szükséges működtetéshez. Türelmesen meghallgattuk, mondtam aztán, hogy az üzemeltetést mi fogjuk bonyolítani, közadakozásból, én pedig egy évig fölügyelem, ingyen. Az önkormányzat dolga, hogy megvegye a házat a családtól. Ennek nagyon megörült, és tulajdonképpen megállapodtunk.
A cél, hogy otthont biztosítsunk mindenkinek, aki szeretne itt eltölteni egy vagy több hetet
A sajtóhírekből azt tudjuk, hogy a ház alkotóház lesz és irodalmi központ egyben. Lehet-e már erről részleteket is tudni? Milyennek képzelitek el az Esterházy-házat- szól a kérdés a cikk egy későbbi részében.
VM: Olyasminek, mint a balatonfüredi fordítóház. A cél, hogy otthont biztosítsunk mindenkinek, aki szeretne itt eltölteni egy vagy több hetet. A részleteket még meg kell beszélnünk, ki kell találnunk. Én úgy képzelem, hogy reggelit biztosítanánk úgy, hogy televásárolnánk a jégszekrényt, amit előbb persze meg kell vennünk, s lenne a szekrényben kenyér, tányérok, poharak stb., a fiókban evőeszközök. Ezeket a bevásárlásokat kezdetben én majd intézem és finanszírozom. Aztán beáll a rend, gondolom. Ha lesz elég pénz, ebédre is befizethetünk a vendégeinknek valamelyik catering service-nél. Majd alakul.
DGy: Minden alkotóház más. Ez egy „egy boldog család otthona” volt, tehát egy családi ház, de talán még éppen elég nagy ahhoz, hogy úgy legyen intim alkotótér, hogy mégsem elefántcsonttorony. Húsz évig önkénteskedtem a Balatonfüredi Műfordítóháznak azzal, hogy mindig én fordítottam angolra a hírlevelüket, ezáltal pedig kicsit beleláttam abba, hogy mennyi mindennek tud teret adni egy ilyen épület. Műfordító szemináriumok, beszélgetések, kamara-kiállítások, felolvasások, kerti partik – reméljük, megtelik majd élettel a ház újra, és így méltó lesz a múltjához.
Péter nagyon sokat tett a magyar gasztronómia fellendítése ügyében, és maga is nagy ínyenc volt (nemrég megnéztem Berlinben az archívumban, hogy mit jegyzetelt ki magának a Brillat-Savarinból), vannak olyan reményeim, hogy ha majd eljön az idő, lesznek olyan séfek és vendéglősök, akik segítenek majd a vendégeknek kicsit közelebbről megismerni a magyar konyhát.
A kalapozás kora
Esterházy Péter egykori otthonát az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata megvásárolta, de mind az alapítványt, mind pedig a házat fenn kell tartani. Milyen terveitek vannak a financiális feltételek előteremtésére?
VM: Egyelőre kalapozás, jobb híján. Az alapítvány neve: A magyar irodalom barátainak alkotóháza. Rövidítve: MIBA. Számítunk mindazokra, akik annak érzik magukat, nemcsak vendégként, hanem adakozóként is. Ha mindez nem megy zökkenőmentesen, lehet, hogy némi szerény pénzügyi hozzájárulást kell kérnünk a vendégeinktől, de remélem, erre nem lesz szükség. Én most Montricher (Svájc) legmagasabb pontján időzöm, a Jan Michalski Alapítvány alkotóházának writer in residence vendégeként, hetedmagammal. Itt annyira nagyvonalúak, hogy nemcsak pazar szállást adnak ellátással, hanem magyar mércével komoly költőpénzt is. Vannak elektromos biciklik, és egy elektromos autó is, ami elköthető. Ez volna az igazi. De egyelőre maradjunk a hazai viszonyok közti realitásoknál.
És végezetül
Hogyan biztosítható, hogy ha az önkormányzati választások a mostani polgármester és képviselőtestület számára esetleg nem alakulnak kedvezően, az a ház sorsát ne érintse?
VM: Sehogyan. Ámde induljunk ki abból, hogy a polgármester és az önkormányzat elkötelezte magát. Derűlátó lelki alkatom azt súgja, minden rendben lesz. Fogadjuk el egy sokat próbált kelet-európai, Švejk, a derék katona világlátását a jövőre vonatkozóan is: Akár így lesz, akár úgy lesz, valahogyan mindig csak lesz.
(Olvassa el a teljes cikket az Esterházy- ház jövőjéről itt!)
Friss
- „Ide figyeljenek emberek!” – Elmarasztaló ítélet egy meg nem törtét cselekmény után
- Óvodabezárási hullám Csepelen
- Már megint naivságunk áldozatai lettünk: felkészültek az illetékesek a havazásra
- Barátság-horoszkóp itt és most
- Hull a hó és ez most (állítólag) nem érte váratlanul az illetékeseket – Mit jósol mára Pártai Lucia + orvosmeteorológia
- A Millenáris könyvfesztivál-mentes övezetté vált: 2025-ben nem engedi be az eseményt
- Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
- 70.- forint/magyar kopf – Krausz Gábor segítséget kér
- Emberek, Orwell az 1984-et figyelmeztetésnek szánta, nem forgatókönyvnek
- Lebukott a hárommilliárdos számlagyár