Kultúra
Peszah, a zsidóság egyik legfontosabb ünnepe
Peszah, a héber naptár szerint niszán hónap 15-től 22-ig (a Gergely naptár szerint idén március 30., péntektől április 7., szombat estig) tart. Ez az elkerülés, egyben az egyiptomi kivonulás ünnepe.
Peszahkor a zsidók (a פסח=peszah héberül elkerülés) arra emlékeznek, hogy az Egyiptomot ért bibliai tíz csapásból az utolsó, az elsőszülöttek halála, elkerülte őket. A fáraó elsőszülött fia is meghalt, ahogy azt az Ö’rökkévaló tudatta Mózessel. A fáraó ezután engedte szabadon elvonulni Izrael népét Egyiptomból (Egyiptom héberül מצרים=micrájim).
Minden zsidó embernek úgy kell ezt megélnie, mintha ő is ott lett volna az egyiptomi rabszolgaságban és a kivonulásnál. Az ünnepi estén történeti-vallási magyarázatokat tanulnak, szimbolikus jelentésű ételeket fogyasztanak. A szertartások szövegét és menetét a haggada rögzíti.
Peszah ideje alatt – a szabadulásra emlékezve – a zsidók csak kovásztalan ételeket fogyasztanak, mert Egyiptomból oly gyorsan kellett távozniuk, hogy nem volt idejük a kenyereket megkeleszteni. Ezért peszah alatt tiltott az öt fő gabonaféle, a búza, árpa, rozs, zab, tönköly. Magyarországon a hüvelyesek, valamint a rizs is. Ezek ugyanis, ha 18 percnél tovább érintkeznek vízzel, akkor erjedésnek indulnak, azaz hamecosodnak.
Miért kell eltüntetni a hamecot?
Az Ö’rökkévaló a Tórában (3Mózes, 23:6) írja elő, hogy kovásztalan kenyeret (ami nem hamecos) kell hét napig fogyasztaniuk a zsidóknak. Az ünnepet megelőző napon, erev peszahkor – a hagyománynak megfelelően – egy „tavaszi takarítás”, hamectalanítás után, már gyakorlatilag nincs a lakásban hamec, erjedésre alkalmas élelmiszer. Szokás azért mégis egy keveset elrejteni belőle, amit a gyerekekkel közösen, egy gyertya fénye mellett keresnek meg. Ez héberül a bedikát hamec, így adják át a hagyományt a következő generációnak. A megtalált hamecot lúdtollal seprik össze egy kis vászondarabra, majd másnap elégetik. Ez a biur hámec.
A peszahkor használatos edényeket – ha nincs külön peszahi edénykészlet – izzítással, forralással megtisztítják, kaserolják. Peszahra készülve, már csak olyan ételeket és italokat vásárolnak, amelyeken a „koser lepeszah” pecsét (hekser) szerepel, tanúsítva, hogy a termék semmiféle erjedésre alkalmas anyagot nem tartalmaz. A peszah a széderestével kezdődik.
A szédereste kellékei
Haggada – az est forgatókönyve; szédertál – rajta a szimbolikus ételekkel; bor; pohár mindenkinek; egy nagy, díszes serleg (Elijáhu serlege); egy tálka sós víz; három maceszlap (mácá); ünnepi gyertyák.
A széder levezetője – a hagyománynak megfelelően – kitlibe öltözik, ami vászonból készült, fehér, köpenyszerű öltözék. Ezt viselik a zsidó férfiak nagy ünnepeken, illetve ez az esküvői, valamint a halotti ruhájuk is. A kitli egyúttal emlékeztet arra, hogy mindegyikük tisztán áll az Ö’rökkévaló előtt, és tetteivel bizonyíthatja, az elnyert szabadságot kiérdemelte. A szertartás vezetője a neki odakészített kényelmes karosszékben helyezkedik el, majd a haggada rendje (széder=rend) alapján halad az este folyamán a történetben, amelyről az ünnep szól. Az áldásmondások után, sorban elfogyasztják a szimbolikus ételeket.
Minden ételnek külön jelentése van a szédertálon
- A szédertálon balra fent sült tojás. A tojás a gyász szimbóluma is, emlékezés a Szentély lerombolására.
- Jobbra fent van a sült, csontos hús, ami az Ö’rökkévaló kinyújtott karjára emlékeztet, amivel kivezette a zsidókat Egyiptomból és a Szentély idejében bemutatott bárányáldozatot helyettesíti.
- A szédertál középen a keserűfű, a máror (torma, saláta), amit két darab letört macesz közé téve fogyasztanak el a Szentély emlékére.
- Balra lent található a zöldség (retek) a tavasz szimbóluma is, sós vízbe mártva eszik meg. Itt a sós víz a rabszolgamunka közben elhullajtott könnyekre emlékeztet.
- A tálon jobbra lent található a haroszet, az alma, reszelt dió, fahéj, vörösbor keveréke, ami az Egyiptomban készített vályogtéglákat idézi fel.
A szédertál mellett helyezik el a három darab – kizárólag liszt és víz felhasználásával készített – maceszlapot.
Az ételekre mondott áldás után fogyasztják el az ünnepi vacsorát. Az est folyamán négyszer isznak bort, mert négy kifejezés található a Tórában a szabadulásról:
megszabadítalak, megmentelek, megváltalak, népemmé fogadlak.
A széderestén szokás énekelni is. Má nistáná hálájlá háze, mikol hálélot? – azaz Miben különbözik ez az este minden más estétől? A válasz: „Rabszolgák voltunk Egyiptomban, de az Ö’rökkévaló kivezetett minket, erős kézzel és kinyújtott karral”, amint a haggadában olvasható.
Később az Ehád mi jodéá? – Ki tudja mi az egy? – énekelik közösen. A dalocska tulajdonképpen egy kis számolás keretében tudatosítja a gyerekekben is a zsidóság alapelveit.
A széder utolsó dalocskája a Hád gádjá – Egy kis gödölye története, a magyar népmeséből is ismert láncmese héber megfelelője.
A szédereste végén hagyományosan így köszönnek el egymástól:
L’sana habaa bijerusalajim! Jövőre Jeruzsálemben!
(Vendégszerző: Prinner Gábor levéltáros, Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár)
Szerző
Friss
- Már megint naivságunk áldozatai lettünk: felkészültek az illetékesek a havazásra
- Barátsághoroszkóp, itt és most
- Hull a hó és ez most (állítólag) nem érte váratlanul az illetékeseket – Mit jósol mára Pártai Lucia + orvosmeteorológia
- A Millenáris könyvfesztivál-mentes övezetté vált: 2025-ben nem engedi be az eseményt
- Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
- 70.- forint/magyar kopf – Krausz Gábor segítséget kér
- Emberek, Orwell az 1984-et figyelmeztetésnek szánta, nem forgatókönyvnek
- Lebukott a hárommilliárdos számlagyár
- Orbán Viktor: Nem elég már oldalvizezni
- Elfüstölt egy villamos – Óriási közlekedési káosz Budapesten