Kerítésen innen
Túlterhelés, túlerő
A hadviselésben eddig is ismertük az aránytalan túlerő fogalmát, ám ez mára nem csupán kicsit más értelmet nyert, és átömlött a civil élet megannyi bugyrába is.
Tavaly ősszel Izraelben esett meg
A Hamász terroristái elképesztő rakétatüzet zúdítottak Izraelre, amelynek hatását a hermetikusnak gondolt Vaskupola nevű légvédelmi rendszer csak üggyel-bajjal volt képes mérsékelni. A Vaskupola garantáltan leszed még egy legyet is, de ezret egyszerre már kevésbé. Ráadásul a támadók a nem kis részt kályhacső-műtrágya alapú “rakétákat” darabonként 5-10 dollárért gyártják le, ami aztán repül amerre sikerül, ám a védők 10-100 ezer dolláros darabárú precíziós ellenrakétákkal kénytelenek válaszolni, a túlerőnek.
Ukrajnában más a helyzet
A többszörös túlerőben lévő oroszok eleinte tömegesen vetették be a tankjaikat, amelyek java része szétlőtt roncsként hever szanaszét a fronton, aztán sok tízezer katonát küldtek a mészárszékbe, majd mostanság tömegesen eresztik előre a drónjaikat. Az ukránok hősiesen ellenállnak, de rémálmaimban megjelenik a kép, amint egyszerre pár százezer ún. öngyilkos drón lebeg a kijevi lakóházak felett. A ma még 90+ százalékos védelmi szintet felmutató ukrán légvédelem azzal vajon mit tudna kezdeni? Hadd ne fejtegessem! Polgári szinten egyre több hasonló kezdeményezést látunk, gondoljunk csak a sűrűsödő ún. túlterheléses támadásokra a kibertérben, de a párizsi olimpia is majdnem egy közlekedési attak-sorozatra épülő tömegkatasztrófával kezdődött.
Magyarországon másképp zajlanak a dolgok
A terroristák kedvenc fegyverét itt a kormány forgatja. Arról van szó, hogy ebben a korrupt Pannon-tengerben gyakorlatilag lehetetlen az ügyeket érdemben feltárni, és mire belefognánk az egyikbe, máris tíz másik áll elő. A kormányzati túlerő valós túlterhelésekkel árasztja el a közéletet, aminek a végén a polgár gyakorlatilag megadja magát. Pedig ezekért egyenként meneszteni kéne a rezsim összes kiszolgálóját.
Vegyük először a vonatozást!
A MÁV-nál se szeri, se száma a belső feljegyzéseknek, amelyek mindenütt az érlelődő bajokra hívják fel a figyelmet. Ezekre a miniszter általános beruházási-stoppal válaszolt, cserébe behazudva mindenféle délibábos jövőt. Az élet azonban másként rendezi a történetet, s a Keletinél egyetlen, közismerten elhanyagolt váltó megadta magát, aminek dominóhatása okán pár napra a fél országban lebénult a vasúti közlekedés. Sokunknak dereng, hogy Japánban egy késésért képes lemondani az ottani közlekedési miniszter. Ami a nyár végén nálunk történt a vasúttal, azért Japánban az egész kormányt harakiribe kergetnék.
Ennek farvizén pedig mi a hír?
Hát az, hogy a magyar kormány egy sor értelmetlen projekt mellé vasúti kocsigyárat akar venni Spanyolországban, amit a spanyol hatóságok megvétóztak, mondván a spanyol ipart nem adják oda Putyin haverjának. Tehát nem a széles nagyközönség által használt hálózat feljavítása, avagy a személyszállítás kocsiparkjának korszerűsítése a szándék, hanem az erők java része először a személyszállításra alkalmatlan Belgrád-Budapest vonalon csoportosul a kínai áruszállításokat megkönnyítendő, majd a spanyol vagongyár pedig azért kívánatos, mert olyan technológiájuk van, amelynek révén változtatható nyomtávú tehervagonokat lehet gyártani. Nem nehéz meglátni, hogy egy ilyen fejlesztés a magyar-orosz kereskedelem olajozásáról szól. Most, amikor a belátható jövőben csak erősödni fognak az európai szankciók. Ebben a képletben a nép le van tojva, gőzölődjenek csak a 40+ fokos személykocsikban, bár egy-két vonalon valóban korszerű körülményekkel is találkozhatunk.
Csepp a tengerben
Mellesleg a még bőven tartó nyár során jóval többen aszalódtak a vonatokon, mint ahányan a hőségtől szenvedtek a kórházakban, jóllehet a betegek nem tudnak a körülményeik elől elszaladni, míg az utasok akár le is szállhatnak. Ám nemcsak a MÁV-vonalakon, de a kórházakban is csak az ősz hozza el a forróság enyhülését, akárhány hőmérővel rohangál Magyar Péter, avagy épp a fideszes Kórházi Főigazgatóságból kilízingelt kollégája. Az eredmény sajnos csak nettó huhogás és sajtó-csetepaté, amúgy minden marad a régiben. Lázár és Pintér miniszterek pont olyan csökött aggyal ordibálnak, mint az előtt, a vonatok nem járnak, vagy ha mégis, akkor kisiklanak, a kórházakban pedig szakadatlanul hullanak a betegek. A nép legfeljebb csóválja a fejét, durván 200 éve, amióta kórház és vasút egyáltalán létezik Magyarországon, pedig náluuk van a túlerő.
Ezenközben akármennyire is kapar a magyar kormány az orosz kapcsolatokért, az ukránok beintettek, nevezetesen először azt mondták, a jövő évtől kezdve semmilyen orosz olajat nem engednek át a Barátság nevű kőolajvezetéken, majd hirtelen módosították a dátumot 2029-re. (Egykoron azt rebesgették viccesen, hogy azért ez a név, mert Magyarországról ment az olaj a Szovjetunióba, onnan cserébe pedig jött a barátság. Ma ezt úgy mondhatnánk, hogy innen megy az euró és a dollár, onnan meg jön a barátság.) Hát, eddig tartott a szovjet-magyar barátság, amiben az ukránok és az oroszok még egyazon partnerként szerepeltek. Politikailag nézve az ukránoknak igazuk van, végül is miért kedveskedjen az őt megtámadó, illetve ezt az agresszort nyíltana támogató rezsimeknek?
Elvi szövetségeseink pikk-pakk leváltak az orosz gázról
A magyar kormánynak és az őt terelgető MOL-nak immár két és fél éve világos, hogy az EU, pontosabban annak tagországai nem kívánnak seftelni egy tömeggyilkossal. Elvi szövetségeseink pikk-pakk leváltak az orosz gázról, majd minden másról, miközben a magyar kormány jajveszékelt, hogy ez neki nem megy. Hát igen, a nem-akarásnak nyögés a vége. Amúgy ennek a nem-akarásnak pofonegyszerű az oka, nevezetesen az Orbán-rezsim kiválasztott kegyeltjei mesés és búsás összegeket vágnak zsebre ennek a magyar-orosz kereskedelemnek a templomaiban. Nem óbudai léptékű milliócskákat, hanem ennek sok milliószorosát, és ebben semmilyen költői túlzás nincs. A magyar polgárok szerencséje, hogy az orosz olaj kiesése nem tudja megemelni az üzemanyagárakat, mert ha a MOL nem kapkodja magát, akkor a versenytársai fognak idehozni benzint és gázolajat, hála az egységes európai belső piacnak. A tömeges agymosás dacára itt is a gazdaság törhet magának utat, azaz ha egy korrupt monopólium megszűnik, azt az űrt a normál kereskedelem is be tudja tölteni, jóllehet a kapitalizmus vastörvényei általában sem erkölcsbajnokok.
Hazai Covid-nagyi
Ezenközben a magyar kormány számára égből pottyant ajándék, hogy a globális karvalytőke egyik legvéresebbike, a Facebook, pontosabban annak kapzsi vezére beismerte, hogy a Covid tetőzésének idején a Biden-kormány felől jövő nyomásnak engedve cenzúrázott a járvánnyal kapcsolatos bizonyos tartalmakat, kiváltképp humoros, illetve szatirikus írásokat. Magyarán szólva a világ polgárai kevésbé röhöghettek a járvány idején elkövetett amerikai kormányzati botlásokon. Ezzel szemben bezzeg mi, magyarok kedvünkre vihorászhattunk a hazai Covid-nagyin, M. Cecílián, de nagyon komolyan kellett vennünk, hogy Petiminiszter kivágott az ablakon 300 milliárd forintot lélegeztető gépekre, ami egyébként egy masszív, teljeskörű, éves nyugdíjemelésre is elég lett volna.
A túlerő már csak ilyen
Lám-lám, szóval az USA-ban tombol a cenzúra, bár arról nem szól a fáma, hogy Kínában bárkit sittre vágnak, ha Micimackónak meri nevezni a külsőleg tényleg kicsit hasonlító fővezért, de a szintén kebelhaver Putyin is simán kinyírja azt, aki háborúnak meri nevezni azt, amiben eddig bő félmillió katona és civil pusztult el. Hát igen, ami Amerikában sunyi, pult alatti korrupt cenzúra, az Pekingben és Moszkvában inkább törvényes rendnek neveztetik. Arról nem is beszélve, hogy Zuckerberg elfelejtett szólni arról a diplomácia támogatásról, amit az ő érdekében az USA kormánya világszerte kifejt, s aminek következtében ömlenek hozzá a dollár-százmilliárdok. Bezzeg ha jönne Trump, az egyik oldalán a Tesla Elon Musk-jával, akkor érdemes lehet odaállni a másik oldalára kibicnek, mert a jó Donald nyilván semmit nem kérne a támogatásért. Kiváltképp, hogy Taylor Swiftet is odahamisította a kampányába, azaz tényleg nem kér, ha el is tud valamit lopni. Tiszta Orbán….
Szerző
