Banánköztársaság
Rákosrendező: az orbániai önkényuralom tökéletes szimbóluma
Rákosrendező annak jelképes kifejezése, hogy a maffia “véglegesen” berendezkedett: övé az ország, a főváros – övé itt minden hatalom. Nem vagyok jogász, de talán annyi elemi jogérzék szorult belém, hogy kicsit jogászkodjam. Persze, nehezen tudom elválasztani egymástól az erkölcsi és jogi szempontokat, de – úgy tudom – a kirívóan (köz)erkölcsbe ütköző cselekedetek (gyakran) jogellenesnek is minősülnek.
Két dolog világosnak tűnik számomra:
bírósághoz kell fordulni, azonban a maffiával szemben tömegtámogatásra is szükség van. Magam, ha bírósághoz fordulnék, nem az elővásárlási jog kikényszerítése volna az elsőrendű célom, hanem az egész szerződés semmissé nyilvánítása.
Egyrészt vizsgáltatnám, illetve megpróbálnám kideríteni, személy szerint kik kötötték az üzletet, s fennáll-e valamelyiküknél az összeférhetetlenség. Másrészt azzal érvelnék, hogy Budapest területén valósulna meg a projekt, amely ráadásul alapvetően megváltoztathatja a város egész arculatát. Abszurdum, hogy ezt a budapesti önkormányzat, a budapesti lakosság bárminemű bevonása nélkül, sőt egyenesen kizárásával képzelték el.
Márpedig valóságos egyeztetés csakis a szerződés megkötése előtt lehetett volna. Abszurdum, hogy minden érdemi feltétel nélkül, nevetséges áron akarnak átadni egy rendkívül értékes területet egy idegen államnak, miközben a magyar állam a lakosság, jelentős részben a budapestiek terhére több mint 300 milliárdos kötelezettséget vállalt, amelyről egyébként okkal föltételezhető, hogy akár a duplájára is nőhet.
Jogászoknak biztos tárgyilagosabban kellene fogalmazniuk; magam azt mondom, elfogadhatatlan a nemzetközi, nyílt versenytárgyalás mellőzése; elfogadhatatlan, hogy a szuveNERitására oly büszke maffiahatalom minden kontroll nélkül maga válassza meg azt a maffiát – mert maffiával maffia üzletel -, amelyet vevőnek szemel ki.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
A dolog attól válik mélyen jelképessé,
hogy valóban a főváros és az egész ország szuverenitása a tét – szemben a maffia szuveNERitásával. Azt kellene megértetni a maffiával, hogy mégis mindennek van határa – bármennyire elszabadultak is. Biztosra veszem, hogy ennek megértetéséhez nem elegendő bírósághoz fordulni – márcsak azért sem, mert a bíróságok folyamatosan hatalmi nyomásnak vannak kitéve. Bizonyosra vehetjük, hogy vagy nem születik a fővárosra nézve egyértelműen kedvező ítélet – például figyelmen kívül hagyják azt a rosszhiszemű, bennfentes üzletelést, ahogy néhány nappal a szerződés megkötése előtt haveri körökhöz játszották át a terület jelentős részét, vagy a maffia addig húzza-halasztja a dolgot, míg aztán figyelmen kívül hagynak mindent, bírósági ítéletet is.
Ha valamikor, hát ebben az ügyben szüksége van a fővárosnak, az országnak hatalmas tömegtámogatásra, hogy bármilyen esélye legyen. Ezt az önkormányzatnak, az önkormányzatoknak – hisz maga az önkormányzatiság, illetve ami maradt belőle, került végső veszélybe – kellene megszervezniük, ellenzéki pártok és civil szervezetek segítségével.
Olyan tömeges demonstrációkra gondolok, amelyek nyíltan kormányellenes, rezsimváltó szándékúak. Másképp semmire sincs esélyünk se.
Szerző
