Mostan mindennapjaink pénzdolgairól lesz szó – kicsinyben

Miközben Amerika új királya felforgatja kontinensét, sőt az egész világot, mi itt, e kicsiny hazában éljük mindennapjainkat. Budapest megkapta Rákosrendezőt, mini Dubaj itt nem lesz. Hurrá! De mégis: mi lesz? Az orvosok, a közszolgálati dolgozók és a bírók tüntetnek, a kormány pedig most sem törődik velük, amint szokta. Jómagam olvasgatom a napi sajtót, és rábukkanok a 24.hu oldalára, amelyben a kistelepülések túlélési furfangjairól számolnak be, pontosabban tájékoztatnak a működésképtelenség határán tengődő települések friss adóztatási megoldásairól, ez van a mindennapjainkban.

Adózni muszáj

Magyarországon, ha jól számoltam, a NAV gondozásában összesen 149  féle adózási-beszedési-támogatási számla van, ennyiféle címen gyarapítjuk mi, adófizetők az államháztartást. Van ebben logika, valamiből a könyvelőknek és adótanácsadóknak is meg kell élni. Egyébiránt az adóztatási katyvasz aligha csak magyar sajátosság, mert a közterhek nem csak a közkiadások fedezetéül szolgálnak, hanem ösztönzik, terelik az adózókat valamely célok felé, vagy éppen gátolják a közösségnek nem tetsző magáncélok elérését. (Pl: a szeszesitalokat terhelő jövedéki adó a részegeskedés ellen is fegyver.)

Nagy Márton szerint nem Európa legszegényebbjei vagyunk, csak tudunk spórolni

Mikor, mennyit, miként?

Adózni tehát a mindennapjainkban is muszáj, de az állam és polgárai között örök vita, hogy a hatalom mikor, mennyit, milyen módon szedjen be a jövedelmek elsődleges megtermelőitől, és azt miként ossza el a közösségi szolgáltatók, közösségi célok között. Ha bárki tud erre minden igényt kielégítő módszert, ízibe’ jelentkezzen Nagy Mártonnál, minden bizonnyal felterjeszti közgazdasági Nobel-díjra, de legalább a Szent István rendre. (Szükség lenne rá, mert Nagy Márton a jelek szerint ezt nem tudja.) Egyébiránt Magyarországon az összes megtermelt jövedelmet terhelő adók aránya az EU 40-42 százalékos átlagéhoz képest nem magas, sőt szerénynek mondható: 35 százalék körül van. Egyes szakértők szerint a jelenlegi államháztartási válságot az okozza, hogy a magyar adórendszerben kiemelkedően nagy a fogyasztást terhelő adók súlya. A fondorlatos fogyasztók azonban az utóbbi években-hónapokban kevesebbet költöttek mindennapi javakra, mint azt a bölcs gazdaságpolitikusok várták, így aztán relatíve csökkentek a bevételek, a közkiadások viszont – már csak az infláció miatt is – emelkedtek. Ráadásul itt van a nyakunkon a sokmilliárdos adósságszolgálati kiadás, bajban van az államháztartás. Az EU fügét mutat a sorozatosan jogsértő kormánynak, tehát nincs pénz. Nincs elég pénz. Csak arra van pénz, amire egy képtelenül korrupt, átláthatatlan újraelosztási rendszerben a kormány akarja, másra nincs, például a települések fejlesztési, de lassan már működési kiadásaira sincs.

Nagy Márton fifika: amit ma elkölthetsz, ne halaszd holnapra, a holnaputánra pedig ne is gondolj

Valamit ki kell találni!

A polgármesterek és önkormányzati testületek megpróbálnak megoldást találni a bajokra, erről szól a 24.hu információja. Valamit ki kell találni! Nevezetesen új helyi adókat vetnek ki a települések lakóira, s reménykednek, hogy ezek az adók beszedhetők, és (legalább részben) fedezetül szolgálnak a helység muszáj-kiadásaira. Az építményadó, telekadó, kommunális adó, idegenforgalmi adó, nem új találmány, sok helyütt fizeti a lakosság ott, ahol erre képes. Mostanában több faluban, városban lesz erre kénytelen. Az iparűzési adó pedig a legfontosabb helyi bevétel, már ott, ahol vannak vállalkozások. (A kormány, ha kedve szottyan, ezt is megkurtítja, de hát ilyen a jó magyar világ.)

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Az új állami spórkassza: a kormány einstandol, majd osztogat

Cél a túlélés

Ámde itt-ott van fantáziadús elnevezésű (új) helyi sarc, például „települési adó, kerítésadó, motoros vízi járművekre kivetett adó, stégadó, horgászházadó, településkép-védelmi adó, magas építményekre kivetett adó is”.(24.hu) Ezek egyike-másika jellegét tekintve lehet amolyan földesúri kilenced vagy egyházi tized, esetleg a kötelező természetbeni ajándék, ezek a feudalizmusból ránk maradt adónemek, és a rászorult önkormányzatok, ha lehet, kiróják és beszedik őket. De bevezethető lenne a kémények száma után kivethető füstadó, a kapu-adó, ablak-adó, letelepedési adó, hídpénz, helyi közút helyi használati díja, házasodási adó, (jus primae noctis – az első éjszaka joga) stb. Mert nincs pénz. Soha nem is volt elég (csak olykor Mészáros Lőrincnek), nem véletlen, hogy (ha jól emlékszem, Karinthy Frigyes szerint) a „pénz” szó a „nincs” szóból származik. Sebaj! Miközben Trump és Orbán Viktor közösen átformálják a világot, ott békét és virágzást teremtenek, itt, a honi önkormányzatok gondolkodó vezetői is alkotnak – új adónemeket a puszta túlélés érdekében.