Kerítésen innen
‘Támadás indult ellenünk, együttműködés helyett igazodást vár a politika’ – véli az MTA elnöke
Orbán Viktor nagy bátran nem kockáztatta meg, hogy dokumentálható fotók jelenjenek meg arról, ahogy a május 5-i MTA-ban tett „látogatása” alkalmával tömegesen álljanak fel az akadémikusok, hogy ne kelljen egy levegőt szívniuk vele, így nem „tette tiszteletét”. Maga helyett Sulyok Tamás és Hankó Balázs képviselték a regnálót.
A „kiművelt emberfők” szerint…
„A világban és az országban is egyre feszültebb a helyzet. A közéleti viták hangneme elfajulóban van. Támadások indultak ellenünk. Ez a helyzet tagságunkat is megosztja, de belső vitáink stílusa, hangneme megőrizte méltóságát. Akadémiánk nem hibátlan, érheti kritika, de egyedülálló nemzeti érték, amit meg kell őriznünk a jövőnek, és erre most is jók az esélyeink. A tudományos közösség igénye, nemzetünk 200 éve töretlen bizalma akadémiánk legnagyobb kincse. Létrejöttünk óta gyakran jelentkező kérdés, hogy ennek a bizalomnak mi árt jobban: az éppen regnáló hatalom csapása, vagy az ölelése?”
– mondta köszöntőjében Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az MTA 200 éves jubileumi közgyűlésén hétfőn. Felszólalását a kormány részéről Hankó Balázs kulturális miniszter hallgatta, de a közönségben ült Sulyok Tamás köztársasági elnök is.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
A „fizetőlépes kereslet”-ügye
Freund ezután arról beszélt, hogy egy sor témában együttműködnek a kormányszervezetekkel, mindez pedig akár reményeket is kelthetne bennük. „Közben azonban folytatódott a kutatási és a felsőoktatási rendszer átalakítása, amibe az akadémiát csak formálisan vonják be. A forgatókönyv nagy része ismeretlen a tudományos közösség és az akadémia számára.
Nincs érdemi politikai igény az együttműködésre, csupán az igazodásra.
Így nem válhat meghatározóvá a kölcsönös tisztelet, a bizalom és az egymás iránti lojalitás, sem a magyar tudomány és a politika, sem a kutatási és felsőoktatási rendszer képviselői között”- mondta hozzátéve Bibó Istvántól tudjuk, hogy az elit feladata nemcsak az irányítás, hanem az értékközvetítés és a kultúrateremtés is, ennek pedig a párbeszéd, a tiszteletet kifejező magatartás, az együttműködésre törekvés és a kölcsönös tájékoztatás is a része.
„Az elit politikai és gazdasági része rendelkezik a szabályozás jogával és az anyagi erőforrásokkal. Ezeket a kiváltságukat célszerű az elit többi részének, így a tudományos elitnek a hatékony, de függetlenségét biztosító bevonására használni”
– mondta. Freund szerint
Deák Ferenc, Andrássy Gyula, Klebelsberg Kunó, Eötvös József és Trefort Ágoston is jól látták az akadémia jelentőségét, és azt, hogy a politikai elitnek be kell vonnia az akadémiát az országos kérdések kezelésébe.
Az Akadémia léte….
És „épp a minapi vádaskodások mutatták meg” Freund szerint, hogy az akadémiának
„politikai támogatás és törvényes jogosítványok nélkül is meghatározó, ellenfeleit gyakran irritáló befolyása van a tudományos közösségre, a társadalomra, a nemzetre és a tudományos tanácsadást igénylő állami szervekre. Ez nem láthatatlan szervezkedés eredménye. Úgy látszik, többségben vannak azok a magyar kutatók, vezetők és polgárok, akik szerint az akadémia léte elsősorban nem az akadémikusok érdeke, hanem az országé és az egész magyar nemzeté, és az akadémia nem önmagáért és tagjaiért van, hanem azért a közösségért, amelyik létrehozta”.
Freund a felszólalását végül azzal zárta, hogy
„kiegyensúlyozott, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatra kell törekednünk a politikai elittel és a nemzeti elit egészével”.
Sulyok Tamás nem reagált, csak felolvasott
Az akadémia elnöke után a köztársasági elnök lépett színpadra, de beszédében nem reagált a kritikus szavakra. Sulyok Tamás ehelyett Széchenyi Istvánról és Kosztolányi Dezsőről beszélt, végül pedig azt mondta:
minden okunk megvan rá, hogy bízzunk a magyar tudományos élet dicső jövőjében, de ehhez nélkülözhetetlen az összefogás.
Hankó Balázs csípőből…
A kulturális miniszter már kicsit kritikusabb volt. Hankó Balázs arról beszélt, hogy a tudománynak két formája van: az egyik az alázatos, kapcsolatot teremtő, azaz a közösséget szolgáló, a másik pedig uralmat, birtokot akar szerezni felettünk. De Hankó szerint a tudománynak nem lehet más szerepe, mint a közösség szolgálata, és
„a közösség által választott kormányzati képviselők feladata, hogy biztosítsa azokat a lehetőségeket, pontosabban csak azokat a lehetőségeket biztosítsa, amik ezt a szolgálatot teljesítik. A tudomány gyorsuló mértékben fejlődik és egyre erőteljesebb hálózatokban sokszorozódik, kérdés persze, hogy az előbb említett alázat vagy a birtoklási vágy szerint történik?”
A miniszter szerint az akadémia autonóm és szuverén, senkinek nincs joga ahhoz, hogy beleszóljon abba, milyen döntéseket hoz a tudományos kérdésekben.
De „feladata nem lehet más, mint a nemzet érdekében az önrendelkezésünk erősítése”.
Pedig a miniszter szerint
„vannak olyan törekvések, amik a haza mindenek előtt ügyét a tudományban korlátozni szándékolják”, és „mindig voltak és vannak kiszolgálói ezen törekvéseknek”, tehát vannak olyanok, akik „tisztán politikai célok érdekében külföldi érdekeket képviselnek”.
Szerző
