Banánköztársaság
Bruck András: a gonoszság ellenanyaga
„Az embereket nem tudod megváltoztatni, de megváltoztathatod a rendszert úgy, hogy az embereket ne kényszeríthessék gonosz dolgokra.” Ezt egy szlovén filozófus, Slavoj Žižek, „a világ legveszélyesebb filozófusa” megtisztelő cím tulajdonosa gondolja így. Valóban, az ember sokféle gonoszságra kényszeríthető, de a kényszer egyúttal a felmentést is magában hordozza. Mi van azonban azokkal, akik semmilyen kényszerre nem hivatkozhatnak, a gonoszság és romlottság az alaptermészetük része. Lényege.
Mondok egy hozzánk közeli példát…
Ha már egyszer Orbán Viktor teljhatalmat, egyeduralmat akart, márpedig 2010-től kezdve az első perctől azt kezdte kiépíteni, többféle modell közül is választhatott volna. Például a szingapúrit, amely a „jólét demokrácia nélkül” autokrata kormányzati elvet ültette át gyakorlatba. Fényes sikerrel. Az 1959 óta máig megszakítás nélkül uralmon lévő, tehát leválthatatlanná tett kormánypárt valóban magas életszínvonalat, minőségi oktatást és egészségügyet teremtett és lakásgondja is csak kevés szingapúrinak van. Hogy hogyan csinálták?
Szó szerint értették a „nem a néppel, de a népért” koncepcióját.
Csakhogy Orbánnak esze ágában nem volt bármilyen nemzetfelemelő programba kezdeni, még úgy sem, hogy a beömlő EU-pénzek teremtette svédasztal többféle emelkedési utat is kínált az országnak. Kényszerítette őt bárki is arra, hogy az átfogóan működésképtelen és részleteiben is visszataszító orosz modellt válassza? Ahol a fronton meghalt katonák irtóztatóan nagy száma miatt immár terjed a kormány által támogatott „záj, rozsáj”, szüljél nyuszika program teherbe esett kamaszlányoknak, egyösszegű, 600 ezer forintnak megfelelő rubelért.
Ez az ország lett Orbán modellje.
Tehát, és ebben igaza van Žižeknek, a rendszert kell kell olyanná alakítani, hogy ne juthassanak benne érvényre, mi több, kizárólagosságra a Putyin- és Orbán-féle romlottságok. Mert hiszen Tiborcz István és Orbán Ráhel legújabb szerzeménye, a Duna parti Marriott Hotel is fékezhetetlen romlottságuk bizonyítéka.
Ugyan miben bízhatnak annyira, hogy még a végítélethez közeledve sem lassítanak?
A győzelemben? Vagy abban, hogy még vereségük esetén is mindent megtarthatnak? Bár a Klubrádió egyik kommentátora épp a minap vette elő legtárgyilagosabb hangját, és azon mondta el, hogy nincs mit tenni, a rablott holmi is törvényes, ha törvénnyel törvényesítik. Mintha csak a Nemzeti Bank bankrablóit hallgattam volna. Nem, nem véletlenül lett Magyarországból az, ami. És Magyar Péternek sem véletlenül nem kell senki ebből a mindig földbe döngölt, defetista generációból, akárhogy ágaskodik is a DK, és most legújabban a Kutyapárt.
Nem csak a hatalmon lévő rablók, de ők, a régi ellenzék is elherdált másfél évtizedet: a kutyák végigröhigcsélték, a DK végigimitálta, legitimálta, az LMP végigszatócskodta, árulta, a Jobbik zsidózott, cigányozott, aztán parizerezett, egy-kettő eleve csak papíron létezett, de legalább a Momentum egyedül utólag elismerte, hogy a párt könnyűnek találtatott.
Ezzel szemben a javukra írandó, hogy
az ellenzéki győzelem segítéséhez az egyetlen célszerű lépést választották, nem indulnak ’26-ban.
És Kovács Gergely is beérhetné az eddig kapott állami pénzekkel és a polgármesterséggel, mert már ez is jóval több, mint amiről járdarepedés-festőként valaha álmodhatott. Vajon milyen célt szolgált épp neki beleállnia Magyar Péterbe, aki egyetlen napján többet tesz, mint amit ő tett egész, politikusinak aligha nevezhető pályája alatt? Mire való volt ez a provokáció?
„Egyszerűbb lenne, ha a Tisza egyszer kimondaná, hogy van-e bajuk a melegekkel, vagy nincs”.
Biztos, hogy nincs, Gergő, csak tudod, más a két párt feladata.
A Tiszáét ismerjük…
Amúgy Magyar Péter már nem egyszer elmondta, hogy a gyülekezési jog jog, mindenkié, de egy néppárt vezetője, akinek deklarált célja egy folyamatosan süllyedő nemzetet kiragadni az önkényuralom béklyójából, jól teszi, ha nem áll bele élesen megosztó közügyekbe. A kutyapárt viszont nyugodtan vigye a beígért guruló színpadát holnap a Pride-ra, biztos vicces lesz, viszont talán még a passzivistái arcáról is lefagyna a mosoly, ha oktalanul elhullajtott egy-két százalékok miatt maradna a Fidesz. Magyar Péternek nem elsősorban az LMBTQ szavazatokra van szüksége a győzelemhez, hanem azokéira, akiket az izgat, hogy a baromfiudvarból megint eltűnt egy tyúkjuk.
Ha a Tiszának lesz hárommillió szavazója, mert azok közül is többen rá szavaznak majd, akik ma még nem lennének hajlandók, akkor Orbán a hátralevő hónapokban biztosan nem fogja tudni számára megnyerhetővé torzítani a választási rendszert. Továbbá a Tisza jóvoltából megváltozott új Magyarország Slavoj Žižek igényét is kielégíti majd, amennyiben senki nem lesz kényszeríthető arra, hogy gonoszságokat tegyen.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
Szerző
