Banánköztársaság
Az ellenzékről
Budapest faluja: Újlipótváros, ott élni valami egészen más dolog, mint bárhol a fővárosban. Az ellenzék viszont ebből a nézőpontból nézve sem jobb, mint mondjuk Simagöröngyösről, csak itt talán jobbak a hozzáférés esélyei, jobban futnak a lovak az információs sztrádán. Ezt erősíti Kálmán László közgondolkodó írása is.
Egy kis antropológia.
A belvárosi, közelebbről Újlipótváros populációját vizsgálva arra jutottam, hogy bár életmódjuk meglehetősen belterjes (a „falun” kívülre nem szivesen mennek), meglepően sok szállal kötődnek a külvilághoz. Például többen vannak közöttük, akik jártak már a körút környékén, sőt azon is túl. Egy kisebbségük eljár dolgozni a „faluból”, vagy legalábbis néha elszólítja őket a munkájuk a város, sőt néha az ország egyéb részeire is. A telefon és különösen a mobiltelefon elterjedése óta egyre többet érintkeznek kívülállókkal. Legújabban egyre több idegen telepszik be, és egyre gyakoribb a vegyes házasság is: a bátrabb vegyespárok nem hagyják el a „falut”, hanem itt maradnak. Így egyre több olyan lakó van, aki az utazásain, családján stb. keresztül egész sokat tud az ún. magyarokról.
Így például a „faluban” sok olyan bennszülöttel találkoztam, aki régóta pontosan tudta, hogy az országban több százezer ember tartja az egyik legfontosabb problémának a migránsveszélyt, rengeteg ember fél a közmunka megszűnésétől, és így tovább, és ezért szavazott a Fideszre. Érdekes módon az ellenzéki pártok sorra vallják be, hogy ők viszont nem tudták. Pedig szerintem a legtöbb emberük nem a „faluban” lakik.
Abcúg!
Én egyáltalán nem találtam rossznak, hogy az ellenzéki pártok egymással vetélkedtek. Mármint abban, hogy melyikük tud kiemelkedni azzal, hogy ő tudja meghódítani a legtöbb bizonytalan (sőt, Fidesz- és Jobbik-) szavazót. Utána a végén még ráértek volna taktikai szövetségeket kötni a választási rendszer miatt.
Csakhogy kb. a választások előtt egy évvel kiderült, hogy _egyiknek sem_ sikerült az a bizonyos kiemelkedés. (Sőt, volt akinek kifejezetten apadt a népszerűsége.) És ekkor kellett volna mást lépni, mint ami történt: ekkor kellett volna átalakítani az egész pártszerkezetet, mert ekkor már látszott, hogy ha nem teszik meg, reménytelen az egész.
De a legeslegnagyobb csalódást a Momentum Mozgalom okozta. Egyrészt nekik lett volna a legtöbb esélyük, hogy mint legújabb párt a legtöbb új szavazót nyerjék meg, és bizonyos innovációik még azt is lehetővé tették volna, hogy sikerüljön nekik, hiszen a többiek képtelenek voltak újítani. De iszonyúan lebőgtek, a NOlimpia utáni felemelkedésüket csúnyán elrontották azzal, hogy nem az innovatív oldalukat helyezték az előtérbe, hanem ugyanúgy fikázták a többieket, mint azok egymást, hogy csak negatív üzeneteket küldtek, és így tovább, sorolhatnám a hibákat. És megérdemelten le is süllyedtek az 1% közelébe. És ami mindennek a teteje: ebből még a választások után sem vontak le semmilyen következtetést, még szimbolikusan sem változtattak a vezetésükön és a dumájukon. Úgyhogy most már nekik is abcúg, azt mondom.
Szerző: Kálmán László
Szerző
Friss
- A mai kormányinfó legváratlanabb pillanata
- Jelentés a diliházból 3.
- Orbán Viktoré az ‘utolsó só joga’? – Díszdobozban megkapta az utolsó parajdi sótéglát
- Miket beszél Karácsony? Nem 18, csak 11.4 milliárddal vágja meg a kormány Budapestet!
- Nem a magyar jog ‘tudatlan’, hanem az alkotóin van szemellenző
- Karácsony Gergely: újabb kormányzati sarc a főváros ellen – Frissítve Nagy Márton mondandójával
- Magyar György: Sulyok államfő látszólag komolyan vette magát
- Apró Szijjártó – hatalmas Pepsi – Nagy az öröm: ‘hazatér’ az elbitangolt kóla
- A Magyar Posta osztalék gyanánt 476 ingatlannal fizet a tulajnak, ami az állam – Melyek ezek és mit kezd vele a kedvezményezett?
- Menjek, vagy maradjak? – Munkahelyváltó-horoszkóp extrákkal