Banánköztársaság
Amiről a meddőségi központok hallgatnak: a lombikprogram – Pedig nem kellene
Ha a házassági szakítópróba olimpiai versenyszám lenne, a lombikprogram garantáltan éremesélyes volna. Hiába az érintettek szakszerű felkészítése, hiába a támogató közeg, a párok ijesztően nagy hányada előbb-utóbb a bontóperes tárgyaláson találja magát. Azok is, akik szerencsések voltak.
Ha a házassági szakítópróba olimpiai versenyszám lenne, a lombikprogram garantáltan éremesélyes volna. Hiába az érintettek szakszerű felkészítése, hiába a támogató közeg, a párok ijesztően nagy hányada előbb-utóbb a bontóperes tárgyaláson találja magát. Azok is, akik szerencsések voltak.
A lombikprogram magánügy
Két ember magánügye. A megtermékenyítésre váró nőé, és a megtermékenyítést „végző” orvosé. Ebben a folyamatban a teremtés koronáit lefokozzák. Mellékszereplők lettek. A saját történetükben. Talán ez a fő oka annak, hogy nagyon sok pár útja – előbb vagy utóbb – a meddőségi centrumból a bontóperes tárgyalásra vezet.
Nincsenek pontos statisztikák arról, hogy vajon hány százalék végződik szakítással. Meglehet, ha lennének ilyen adatok, azt megismerve, sokan meggondolnák magukat. Nem meglepő, hogy a meddőségi központok hallgatnak a lombikprogram effajta kockázatairól és mellékhatásairól.
Csupán a párterapeuták beszámolóiból lehet tudni, hogy nemcsak a kudarcba fulladt próbálkozókra vár ez a sors. A válási rizikó valamennyi „lombikos” párnál meghatványozódik.
Számokba fojtva
A lombikprogram lényege: a számolás. A párok az első naptól kezdve számokba fojtva élik a mindennapjaikat. Pontosan ki kell számolni a termékeny napokat, statisztikát vezetni az aktuális hőmérsékletről, ennek alapján kikalkulálni a „legesélyesebb” órákat és még hosszasan sorolhatnánk…
Ez a – nevezzük nevén – módosult, jelentősen beszűkült tudatállapot önmagában is szorongáskeltő. Kapcsolat legyen a talpán, amelyet nem ingat meg ez a non stop esélylatolgatás! Akárcsak egy sportversenyen, a párok folyton-folyvást a „kijelzőt” figyelik.
Nem véletlen, hogy a lombikosok nemes egyszerűséggel csak „akadálypályának” nevezik maguk között a procedúrát. Aligha meglepő tehát, hogy a próbálkozók egy speciális „teljesítménykényszerként” élik meg ezt a gyakran évekig tartó időszakot.
Ez az általános szorongás a lombikprogramot követően sem múlik el. Azoknál a pároknál, akiknél sikeres volt az eljárás, a várandósság idejére, majd a szülés utáni időszakra húzódhat át ez a kellemetlen és igencsak romboló lelki állapot. Ám a „gyerektelenül” maradt résztvevők sem szabadulnak egykönnyen. A pszichológusok szerint a szorongásos problémák hátterében gyakran „felbukkan” egy korábbi, mesterséges megtermékenyítésben való részvétel. Nemtől és kortól függetlenül.
Női szakasz
A meddőségi centrumok honlapjai önmagukért beszélnek. Csak figyelmesen kell olvasni a sorok között. Általában minden van ott, amiről a laikusok joggal hiszik, hogy fontos: leírások, rajzok, diagrammok, sőt, még élménybeszámolók (blogok) is.
Valami azonban a legtöbb helyen hiányzik. Pontosabban valaki: a férfi. Ők valahogy lemaradtak ezekről a tájékoztatókról. A teremtés koronáira ezúttal „említésre sem méltó” statisztaszerepet osztottak. Beleszólási joguktól látványosan megfosztva.
Tévedés azt hinni, hogy ez a mellőzöttség csak a passzivitásba kényszerült apuka-jelöltekre van rossz hatással. Az eljárásban főszereplővé avanzsált nőknek talán soha, semmikor nincs akkora szükségük a párjukra, mint ezekben a hónapokban, években. Nincs az a támogató szakmai közeg, empatikus orvos és kedves személyzet, amely pótolni tudja azt, amit csak a férfi, a párja tud megadni a lombikos nőnek. A férfiaknak viszont most nem osztottak lapot. Már az elején tudtukra adják: ha
„a mór megtette kötelességét, a mór távozhat”.
Sorstársakból válótársak
Miközben a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozók tudják, milyen fontos (volna) a kezelésben résztvevők folyamatos mentális támogatása, erre mindmáig nem igazán figyelnek. Pedig nyilvánvaló tény, hogy nemcsak a folyamatos lelki terhelés okozhat szélsőséges pszichés megnyilvánulásokat, hanem maga a kezelés is.
Az eljárás során alkalmazott hormonkészítmények önmagukban is képesek depresszív tünetek kiváltására. Ehhez még társul a kényszerű elszigeteltség érzése (elvégre a férfiak ki vannak zárva) és a kiszolgáltatottság. Mindez bőven elegendő ahhoz, hogy megingassa az amúgy erősnek gondolt kapcsolatot.
A lombikprogramban résztvevő házaspárok közül nagyon sokan a meddőségi centrumból kisebb-nagyobb kitérők után a bontóperes tárgyalásukon találják magukat.
Azt hihetnénk, hogy ez a szomorú vég csak a sikertelen párokat veszélyezteti. A valóságban azonban más a helyzet. A lombikprogram önmagában az egyik legerősebb válási rizikófaktor, függetlenül annak eredményességétől.
