Az a hülye, aki kérdez…

A tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatokkal megbízott miniszterelnöki tanácsadó, Kerényi Imre a kötcsei találkozón azt találta mondani: arra vár, hogy az újságírók intellektuálisan fejlődjenek…

Kerényi csak intellektuális kérdésre válaszol

A Hír Tv tudósítása szerint azt is közölte: mindig abban reménykedik, hogy „van valami olyan kérdés, ami értelmes, ami őt érdekli és amire szívesen válaszol”.

Üstöllést próbára is tették Kerényi Imrét:

– Mészáros Lőrinc vajon hamarosan a leggazdagabb magyar lesz?

– Ez nem jó kérdés – válaszolta.

– Mi a jó kérdés? Mondjon egy példát.

– Intellektuálisabb – felelte…

Ennyire futotta

Hmmm. Aggasztó, hogy a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával, a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatokkal megbízott miniszterelnöki tanácsadónak mindössze ennyire futotta.

Mennyire is?

Annyira, hogy az ő reménysége nem az olvasókat/hallgatókat/nézőket érdeklő, s a nevükben – a közpénzből fizetett miniszterelnöki tanácsadónak, a kinevezett közszolgának – föltett, nyitott, érdemi, kétkedő, tán kritikus újságírói kérdés, ami nyilván értelmes. Az „értelmes”(?) reménysége valószínűleg az amúgy értelmetlen, eleve prekoncepciót, sugalmazást, tán direkt választ is tartalmazó, csontig benyaló, s persze az ő hatalmilag erősen motivált érdeklődését (vélem, az öntömjénezés és a főnökének tömjénezése lehetőségéért) felkeltő, és ezért általa (naná, hogy!) szívesen megválaszolt „mikrofonállványi” kérdés.

Riportereket minősít

Annyira, hogy amint kap egy már majdnem jó, nyitott kérdést (mert ugye azért arra is lehet többféle érdemi választ adni, akár a főnökének tetszőt is, hogy mit gondol M.L. gazdagodásáról) a válaszadás generális kockázata miatt ezt a kérdést „nem jó”-nak minősítse.

Annyira, hogy ő maga, még ha kérik is, nem képes egyetlen példát sem mondani, hogy szerinte mi is a jó kérdés, hanem csak a riportereket minősítő jelzőt ismételgeti: intellektuálisabb…

Ennyi intellektus meglehetősen kevés

Ezek láttán pedig már tényleg aggódhatunk, hogy a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával, a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével megbízott miniszterelnöki tanácsadó intellektusa sajnos nem elégséges ahhoz, hogy átlássa

– Mi az újságíró közéleti szerepe, feladata. Az újságíróé. Nem a nyaloncé.

– Milyen is a hatalom ellenőrzéséhez szükséges – azaz jó – kérdés.

– Mi egy miniszterelnöki tanácsadó szerepe, már a tanácsadáson túl…

– Milyen is a megbízatásának megfelelő kommunikációs viselkedés.

– És ha nem tud és/vagy nem akar válaszolni egy tán kínos kérdésre, akkor hogyan is térhet ki előle a kérdező és a kérdés explicit lehülyézése –„nem eléggé intellektuális” – helyett kicsinyt diplomatikusabban. Pedig a politikával foglalkozók szinte mind tudják: ki lehet ám térni, ha muszáj. Mondjuk, a tanácsadó úr mérhetetlen intellektusára tekintettel, példának okáért egyszerűen csak annyival, hogy „erre most nem szívesen felelnék” vagy „no comment”… A mellébeszélés már szofisztikáltabb feladat.

Az a legjobb, ha az újságírók Kerényit nem faggatják semmiről

Megalázott kollégáimnak csupán annyit: akárhogyan is esett, azért a jövőben még ők is választhatnak.

Vagy csakis olyasmit firtatnak a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és a magyar kulturális értékek megőrzésével, fejlesztésével összefüggő feladatokkal megbízott miniszterelnöki tanácsadónál, hogy netán szíveskedne-e elárulni, mégis mennyire elégedett az Alaptörvény asztalának, a Nemzeti könyvtárnak és a Magyar Krónikának országra-világra szóló, páratlan sikerével és mik a nagyívű tervei ezek folytatásra, kiteljesítésére – vagy egyáltalán nem faggatják őt semmiről.

A két lehetőség közül az utóbbi megoldás tűnik intellektuálisabbnak. Kivált, ha azt is mérlegelik a sajtó és a többi médium elhivatott munkatársai, mivel használhatnak többet a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás, a magyar kulturális értékek megőrzése és fejlesztése ügyének…

(végépé)