Orbán, a humorista – Nincs új a nap alatt 34.

Már-már állandó szerzőnek szegődhetne Orbán Viktor valamelyik vicclaphoz. Egymás után sorjázó beszédei hemzsegnek a jó poénoktól. Itt van rögtön az a humoreszk, amelyet a Hauszmann Bizottság alakuló ülésén adott elő a Parlamentben.

A műveletlen focista kultúrát rittyent

Már maga a humoreszk alaptémája is nevetésre ingerlő: egy hatalmától megrészegült harmadosztályú, műveletlen focista hogyan próbálja személyes ambícióit feltüntetni nemzeti érdeknek. A téma talán többet is érdemel egy humoreszknél, inkább Moliѐre tollára kívánkozó alaphelyzet. „A budai várnegyed rekonstrukciója nemcsak a kormány, hanem minden magyar ügye”– mondja a főhős, és a továbbiakban mindent ennek rendel alá.

Kijelenti, hogy

„a Várhegy a magyar kultúra Akropolisza”,

és feltehetően a leghíresebb akropoliszra, az athénira gondol, mert arról még ő is hallott. Arról viszont már nem hallott, hogy az akropoliszoknak semmi közük nem volt a kultúrához. Egykor az ókori görög városállamok királyi palotája és a város védőszentjének temploma állt ezeken a helyeken. (Az, hogy az athéni építkezéseknél egy Pheidiasz nevű rendkívül tehetséges művész ügyködött – ami miatt ez az Akropolisz bekerült a művészet történetébe –, csak szerencsés véletlennek tekinthető.) A kultúra szó annyira tetszik a humoristának, hogy még egyszer elmondja ugyanezt, más szavakkal:

„Azt szeretnénk, hogy a budai Várhegy – ahogy ezt Hauszmann Alajos maga is gondolta, és saját korában meg is valósította – a magyar kultúra fellegvára legyen.”

Ennek érdekében ki is költöztetik a fellegvárból a magyar kultúra két legnagyobb intézményét: az Országos Széchenyi Könyvtárat és a Magyar Nemzeti Galériát. Feltehetően azért, mert túl sok négyzetmétert foglalnak el, és így nem marad hely a kultúrának.

Nagyvezír a haditanácson

Ám nem könnyű kulturális akropoliszt teremteni. Ehhez hadvezéri képességek kellenek. Ezért Hauszmann Bizottság alakuló ülését rögtön el is nevezi haditanácsnak (akárcsak a „ne mi nyerjünk legtöbbet taggyűlést” nem-taggyűlésnek), amelyen megvitatják, miként kell visszafoglalni a Várat a magyar nemzetnek. De kitől? (Bármilyen nagy humorérzéke van, azt mégsem mondhatja, hogy magának akarja visszafoglalni a magyar nemzettől. Már csak azért sem, mert most lesz először az övé.)

És mint minden jó humoreszknek,

ennek a végén is van egy csattanó: a Vár visszafoglalásának „a Várkert Bazár volt a főpróbája, most pedig elkezdődhet az előadás”. Ha azt vesszük, hogy a Várkert Bazárt három avatási hadjárattal sem sikerült bevenni, és teljesen megtisztítani az ellenségtől, akkor várhatjuk, hogy a jóval nagyobb Vár elfoglalásához legalább tíz avatási kísérlet kell majd. Sokat fogunk még nevetni a sok haditanácson és a „széles nemzeti összefogásnak és munkának” elnevezett várostromon.

(Galamus, 2014. november 16.)

Orbán gigaberuházása: metrót a Vigadó térre – a táv 160 méter