Ady Endre: „Fölfakadt seb vagyunk most Európa testén”

Ma van Ady Endre halálának a 100. évfordulója. Ady verseiben, prózai írásaiban a politikai haszonszerzés, a szűkkeblűség, a frázispufogtató hazugságok ellen emelte fel peres szavát.

Dühödten írt kora nacionalizmusáról,

az állam és az egyház összefonódásáról, a dölyfös magyar felsőbbrendűségi tudatról. Ady számára taszító volt az igazságtalanság, egyes társadalmi csoportok kiszolgáltatottsága. Ady többek között demokratának, szocialistának, szociáldemokratának, liberális anarchistának és hazafinak mondotta magát. Adyról sok mindent el lehet mondani, de illiberális és nacionalista biztos nem volt. Amennyiben napjainkban élne, sorozatban írná az Orbán-rezsim elleni költeményeit, publicisztikáit.

Néhány idézettel emlékezzünk a nagy költőre:

„Dicsekvésnek ne lássék: az egész világon nincs annyi sikkasztó, mint ebben az ezeréves, szép magyar hazában. Nem is város, amelyiknek nincs meg a maga külön sikkasztója, s már nem messze van az az idő, mikor a jövő Kriványjáért hét magyar város fog versenyezni. Szóval az álladalmi és társadalmi élet egyik mezején sem értünk el olyan gyönyörű rekordot, mint a sikkasztás terén.” (Tóth Benőék, Debreczen, 1899. május 17.)

„Nálunk a nemzetet gyilkolják meg. Pár százezer ember kisajátítva tartja a országot. A nép milliói jogtalan rabszolgák. Az ország koldus és leigázott. A parlament urai pedig liferálják a népet, a nép jogait, a hazát. Ilyen nemzetveszejtő ocsmányságot nem mutat föl a világhistória. Orgiája ez az összegyülemlett bűnöknek. Beteljesülése a kérlelhetlen fátumnak. Fölfakadt seb vagyunk most Európa testén. Lesz-e balzsam erre a sebre, vagy egyszerűen ki fogják égetni?… Rettenetes, rettenetes történet ez…” (Panama és anarchia, Nagyváradi Napló, 1903. július 30.)

„A patrióta nevet ugyan sokszor kompromittálták már, de még mindig szentebb fogalom köpenye, hogysem a nacionalizmust födhesse. A hazafiság valami olyan sine qua non-ja az embernek és a társadalomnak, hogy még fogalommá sem kell sűríteni s szót sem keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló, becsületes, munkásemberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.” (A nacionalizmus alkonya, Budapesti Napló, 1905. április 8.)

„Először, nagy jó urak, az újságírót szidni nem vicc. Ez már egy olyan kopott művelet, amit a bérkocsik bakjain is meguntak. Az ötlet tehát nem új. Másodszor, nagy jó urak, méteres plakátokkal a közönséget nem lehet megmaszlagolni. A közönség botrányosan felvilágosodott. Az csak azt látja, hogy víz és egyebek helyett ő plakátokat kap – a pénzéért.” (Szenzáció, Szabadság, 1900. július 10. ”

Az idézetek talán bizonyították, hogy Ady mintha a jövőbe látott volna.

Több mint százéves írásai akár tegnap, netán ma is íródhattak volna. Úgy látszik, a világ nem sokat változott, csak a szereplők cserélődtek.

Ady Endre halálának 100. évfordulójára emlékeznek a hétvégén