Mindenért meg kell fizetni

A „balliberálisoknak”, az országnak duplán, triplán is – mert az orbáni maffia „behajtónak” is gátlástalan, amorális.

Bizony, mindenért:

minden gyengeségért, tétovázásért, mulasztásért; minden számítgató, netán haszonleső „kompromisszumért”.

Hiszen hiába, hogy már negyedszerre van hatalmon az orbáni maffia – ellenzéke mintha még mindig semmit sem tanult volna. Ma is, ahogy több mint húsz éve mindig, leülnek „vitatkozni” Orbán „politikusaival”; a független újságírók együtt dagonyáznak a terrormédia leggátlástalanabb figuráival is. Eltűrik például az Echo Tv műsorvezetőjétől, hogy „kiváló újságíróknak” nevezze őket – Lánczi Tamással meg hasonlókkal együtt… Orgoványos Bayer Zsolt, háttérhatalmas Bogár László meg Gajdics, Stefka, Szentesi Zöldi és a többiek meg röhögnek a markukba.

Leülnek, mintha vitatkoznának – és minden úgy megy, ahogy azt a Fidesz elképzelte. Az a téma, amit a Fidesz akar, arról beszélnek, ami a médiaterroristáknak kedves… Talán egy kéz is elég összeszámlálni, hogy vagy 20 év alatt hányszor jöttek ki jól e „vitákból” a Fidesztől független újságírók, politikusok.

20 éve legalább, hogy nincs vagy csak alig van saját mondanivalója, saját témája a „demokratikus ellenzéknek”: csak fut a Fidesz megrajzolta pályán.

Mostanában a Jobbik antiszemitizmusa a vezető téma

– és persze az ellenzék megalkuvása, elvtelensége vagy éppen rasszizmusa. Ott tartunk, hogy lassan a Fidesz által handabandázott kép ragad meg az emberben: a „baloldal” mindenestül gyatra, tehetségtelen, megalkuvó, elvtelen – és antiszemita. No meg hazaáruló: szokása rárontani a nemzetre.

És nincs senki vagy csak nagyon ritkán, nagyon gyámoltalanul, aki visszakérdezne:

„Hogy is van ez a dolog a Jobbikkal? Nemrég még azt mondtátok, hogy elárulta híveit, megtagadta saját korábbi nemzeti radikális voltát; mostanában pedig azt, hogy Gyurcsányhoz, Soroshoz csatlakoztak. Egyes vezetőik korábban mondott rasszista szövegeit emlegetitek, azokról kértek-követeltek véleményt boldog-boldogtalantól..

Amikor azok a szövegek elhangzottak, akkor a Jobbik még a Fidesz szerint nemzeti radikális volt – igaz? Csak mostanában „fedeztétek föl” az antiszemita tartalmakat.

A Jobbik korábban alkotmányellenes erőként „politizált” – hiszen gárdázott, betyárkodott, fenyegetőzve-ordítozva vonulgatott. De parlamenti és utcai szövetségesnek megfelelt, igaz? Most pedig, hogy már nekik is tele van mindenük a sorosozással, hogy már jóval ritkábban zsidóznak, cigányozni is csak szőrmentén („Orbán lókupec”), hirtelen antiszemitábbak lettek az antiszemitánál is?”

A Fidesz megvadított és elhülyített híveinek persze tetszik mindez: ha kell, készségesen elítélik ők az antiszemitizmust is, csak sorosozhassanak..!

Mostanában Gyöngyösi Márton hírhedt javaslatán rugóznak:

azon, ami 2012. november 26-án hangzott el. Igaz, az olyan javaslat volt, amely ellen akkor a Fidesz is fölszólalt, pedig…

Össze is jött az „össznemzeti tüntetés” az antiszemitizmus ellen, még Rogán is szónokolt… A mellette vihogó Sátánt szinte senki sem látta.

Azon a tüntetésen a „demokratikus ellenzék” bizonyítványt állított ki a maffiának arról, hogy a társaság nem rasszista. Az a körülmény, hogy legkésőbb 1998 óta egyre szervezettebben űzték a sunyi antiszemita, cigányellenes és homofób meg hazaárulózó propagandát, mocskos hecckampányok sorát, hogy háttérembereik „keresztény kultúrájukra” hivatkozva zsidóztak-cigányoztak-buziztak (s teszik ezt ma is), valahogy akkor nem számított… Az a tüntetés a hibbant, önfeladó képmutatás szeánsza volt. Ma pedig hivatkozási pont az orbáni maffia számára.

De ez persze csak egy eleme volt a régóta tartó sorozatnak.

Magam is szégyellem, annyiszor elmondtam, mégis muszáj újra: talán 2000-ben következett el a pillanat, amikor a maffia még megállítható lehetett volna. Amikor Orbán „médiakedvenceiről” beszélt, valami hihetetlen cinizmussal: a Vasárnapi Újságot, a „Magyar Nemzet”-et és a Magyar Demokratát(!) nevezte meg, ajánlotta híveinek. Mindhárom orgánum ocsmány módon rasszista volt; a Demokrata pedig kifejezetten neonáci-újnyilas irányultságú, egyebek között a Gede-testvérek kiadványainak hetenkénti reklámozásával.

Mai napig elképedve gondolok arra, viszonylag milyen simán napirendre tért e szégyenletes megnyilatkozás fölött az ellenzék, az ország. Pedig akkor kellett, akkor még lehetett volna az ügy jelentőségével arányos botrányt csinálni: akkor kellett volna Orbántól bocsánatkérést vagy lemondást követelni. Akkor kellett volna a parlamentet elhagyni…

Azóta minden előre látható, vagy – a most már naponkénti határátlépések ellenére – előre sejthető volt, ami történt: egészen a vizeinkben úszkáló nagy testű ragadozóig és tovább…

De a Fidesz most mintha hazardírozna

– mert nem teljesen veszélytelen reá nézve, amit játszik. Ha a „ballibsik” csak megközelítőleg annyira rasszisták, ahogy Orbánék állítják, vagy amennyire a Fidesz-szavazók nagy része az, akkor ez a „megalkuvás” még erősítheti is őket; akár megindulhat a mindeddig leghűségesebb, rasszizmuson nevelt Fidesz-hívek átáramlása is…

Kényes egyensúlyt kell tehát a maffia kül- és beltagjainak tartaniuk: ügyelniük kell arra, hogy ne ítéljék el a rasszizmust, az antiszemitizmust naponta többször, főleg ne hevesebben, mint ahányszor gátlástalanul zsidózva sorosoznak.! Így is kérdéses, meddig lehet még egy fenékkel két lovat megülni.

De ezidáig nem akadt újságíró, aki a terrormédia „vitaműsoraiban” erről kellő nyomatékkal beszélne: engedelmesen mekegnek-makognak a Jobbik rasszizmusáról, a „demokratikus ellenzék” megalkuvásairól…

Nem mintha a Jobbik nem volna rasszista, nem mintha a „demokratikus ellenzék” nem volna megalkuvó…

Na de hogy az orbáni maffia röhögjön?!