Falu vs. város

Manapság szinte keressük a másikban a „lenéznivalót”. Nálunk már jóval több mint száz éves múltja van a szinte mindent átszövő nép-urbánus ellentétnek. Sok városi a mai napig is lenézi a falusiakat, megvető pillantásukkal sújtják azt, aki a földet műveli. Pedig nem véletlenül különült el nyelvünkben a földműves a paraszttól, ez utóbbi élhet akár városban is, származhat polgári családból ha egyszer elítélhetően „közlekedik” a világban a Ketkes cikkében azonban nem róluk esik szó.

Nagyanyámnak volt egy mondása:

“Ha a falusi nem dolgozna, a városi nem enne.”

A mai napig is van benne valami. Mára már amit lehetett gépesítettünk, csak kevés dologhoz kell “emberi munka”. De érdekes, hogy mégis egyre többen látogatnak ki a piacokra és keresik a bio termékeket.

A legtöbb „városi”

házi tojást, tejet szeretne vásárolni, na meg olyan gyümölcsöt és zöldséget, amit nem permeteztek. Na de kérem ehhez a falusi ember munkája kell, aki kapál, gazol, vet és arat, öntöz ha szárazság van. Valahogy mégsem becsüljük őket.

A piacokon mindenki alkudozik, de abba senki nem gondol bele, hogy annak a falusi néninek, bácsinak mennyit kellett kapálni, öntözni ahhoz, hogy mi friss bio burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt vehessünk. Hányszor kellett lehajolni, hogy kihozhassa a piacra a friss újhagymát, meg paradicsomot, amit mi szívesen eszünk a reggelihez.

A piacokon sokan megvető pillantásokkal köszönik meg a sok szorgos munkát és ha nem sikerül alkudni, még be is szólnak. Azt azonban elfelejtik, ha a falusi nem dolgozna, a mai gépesített világban nem nagyon lenne honnan biot vásároljon a városi.

A folytatásban. mi lenne ha egy városit ki tennénk falun?