Akkor most mi a teendő?

Palkovics és mögötte Orbán – egyelőre? – nem hátrál: 4-én, a „Nemzeti Összetartozás Napján” (micsoda ocsmány hazugság ez is!) benyújtják javaslatukat az Akadémia megtörésére, államosítására, azaz fideszesítésére.

Mit lehet tenni?

Elkötelezett, ugyanakkor kívülálló emberként azt mondom: nem szabad beletörődni! Sőt: nem egyszerűen nem szabad, hanem a szükséges erővel és elszántsággal szembe kell szállni a „kormány” banditizmusával.

Mert banditizmus, amit művel és művelt: az egyetemekkel, tudományos intézményekkel, például legújabban az 1956-os Intézettel; az Akadémiával. A közoktatással is. Banditizmus, ahogy a magyar tudományossággal, a magyar értelmiséggel bánik.

Banditizmus, amit általában a magyar társadalommal csinál. Azok többségével is, akik elkábultan-fölheccelten támogatják őket.

Talán lehet még valamit tenni – de ha igen, hát biztos, hogy nagyon sürgősen kell megtenni.

Szükség van minden eleven nemzetközi kapcsolat mozgósítására, a hangos segélykiáltásra

Sok van, mi napjainkban már igazán nemzetközi: a tudomány föltétlenül az. Kérni kell tehát a nemzetközi segítséget; akár az új és új tüntetéseken való részvétel formájában is. De szükség van minden eleven nemzetközi kapcsolat mozgósítására, a hangos segélykiáltásra.

Szükség van a magyar politikai ellenzék megmozdulására is: ne szégyelljenek hát tőle segítséget kérni! És az ellenzék ne szégyelljen nemzetközi ügyet csinálni abból, ami magától értetődőn nemzetközi érdekű. Forduljon tiltakozással minden lehetséges fórumhoz és erőhöz az Európai Unióban és a demokratikus világban.

De legelsősorban az Akadémia elhatározott szembefordulására van szükség, hogy legyen kiket támogatni, legyen kikhez odaállni.

Ha ez a kiállás megvan és meglesz, talán megmozdítható a magyar értelmiség – sőt, talán a társadalom jelentős része is: szakszervezetek, civil szervezetek. Elvárható az egyetemek és az egyetemi ifjúság kiállása – nem szükséges hozzá rektori engedély..!  El kell menni akár a polgári engedetlenségig is – mert nincs más, mi segíthetne. Meg lehet szállni a kutatóhelyeket, talán sztrájknak is lenne értelme. Annak mindenképpen, hogy

a kutatók nagy többsége egyetértsen abban, nem hajlandók a „kormány” fennhatósága alatt dolgozni.

Nem tűrhetjük, hogy a „kormány” egymás után fölszámolja az autonómiákat

Természetesen maximális szolidaritásra van szükség, hiszen a szembefordulás komoly egzisztenciális kockázattal jár. Mégis: ha igazán nagynak látszik az ellenállás, elég lehet ahhoz, hogy a hatalom meghátráljon.

Egy dologban vagyok biztos: nem szabad feladni, nem szabad tovább hátrálni: szembe kell fordulni az erőszakkal.

Egyszerre kell beszélnünk, gondolkodnunk nagyon is gyakorlatias és mélyen jelképes értelmű dologról.

Nem tűrhetjük, hogy a „kormány” egymás után fölszámolja az autonómiákat, hogy a szó teljes értelmében birtokba vegye az egész országot.

Lehetetlen, hogy akkor tegye ezt, amikor nemzetközi pozíciója megrendült.