A Balázs Béla-díjas már nem filmezhet – szerencsére írnia még szabad

Állandó szerzőnk, Felvidéki Judit filmrendező Egyszer volt, hol nem lesz című könyvéről is írt a Népszavában Sebes György, aki joggal nosztalgiázik azon, hogy egykor milyen jó tévéjátékokat, -filmeket láthattunk a köztelevízióban, amelynek annak idején Felvidéki Judit is rendezője volt. Az alábbiakban a cikk azon részét adjuk közre, amelyik róla, illetve a könyvéről szól.

Zsebben a történelem

Nemrég egy könyv bemutatóján jártam. Egyszer volt, hol nem lesz – ez a címe, az egész elfér egy zsebben. Alig 140 oldalon egy ötéves kislány megfigyelései olvashatók. A szerző éppen 1956-ban volt ötéves, így aztán családja történetein keresztül képet kapunk az országról is, amelyben éltek. Minthogy pedig a könyvet már felnőttként írta, nem csoda, hogy remek megfigyelésekkel, plasztikus képekkel van tele. A filmszerű tálalás azért sem meglepő, mert a szerző egy Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró.

Nem kellett a tehetség

Felvidéki Judit – mert róla van szó – a Színművészeti elvégzése után szinte azonnal – 25 évesen – a Magyar Televízióba került. Tévéjátékokat és -filmeket készített, évente néha többet is. 35 esztendősen már az MTV vezető rendezője, újabb öt év elteltével főrendezője. 1999-ben – vagyis 48 évesen – pedig létszámleépítés miatt már meg is szüntették munkaviszonyát, így szabadúszó lett. Azóta sokkal kevesebbet rendezett. Viszont írt egy remek könyvet. Örömmel és tehetséggel. Talán a saját „szakmájában” is lenne még mondanivalója, ha ugyanúgy készülnének még tévéjátékok és -filmek, mint korábban. Amikor szerencséje volt, mert azt csinálhatta, amit jól megtanult és amihez értett. Aztán meg pechje volt, mert viszonylag fiatalon meg kellett érnie, hogy nincs szükség arra, amit tud.

Az „átkos” idők kitűnő programjai mára eltűntek

Pedig elég csak nyomon követni az egykor közszolgálatinak indult, ma már annak is csak az emlékeiből élő MTV nosztalgia-csatornájának műsorát. Kiderül belőle, milyen kitűnő programok (is) készültek egykor, a napjainkban átkosnak tartott időkben. Saját gyártásban, természetesen, hiszen még nem árasztotta el az akkor egyetlen televíziót a külföldről vásárolt sorozat-filmek tömege. A magyar műsorkészítők jobbára magukra voltak utalva és ebből remek adások (is) születtek. Olyanok, amelyek évtizedek múltán is nézhetők, sőt élvezhetők.

(Forrás: Népszava)

Tökrossz  lenne tökjó nélkül