Connect with us

Banánköztársaság

A botlás világnézetmentes, csak a magas lépcsőket nem csípi

A botlás világnézetmentes, csak a magas lépcsőket nem csípi
Megosztás

Emlékeznek még arra a szinte eufórikus örömmel telített lesajnálásra, amivel a magyar gyűlöletpolitika „emlőjén cseperedett” és arra fogékony, vagy ezért fizetett polgártásaink megszólaltak Joe Biden emlékezetessé tett botlásakor, ami a repülőtéri lépcsőn esett meg? Milyen az élet: a napokban Donald Trumpnak is sikerült a ballépés és kísértetiesen hasonló történet alanya lett. Erről valahogy elmaradtak a hazai tudósítások….


Útban az Air Force One-ra

A Newsweek szerint az eset a New Jersey állambeli Morristownban történt, ahonnan Trump Washingtonba tartott. A videófelvételek tanúsága szerint Trump néhány lépés után megbotlott a lépcsőn, de a korlátba kapaszkodva gyorsan visszanyerte egyensúlyát, majd zavartalanul folytatta útját a repülőgép ajtajáig. Az incidens nem járt sérüléssel.

Az internet nem felejt…

Donald Trump kampánya során előszeretettel gúnyolódott Joe Biden hasonló esetén. 2023-ban élvezettel köszörülte a nyelvét Bident emlegetve, miután megbotlott és térdre esett a légierő végzősei előtt tartott ünnepségen:

„Joe Biden még az Air Force One lépcsőin sem tud felmenni, és két mondatot sem tud összerakni”

Bojár Iván András olvasata

„Arra bizonyára sokan emlékeznek, amikor a „totál alkalmatlan demens 78 éves vénember” Joe Biden megbotlott a repülőgépre vezető magas lépcsősor egyik fokában. Vájtszeműek már akkor tudták, amit tudni kellett. Most, hogy „a nagyszerű patrióta, a világ szuverenistáinak fárosza, ez a még csak 78 éves, fiatalos” Donald Trump botlott meg ugyanott ugyanúgy, valahogy nem zúgnak a keresztény szellemiségű átkok, kárörvendő gyalázkodások. Mondjuk, akinek volt gyerekszobája, az tudja, hogy nem is illenék.

Önmagában persze elgondolkoztató, hogy ha Biden életkora kizáró tényező lehetett a maga idejében, hogyan szavazhattak az amerikaiak milliói egy a MAGA jelöltsége idején Bidennel azonos életkorú Trumpra. Miért nem lesz ő is alkalmatlan agyalágyult a madátumának lejártakor, ahogy Biden-t gyalázták nemeslelkű ellenfelei?

A teljesen meghülyült, pervertálódott világ szimptomájának tartom, hogy ez a kor-ügy csak az egyik irányba lehetett fegyver, a másik irányba nem. Hogy a stramm, dinamikus, egészséges hatvankörüli Kamala Harris soha nem játszotta ki Trumppal szemben a kor kártyát, pedig a maga szempontjából akár jól is tehette volna.

Amikor Biden botlásán röhögött mindaz, akinek egy megbotló ember kiváló alany a féktelen kacajra, már szóbahoztam egy elnököt, Franklin Delano Roosevelt-et.

„Talán az USA minden idők legkedveltebb, legeredményesebb, 32. elnökét. Ő demokrata volt. Az egyetlen, aki két ciklusnál tovább viselte az elnöki címet. 1932 és 1945 között négyszer választották meg.

  • A Nagy gazdasági világválság után az általa jegyzett New Deal programmal temérdek munkahelyet teremtett és újra pályára állította a korábban teljesen lelassult amerikai gazdaságot.
  • Bankrendszeri reformot hajtott végre.
  • Visszaadta Amerikának az amerikai álmot!
  • Elsőként nevezett ki női minisztert. 1938-ban Frances Perkins-t, munkaügyi miniszterré.

Roosevelt alig egy hónappal a náci Németország kapitulációja előtt, április 12-én halt meg agyvérzésben. A II. Világháború győzedelmes lezárása, részben az USA győzelmével, egyértelműen az ő sikere.  Bár egészségesnek született, közel negyvenévesen, egy betegség következtében 1921-től arra kényszerült, hogy kerekesszékben éljen.”

Onnan még botlani sem tudott.

A sok büdös tahó, gyökér kaján kárörvendő, akik annak idején nevető emojik ezreivel és együttérzést nem ismerő gyalázatos kommentekkel ünnepelték Biden botlását, most hallgat.

Akkor ezt a mindennapos történést, túlzott jelentőséget tulajdonítva az ügynek, sok sajtótermék, mint hírértéket tárgyalta, fölöslegesen túlexponálva az esetet.

Trump sem fiatal ember, az ő teste is törődött, romló. Ferenc pápa temetésén éppúgy bealudt, ahogy Biden-t is korholták, hogy hihetetlen feszített tempójú munkája közben, olykor elbóbiskolt nyilvános eseményeken. Ebben az életkorban ebéd után már jár az elnyújtózás a kanapén. És mindegy, hogy demokrata vagy republikánus az illető. A fáradó test efféle korlátjai és igényei nem ismernek pártpolitikai oldalakat.”

Szerző