Dübörög a Városliget nemzetiesítése, nem kímélve fűt, fát, bokrot, környéken lakót és autózót, gyerekét a városban is kissé jobb levegőhöz juttatni akarót. Ha ez a „nemzeti”, lehetne, hogy egyszerűen csak maradjon a miénk? Félek, már késő…..
A folyamat…
A Városliget barátai közösségi oldalon találtuk az alábbi, vasárnap készült posztot.
„Ha mazochista vagy, és látni szeretnéd, hogy milyen következményekkel jár az, ha ivóvizet vezetnek a munkások konténer házaihoz:
Íme itt láthatod! Csinos, keskeny kis árkot ásnak, végig a célállomásig….csak annyi fának vágják el a gyökereit, amennyi útjukba esik…. (Vajon a munkások is kapnak vizet és WC-t, vagy….?)”
A cél és az eszköz viszonya
„Ha meg akarod nézni, hogyan zöldül a Felvonulási tér, siess! Ugyanis szorgos kezek már elültették az átláthatatlan OSB lapok tartó oszlopai számára a kis beton tuskók százait. Nem! Rosszul gondolod, hogy azért, hogy ne lásd, milyen pusztítást végeznek! Nem! Mindez a kóbor kutyák ellen van! Ja! És úgy tudtad, hogy az építkezés a „burkolt felületen történik”? Hazudtak neked! A Nemzeti Palánk már a Liget zöld füvén áll…. És tartok tőle, hogy azt sem kötik az orrodra: a Dózsa mélygarázs építését előkészítő közigazgatási eljárást meg kell ismételni, mert felrúgták az összes útjukba eső jogszabályt! Ja! Hogy ez így egy törvénytelen építkezés? IGEN! Na és? A cél és az eszköz viszonyáról hallottál már?”
