A gazdasági kivándorlás országa lettünk Orbán miatt

Több százezer magyar hagyta el az országot 2010 óta. Ha valami igazán tragikus a hazai gazdaság szempontjából, ez az. A kormány válaszlépései a gazdasági kivándorlás okozta gondokra még ennél is tragikusabbra sikerültek.

A magyarok a 2004-es EU-csatlakozás óta a legtöbb uniós tagállamban szabadon vállalhatnak ugyan munkát, ennek ellenére akkor még nem volt nagy lelkesedés a lehetőség iránt. Társadalomtudósok el is könyvelték a magyarokat kevésbé mobilisnak – szemben például a lengyelekkel.

A munkaképes korú lakosságnak már majdnem a tizede kivándorolt

Aztán jött 2010-2011, és minden megváltozott: elindult a magyar népvándorlás. Bár ez nem öltött olyan méreteket, mint Romániában, ám így is több százezres tömeget, a magyar munkaképes korú lakosságnak már majdnem a tizedét érinthette, még az után is, hogy az ország gazdasága kikecmergett a válságból.

Ez utóbbi alapján nem egyszerűen a rossz anyagi helyzet vagy a munkanélküliség mozgatta meg a magyarokat, hanem ahogyan a 2016-os Munkaerőpiaci Tükör Sík Endre és Szeitl Blanka által jegyzett kutatásából kiderül, a kormánypártok iránt érzett ellenszenv növelte a kivándorlási hajlandóságot.

Az elvándorlás miatt kialakuló munkaerőhiány nem hatott olyan mértékben a bérekre, hogy megérné bárkinek emiatt visszatérnie. Emelkedtek ugyan a bérek, ám a szakadék még mindig óriási.

Erről különösen az a csaknem 4300 orvos beszélhet, akiknek a végzettségét 2010–2017 között elismerték egy másik európai országban – ez a létszám a ma Magyarországon praktizáló orvosok több mint 11 százalékával egyenlő.

Matolcsy György 2013 elején, még nemzetgazdasági miniszterként azt mondta, félmillió kitűnő munkavállaló dolgozik külföldön. Ezt a számot akkor még túlzónak találták, azóta viszont legalábbis szerénynek, bár az is nagy kérdés, hogy ebbe belevette-e a politikus a több tízezer ingázót és úgynevezett kiküldetésben dolgozót (vagyis azokat, akik egy magyar cég alkalmazásában, de egy másik uniós államban végeznek munkát).

A közvélemény-kutatások és a statisztikák is három célországot emelnek ki: Ausztriát, amely közelsége miatt lehet vonzó – az itt dolgozó magyarok csaknem kétharmada ingázik –, Németországot, amely fejlett gazdasága miatt, illetve az Egyesült Királyságot, amely a többek által beszélt angol nyelv és nyitottsága miatt.

A magyar elvándorlás legnagyobb tragédiájának tartják, hogy főleg magasan képzett fiatalok vándorolnak ki, különösen, hogy a túlképzettség sem ritka – vagyis előfordul, hogy valaki tanári diplomával dolgozik felszolgálóként. Miközben itthon mind a felszolgálóknál, mind a pedagógusoknál munkaerőhiány mutatkozik. A helyzet leginkább az egészségügyben aggasztó.

Az is egyre gyakoribb, hogy a rövid idejű munkavállalást tervező egyedülállókból végül letelepedő pár lesz, ennek demográfiai hatásával… Havonta már ezer magyar gyerek születik külföldön.

A kormány hiába próbálkozott szigorral és mézesmadzaggal

Az elvándorlást sem a Brexit, sem a „büntetések” ellenére nem sikerült megállítani. Pedig a kormány próbálkozott – szigorral és mézesmadzaggal egyaránt.

A szigor része a nem túl biztató „röghöz kötés” néven emlegetett jogszabály, amely alapján az állami ösztöndíjas vagy részösztöndíjas hallgatóknak vállalniuk kell, hogy 20 éven belül legalább annyit dolgoznak Magyarországon, amennyi ideig támogatták a tanulmányait.

Az eredmény: még több fiatal keres külföldi diplomaszerzési lehetőséget.

(Forrás: hvg.hu)

Kapcsolódó:

A külföldön dolgozó magyarok pénze kell, a szavazatuk nem annyira